View archival description

Fonds XXXIV - XXXIV. Levéltár saját iratai
Reports

Identity area

Reference code

HU HJMA XXXIV

Title

XXXIV. Levéltár saját iratai

Date(s)

  • 1972- (Creation)

Level of description

Fonds

Extent and medium

Context area

Name of creator

HJMA - Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Biographical history

Levéltárunk története szorosan összekapcsolódik az 1909-ben alapított Magyar Zsidó Múzeum történetével. A múzeum gyűjteményének növekedésével komoly dokumentumgyűjtemény is létrejött, de külön zsidó levéltár alapításának gondolata csak viszonylag későn merült fel.
A zsidó közösségekben is többféle „maradandó történeti értékkel bíró” irat keletkezett, melyeket az ezek vezetésével és őrzésével megbízott személyek kezeltek. Ezek elsősorban a zsidó anyakönyvezés előzményének tekinthető mohelkönyvek, melyekben a körülmetélések adatait, a hevrakönyvek, melyekben a hevra kadisák (temetkezési szentegylet) tagnévsorát, az adományok nyilvántartását, a temetések adatait rögzítették, és a különféle pinkaszok (jegyzőkönyvek), melyekben a közösség életét dokumentálták. Őrizték ezek mellett elsősorban az egyes közösségek jogi helyzetét, vagy az adófizetést igazoló–bizonyító iratokat. Egy hierarchikusan felépülő zsidó közösségi intézményrendszer hiányában ezek történeti dokumentumként való összegyűjtését nem levéltárak, hanem a kialakuló zsidó múzeumi intézményrendszer vállalta.
Viszonylag korán felismerték, hogy a múlt emlékeinek begyűjtése mellett a kortárs világ dokumentálása is feladata lehet a gyűjteménynek; az első világháború során a Magyar Zsidó Hadi Archívum-ban gyűjtötték a zsidó katonákra vonatkozó háborús dokumentumokat. E gyűjtemény létrehozóit elsősorban politikai célok vezérelték, az ekkoriban megerősödő antiszemita hangokra kívántak apologetikus választ adni, majd a gyűjteményre alapozva megjelentették a Magyar Zsidó Hadi Almanachot, mely az első világháborús zsidó katonák adatait tartalmazza.
A dokumentumgyűjtemény gyarapodása olyan mértékű volt, hogy 1914–től külön szekrényben őrizték a kiállításban nem szereplő iratokat.
Az 1930-as években a múzeumi adományok között megnőtt a történeti dokumentumok aránya, aminek egyértelmű oka volt, hogy a múzeumot fenntartó közösség egyre fontosabbnak érezte a zsidóellenes vádakat cáfoló igazolás-kényszert, azaz a történelmi tényekkel, a múlt pozitív példáival próbálták az antiszemita vádakat érvényteleníteni. Ehhez nemcsak eredeti iratokat gyűjtöttek, hanem másolatban megszerezték mindazon dokumentumokat, melyekre ezekben a vitákban szükségük volt.
A külön levéltár (esetünkben levéltári részleg) berendezésének ötlete először 1935–ben merült fel, s a múzeumban addigra felgyülemlett iratokat Fürst Aladár és Grünvald Fülöp rendezték.
1964 után, Grünvald halálát követően és Benoschofsky Ilona igazgatósága alatt a levéltári jellegű iratok múzeumi gyűjtése megszakadt, ezek értékét azonban az Országos Rabbiképző Intézet tudós professzora, Scheiber Sándor ismerte fel, és mindent megtett annak érdekében, hogy az elnéptelenedő zsidó közösségekben fennmaradt iratokat biztonságos helyre szállítsa, és elősegítse, hogy tartalmuk megjelenhessen a tudományos kutatások eredményeiben.
A külön zsidó levéltár létrehozásáról végül a Magyar Izraeliták Országos Irodája Levéltári Bizottsága döntött. Az 1970. január 16-án kelt jegyzőkönyv értelmében a MIOK intézményeinek iratanyaga mellett itt kellett volna őrizni és feldolgozni az Országos Magyar Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény levéltárát is, azaz a múzeum addig felhalmozott iratanyagát. A Magyar Zsidó Levéltár végül 1972-ben, az Országos Rabbiképző Intézet épületében kezdte meg működését a Scheiber és tanítványai (elsősorban Landeszmann György) által összegyűjtött iratanyag kezelésével. A múzeumban őrzött iratok nem kerültek át a Levéltárhoz, és a Levéltár által a pusztuló közösségekből begyűjtött tárgyi emlékeket sem adták a Múzeumnak.
Miután a Zsidó Levéltárat a Rabbiképző Intézet felújításra szoruló épületéből átköltöztették a pesti hitközség és az országos zsidó szervezetek székházába (Síp u. 12.), 1994–ben a múzeumi és levéltári, eredetileg külön gyűjtött történelmi iratanyag is egyesülhetett. Ez sok esetben valódi egyesítést jelenthet, hiszen volt olyan egyesület, (például a MIKÉFE) melynek korai történetére vonatkozó iratanyagát a Zsidó Múzeum begyűjtötte, majd a 20. századi iratok a Zsidó Levéltárba kerültek, így ezek egyesítése szükséges volt.

Archival history

Immediate source of acquisition or transfer

Content and structure area

Scope and content

Appraisal, destruction and scheduling

Accruals

System of arrangement

Conditions of access and use area

Conditions governing access

Conditions governing reproduction

Language of material

Script of material

Physical characteristics and technical requirements

Finding aids

Allied materials area

Existence and location of originals

Existence and location of copies

Related units of description

Notes area

Access points

Subject access points

Place access points

Name access points

Description control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation revision deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Rights area

Accession area

Actions