new approved conventionDeclaration detailLevel http://ica-atom.org/doc/RS-2#5.4 created January 7, 2016 9:36:21 AM CET human revised August 4, 2016 2:52:45 PM CEST human corporateBody Sárbogárd conventionDeclaration 1799 előtt - 1950-es évek

A Sárbogárdi járásban elterülő nagyközség zsidó hitközségének megalakulásáról adatok nem maradtak fent. Annyi azonban bizonyos, hogy a zsidó élet már a 18. században élénk volt. Az első imaszoba 1799-ben épült, s az első rabbi feltehetőleg Bischitz Salamon, jeles talmudtudós volt, aki Prágából menekült magyar földre. A Chevra Kadisa szentegylet működése 1770-től bizonyítható, s azt is tudjuk, hogy a sárbogárdi ortodox hitközség 1865-ben magyar nyelven tanító elemi iskolát alapított.

A településen 1879-ben pompás zsidó templomot építettek. Az 1876-ban létrejött Izraelita Jótékony Nőegylet még 1944-ben is, 68 taggal – karitatív támogatási célokkal – fennállt, az 1911-ben újjáalakult szentegylet pedig 1944-ben 50 taggal rendelkezett. A jesivában több neves rabbi tanult.

1885-ben a sárbogárdihoz csatlakoztak Hercegfalva, Káloz, Nagylók, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza, Szilfamajor kis zsidó közösségei is. A nagyközségnek 1880-ban 376, 1910-ben 419, 1930-ban pedig 404 zsidó lakosa volt. Az első világháború csatáiban 16 helyi zsidó férfi esett el.

Sárbogárdon 1929-ben 66 zsidó kereskedő, 26 iparos, hat tisztviselő, öt gazdálkodó, négy orvos, két tanító, egy-egy munkás, vállalkozó és egy ügyvéd dolgozott. Helyzetük 1938-tól rosszabbodni kezdett. 1941-ben a helyi fiatal zsidó férfiakat munkaszolgálatra kötelezték. Többségük a keleti fronton vesztette életét. Az 1941-es népszámlálás a 7076 lakosú településen 304 izraelitát talált.

A gettósításig a hitközség elnökeként Harmat Imre működött, az anyakönyvvezető rabbi feladatait pedig Róth Sándor látta el. Sárbogárd mellett hozzá tartoztak Alap és Cece ortodox hitközségei is.

1944 áprilisában a sárbogárdi ortodox hitközség 245 zsidót írt össze, közülük 89 adófizető volt. A helyi gettó több csillagos házból állott. Az elszállítás előtti éjszakán dr. Mandl (Merő) Imre és felesége mérgezéses öngyilkosságot követett el.

A Sárbogárdi járás zsidósága 1941-ben az alábbi településeken élt (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

Alap (22; 3152), Cece (50; 4062), Hercegfalva (7; 6371), Igar (3; 2301), Kálóz (23; 4590), Sárbogárd (304; 7076), Sárkeresztúr (52; 2870), Sárosd (30; 2876), Sárszentágota (6; 1581), Sárszentmiklós (20; 3054), Szolgaegyháza (12; 2177) és Vajta (4; 1399). Sárbogárd és környéke lakossága fölött a IV. csendőrkerület (Pécs) rendelkezett. Földrajzi fekvése miatt a zsidótlanítási tervben az V. zónába sorolták. Hatósági intézkedésre június 26-a és 30-a között került sor, amikor Alap, Cece, Hercegfalva, Igar, Kálóz, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza és Vajta zsidóságát Sárbogárdra szállították. A csendőrök június végén házkutatást tartottak, mindent felforgattak, pénz és értéktárgyak után vadásztak.

A helyileg „tömörített” zsidók július 1-jén vonaton érkeztek Kaposvárra, 4-én onnan deportálták őket AuschwitzBirkenauba. Július 7-én vagononként nyolcvanasával érkeztek a tragikus vég színhelyére.

A deportálást néhány nő, a munkaszolgálatot néhány férfi élte túl. Újjászervezték a hitközséget, amely neológnak nyilvánította magát. A településen 1949-ben 39 zsidó lakott, majd a zsidó élet a kivándorlás és az elköltözések miatt megszűnt. Az 1949-ben emelt sárbogárdi emlékművön a 11 településről elhurcolt 252 áldozat nevét örökítették meg. Az újabb kutatások szerint 235 helyi áldozat neve ismert.

In. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 438-455, Szita Szabolcs

Sárbogárd