X X. Hitközségek iratai Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
2015-08-23
Generated by qubit 1.2 2020-08-08 15:40:UTC English
X. Hitközségek iratai HU HJA X 1676 - 2016 Hitközségek Valamennyi hajdani hitközség önálló fondképzőként szerepel. <br /> Nem alkalmazzuk azt a lehetőséget, hogy a csak töredékes fondokkal rendelkező közösségeket összevont fondokban tartsuk nyilván. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Hitközségek Látványraktár1 L1_E1_21 Látványraktár1 L1_E1_21 Bonyhád 2 anyakönyvek, alapszabályok, jegyzőkönyvek, iratok, alkalmazottak, szertartási ügyek, pénztár, adó, Chevra kadisa, egyéb Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
anyakönyv alapszabályzat jegyzőkönyvek iratok szertartási ügyek alkalmazottak pénztár adókönyv Chevra Kadisa napló Alapszabályok 2 1881 statutumok, speciális ügyrend Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Statutumok, 1881<br /> Bonyhádi hitközség speciális ügyrendje, 1881

statutum
GF1 GM2 Jegyzőkönyvek 3 1840 - 1863 jegyzőkönyvek Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Jegyzőkönyv, 1840-1846 <br /> Jegyzőkönyv, 1853 - 1861<br /> Jegyzőkönyv, 1863-

jegyzőkönyvek
K11/5 Iratok 4 1954-1956 iratok (K11/5) Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Vegyes iratok

iratok
E6/1 Alkalmazottak 5 1889 a bonyhádi hitközség tisztségviselőinek felhívása Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Bonyhádi hitközség egyes tisztségviselőinek felhívása a zsidó hivatalnokok ügyében. Nyugdíj-alapot követelnek, 1889<br />

Bonyhád
E6/1 Szertartási ügyek 6 jegyzőkönyv, ajánlás Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Dr. Reich bonyhádi főrabbi J. Stoschl főkántor helyett, aki meghalt, új főkántort ajánl, 1884<br /> Jegyzőkönyv a templom renoválásáról, 1896<br /> <br />

jegyzőkönyvek Bonyhád

Jegyzőkönyv a templom renoválsáról: https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_bonyhad_x_002_hitkozsegi_jegyzokonyv/?pg=0&layout=s

Pénztár, adó 7 adókönyv, adónyilvántartás, számlakönyv, Cedókó befizetés Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

adónyilvántartó könyvecske,19.sz.<br /> adókönyv, 19.sz. eleje<br /> számlakönyv, 19.sz.<br /> Cedókó befizetések nyugtakönyve, 1934-1936<br /> Pénztárkönyv, 1954-1955<br /> Ezra Szövetkezet pénztárkönyve, 1950-52

adókönyv számlakönyv Bonyhád
GN1/2 GT1/1 GT3/2 Chevra kadisa iratai 8 1753 - 1950 Chevra Kadisa,chevrakönyvek, levelezések-2 palliumban Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Chevrakönyv,1753-<br /> Chevrakönyv,1873-1914<br /> Chevra Kadisa adónyilvántartása, 1945 u.

Chevra Kadisa Bonyhád
E6/1 GR4/2 Egyéb 1 napló, antiszemita röpiratok, tanulmány Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A szekszárdi államügyész a bonyhádi rabbinak antiszemita röpiratokról, 1920.<br /> Tanulmány: Bonyhád zsidóságára vonatkozó adatok, 1945 u.<br /> héber feljegyzések

