new approved conventionDeclaration detailLevel http://ica-atom.org/doc/RS-2#5.4 created August 23, 2015 6:07:17 PM CEST human revised May 2, 2017 6:37:48 PM CEST human corporateBody Marcali hitközség conventionDeclaration c. 1820 - 1947 Marcali https://goo.gl/oJxnDE

Az első zsidók a 18. század végén telepedtek le a helyi földesúr, Széchenyi gróf engedélyével. Egy 1727-es oklevél szerint Marcalinak már volt állandó zsidó lakossága, amely a 20. század

elejéig állandóan nőtt. A hitközség 1820 körül, a Chevra Kadisa 1826-ban alakult. A régi zsinagóga 1840 táján, míg az új 1906-ban épült. A régi zsidó népiskola 1850 körül létesült. 1852-ben Morgenstern Mihály lett a rabbi.

Az ő fia volt Marcali Henrik (1856–1941), a neves történész, a budapesti egyetem tanára. A hitközségnek, amely 1869-ben neológnak nyilvánította magát, volt nőegylete, leányegylete és több segélyező egylete is.

1885-ben a marcali hitközséghez csatlakoztak a környező települések (Balatonberény, Balatonkeresztúr, Balatonszentgyörgy, Balatonújlak, Böhönye, Csákány, Csömend, Fönyed, Gadány, Hollád, Horvátkút, Kéthely, Mesztegnyő, Nagyszékácsi, Nemesdéd, Nemesvid, Nikla, Pusztakovácsi, Sámson, Sávoly, Tapsony, Tótszentpál, Varjaskér, Vész) kis zsidó közösségei.

A helyi zsidók főleg kereskedelemmel foglalkoztak: 1929-ben 25 boltost, 20 kisiparost, 11 tisztviselőt, 10 munkást, 5 nagykereskedőt, 3 ügyvédet, 2 orvost, 2 nagyiparost, 1 állatorvost és 1 tanítót találhattunk közöttük. Az egyik nagyiparosnak bőrgyára volt. Az első világháború harcaiban 12-en estek el.

1938-ban az új törvények bevezetésével a zsidók sorsa rosszra fordult. 1941-ben a zsidó temetőt ismeretlenek feldúlták. Ugyanabban az évben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra: 7-en soha nem tértek vissza közülük.

1944 májusában a kisvárosban gettót állítottak fel. Oda kellett beköltözniük a marcali zsidóknak, és később ugyanoda hurcolták a Marcali járás zsidó polgárait is. A városban 231 zsidó lakott az 1941-es népszámlálási adatok szerint, ami az összlakosság 3,5 százaléka.

A gettósítás a Marcali járás alábbi településeit érintette (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

Balatonberény (4; 1361), Balatonkeresztúr (4; 1275), Balatonmáriafürdő (4; 866), Balatonszentgyörgy (10; 1443), Balatonújlak (2; 908), Böhönye (22; 3388), Csákány (2; 853), Csömend (2; 476), Fönyed ( 2; 262), Gadány (8; 886), Hollád (9; 743), Kéthely (29; 3985), Marcali (231; 6649), Mesztegnyő (3; 1673), Nagyszakácsi (13; 1824), Nemesdéd (37; 1797), Nemesvid (22; 1626), Nikla (6; 1464), Pusztakovácsi (20; 1580), Sávoly (2; 1068), Somogyfajsz (3; 958), Somogyfehéregyház (6; 408), Somogysámson (5; 971), Somogyszentpál (14; 1745), Tapsony (4; 1780), Tikos (1; 304), és Vése (4; 1536). A város és a járás lakosságát Marcaliból Kaposvárra telepítették, majd július 5-én Auschwitzba deportálták őket. A járásban lengyel zsidó menekültek után is kutattak. Ezt bizonyítja a marcali főszolgabírónak a belügyminisztériumba küldött jelentése, amelyben közölte, hogy járása területén külhonos zsidók nincsenek.

A 34 túlélő újjászervezte a hitközséget, és a holokauszt 185 áldozatának a tiszteletére emlékművet állítottak. A helyi keresztény lakosság azonban olyan nyílt ellenszenvvel fogadta őket – ráadásul 1947-ben a zsidó temetőt meggyalázták –, hogy sokan jobbnak látták a kisvárosból elköltözni. A hitközség 1947-ben hivatalosan is megszűnt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 890-916, Kovács Tamás

Enten Manó 1911 1914 Marcali