7 Püspökladány HJMA - Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
Síp utca 12. Budapest Hungary 1075 Telephone: +3614135551 Email: tzs@milev.hu
2015-08-23
Generated by qubit 1.2 2022-07-01 04:31:UTC English
Püspökladány HU HJMA X-7 1938-1940 Püspökladányi Hitközség tervrajzok, iratok HJMA - Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
Síp utca 12. Budapest Hungary 1075 Telephone: +3614135551 Email: tzs@milev.hu

A helybéli hitközséget 1840-ben szervezték meg, amikor 15 zsidó lakos élt a helységben. Számuk 1869-ig 265-re növekedett, amikor is a püspökladányi hitközség az ortodox irányt választotta. A püspökladányi zsinagóga 1880 körül épült. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, rituális fürdője, nőegylete, fiatal férfiakat tömörítő egylete, segélyező egylete, hédere, jesivája, talmud-tórája és – a 19. század végétől – népiskolája is. 1868-ban választották meg a város első rabbiját Rosenberg József (Josef ) személyében. 1885-ben a püspökladányi hitközséghez csatlakoztak a környező települések zsidó közösségei, közöttük Földes gyülekezete is. Az első világháború harcaiban 87 bevonult helybéli zsidó közül 33 halt hősi halált. Nevük a város világháborús emlékművén olvasható. Ugyanabban az időszakban sok zsidó menekült érkezett – a cári csapatok által lerohant – Máramarosból, főleg mélységesen vallásos haszidok. Anyanyelvük jiddis volt, ruházatuk és kultúrájuk is a magyar zsidókétól eltérő. Külön haszid udvarba tömörültek. A hatóságok állandóan zaklatták és megalázták őket, s többségük soha nem kapta meg a magyar állampolgárságot. A fehérterror idején az itteni zsidókat nem érte bántódás, mert a helyi jegyzőnek sikerült a tiszti különítményeseket rábeszélnie, hogy a városból vonuljanak ki. Azzal érvelt, hogy a püspökladányi zsidók a baloldali megmozdulásban nem vettek részt. Az 1920-as évektől a negyvenes évekig Mendelovics Izsák (Jichak Benjamin Mendelowitz) volt a rabbi, aki nagy jesivát vezetett. A zsidóság lélekszáma 1930-ban tetőzött, amikor elérte az összlakosság 4,4 százalékát kitevő 631 főt. Az 1935-ös tűzvészben teljesen leégett zsinagógát két évvel később újjáépítették. A cionizmus nem vert gyökeret a zsidók között, aktivistáit nem engedték a városban tevékenykedni. A jesiva hallgatói között viszont számos Mizrachi-tag volt, de tagságukat titokban kellett tartaniuk, nehogy kizárják őket az intézményből. 1940-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A szolnokiakat is ide irányították, és a vasútállomáson dolgoztatták őket. Az őrség igen kegyetlenül bánt velük, odáig menően, hogy több munkaszolgálatost meg is gyilkoltak. 1941-ben a 15 204 lelket számláló Püspökladányon 552 izraelita élt, ami az összlakosság 3,6 százalékának felelt meg. Ugyanazon év nyarán a rendőrség akciót indított a „tisztázatlan állampolgárságú”, főként Máramarosból menekült zsidók ellen, akiket internáltak, majd átszállították őket Kőrösmezőre, és onnan a német hadsereg felvonulási területére. A németek legtöbbjüket Kamenyec-Podolszkijba vitték, és ott az SS végzett velük. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a Püspökladányi járás 44 829 fős összlakosságából 1444 volt az izraelita. Az alábbi települések tartoztak ide: *Földes (237; 5761), *Hajdúszovát (141; 4101), *Kaba (251; 7103), *Nádudvar (210; 10 491), *Püspökladány (552; 15 204) és *Tetétlen (52; 2169). 1942 novemberében a VI. munkaszolgálatos-zászlóalj tábora létesült a városban. A nehéz körülmények ellenére a hitközség kóser étellel látta el a munkaszolgálatosokat. Az emberségesen viselkedő tisztek és altisztek közül meg kell említenünk az 1942– 1944 között a 106/34. századnál szolgáló Inotay Béla főhadnagyot, Girószász János hadnagyot és Bagoly zászlóst, továbbá a 106/5. századhoz beosztott Javorcsik (Javornik?) Pál és Zsilák János hadnagyokat. Ameddig a század sorsát ők rendezték, a keret szigorú volt, de emberséges. 1944 márciusában a Püspökladányba bevonuló németek letartóztatták a hitközség három vezetőjét és további öt jómódú tagját. A Debrecen melletti Szentgyörgy internálótáborába vitték őket. A hitközség feloszlott, helyébe a hatóságok zsidó tanácsot jelöltek ki. Ekkor Püspökladányban 532 zsidó lakost írtak össze. Május második felében a magyar hatóságok a hitközség épületeiből, a zsinagógából és hat házból kialakították a városi gettót. A hat ház keresztény lakóit beköltöztették a belvárosba, ahonnan a zsidókat beparancsolták a gettóba. A több mint 500 püspökladányi zsidón kívül ugyanide hozták a közeli Földes és Tetétlen mintegy 200 zsidó lakosát is. A gettóban nagy zsúfoltság uralkodott, de a körülmények viszonylag elviselhetőek voltak. Az emberek élelmet vihettek be magukkal, és a város jegyzője kenyeret juttatott be nekik. A zsidó tanács tagjai kijárhattak élelmiszert vásárolni. Ezzel szemben mostoha sors jutott osztályrészül ötven asszonynak, akiket a helyi földesúr tanyájára vittek dolgozni, s további kilenc fiatal lányt a német katonák megbecstelenítettek. Június közepén a városi gettót kiürítették, lakóit pedig átvitték a megyei gettóba, Debrecenbe. Néhány nap múlva az egyik csoportot Ausztriába vitték mezőgazdasági és gyári munkára, a többieket pedig Auschwitzba deportálták. A 185 püspökladányi túlélő 1946-ban újjászervezte a hitközséget, rendbe hozta a zsinagógát és a temetőt. A helyi lakosság nem enyhülő ellenségeskedése azonban annyira bántó volt, hogy sokan rövidesen elköltöztek. 1949-ben még 115 zsidó élt Püspökladányban, de az 1956-os forradalom után jelentős volt a létszámcsökkenés. Így a városban 1960-ra egyetlen zsidó lakos sem maradt. Püspökladány a Püspökladányi járás központja volt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 493-520, Halmos Sándor, Lőwy Dániel

a zsinagóga építési tervrajzai, néhány kapcsolódó dokumentummal

Püspökladányi Hitközség Zsinagógaépítés

Takács Lajos ajándéka 2010.