napló tanulmány Bonyhád Memorbuch 1 1945 Bonyhádi Zsidó Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A Völgységi járás székhelye, ahol a 40 768 fős lakosságból 1941-ben 1301 személy vallotta magát izraelita vallásúnak, s ahol 21 kikeresztelkedett személy is élt. A járásban az 1941-es népszámlálás adatai alapján az alábbi településeken éltek zsidók (zárójelben az összlakosság, illetve az izraeliták lélekszáma): Aparhant (4; 1283), Bonyhád (1159; 8333), Kakasd (28; 2123), Kéty (2; 1113), Kisvejke (3; 703), Mórágy (4; 1898), Szálka (39; 1313), Tevel (10; 2516) és Zomba (52; 2914). Tolna vármegye legnagyobb zsidó hitközsége alapításának időpontja bizonytalan. A temetőben a legrégebbi sírkő 1703-ból való, s a közösségnek 1764-ben már imaháza volt. Az 1735-ös népszámlálás még nem említett zsidókat Bonyhádon. Az első adóösszeírás, amelyben bonyhádi zsidók szerepelnek, 1741-ből való. 1754-ben megalakult a Chevra Kadisa, amely a hitközség alapját képezte. A türelmi adót is a Chevra Kadisa szedte be. A hitközség a helyi földesurak jóvoltából a bíráskodás és a gazdaság terén önállósággal bírt, s ez bizonyos fokig a helyi rendfenntartás jogát is magában foglalta. Az 1781-ben 382 főt számláló zsidó község 1794-ben új zsinagógát épített, miután a korábbi tűzvészben leégett. 1848–1849-ben 36 bonyhádi zsidó vett részt a szabadságharcban. Az 1857-ben Szekszárdon tartott zsidó tanügyi értekezleten a bonyhádiak büszkén hangoztatták, hogy 1850 előtt Pest, Pozsony és Pápa után az övéké volt a legjelentősebb hitközség Magyarországon. A zsidó közösségnek 1851-ben 2281, 1857-ben már 2351 tagja volt, jóllehet a módosabbak ezekben az években Pécsre, Eszékre és Bajára költöztek. A hitközségben jeles Talmudtudós rabbik működtek (Bisenc, Spitz, Boszkovitz, Perls Mózes, Heller). A hitközség 1868-ban kettévált, külön neológ és ortodox hitközség létesült. Az ortodox hitközségnek volt hédere, talmud-tórája és jesivája, mikvéje és maceszsütödéje. A főként kereskedelemmel foglalkozó zsidók lélekszáma Bonyhádon 1910-ben 1153 (16,4 százalék), 1920-ban 1058 (15,2 százalék), 1930-ban 1022 (14,6 százalék), 1941-ben pedig 1159 (13,9 százalék) volt. Zsidónak minősített nem izraelita vallású személy akkor 16 volt, s Tolna vármegyében ritka jelenségként ugyanekkor két jiddis anyanyelvű lakost is regisztráltak. A kisvárosban a zsidók és a nem zsidók kapcsolata általában jó volt, de a fehérterror idején a helyzet rosszabbodott. 1919-ben a rendőrség hagyta, hogy az ellenforradalmi bandák a zsidókat a nyílt utcán ütlegeljék, házaikba betörjenek, és vagyonukban kárt tegyenek. 1940-ben a fiatal férfiak egy részét behívták munkaszolgálatra. A behívottak Budafokon (Hárossziget), Hajmáskéren, Szekszárdon, Vácott és az erdélyi hegyekben teljesítettek szolgálatot. 1941-ben és 1942-ben újabb behívók érkeztek, és több száz embert Marcaliba, majd külföldre (Lengyelország, Ukrajna) vittek dolgozni. 1943-ban a kisváros maradék zsidó férfiait is behívták, és Nagylakra vitték dolgozni. 1944-ben a településen 2 hitközség működött, egy ortodox és egy neológ. Jelentősebb volt az ortodox, amelynek 750 tagja volt; ezek közül ekkor 132-en fizettek hitközségi adót. A hitközség 13 alkalmazottat tartott el, köztük 2 elemi iskolai tanítót és két talmud-tóra oktatót. A két intézményben összesen 184 gyerek tanult. A jelentős vagyonnal bíró hitközségnek Chevra Kadisája, nőegylete és Bikur Cholim (beteglátogató) egylete is volt. 1944. június 16-án Jaross Andor utasítására a Bonyhádi Izraelita Hitközség Betegsegélyező és Komasági Egyletét, a leányegyletet és a nőegyletet feloszlatták, vagyonát zár alá vették. A hitközség tagjai közül 1944 tavaszán 150-en teljesítettek munkaszolgálatot. Az anyakönyvvezető rabbi Pressburger Áron, a rabbi Pollák Ábrahám volt. A neológ hitközségnek 376 tagja volt, akik közül 96-an adóztak. A rabbi mellett 5 alkalmazottat tartottak, többek között a 42 tanulót oktató elemi iskolai tanítót. A bérházzal, értékpapírokkal és készpénzvagyonnal rendelkező hitközségnek önálló Chevra Kadisája, nőegylete és Rofé Cholim egylete volt. Anyakönyvvezető rabbijuk Schwarz Lajos volt. 1944. április 3-án kidobolták Bonyhádon a zsidókat sújtó intézkedéseket. Ekkor kellett beszolgáltatniuk a rádiókat, a telefonokat és a fényképezőgépeket, meg kellett jelölniük üzleteiket, este hattól reggel hétig nem tartózkodhattak az utcán, és nem hagyhatták többé el Bonyhád területét. Az alispán 1944. május 5-i jelentése szerint ekkor 1268 bonyhádi lakos minősült zsidónak. Május 15-én Bonyhádon két gettót állítottak fel, amelyekben összesen 1344 embert zsúfoltak össze. A „felső” gettó a neológ, az „alsó” az ortodox zsinagóga mellett volt. Az alsóban továbbra is működött a mikve, mindkét gettó lakói ezt használhatták tisztálkodásra hetente kétszer. Ide szállították a bátaszéki zsidókat is (77 főt) s a Bonyhádi járás területének községeiből 90 személyt. A bonyhádiak közül 1177-en kerültek a gettókba. 1944. június 28-án szállították ide a szekszárdi elmekórházban ápolt mintegy hatvan zsidó beteget. Egy zsidó iskola és két zsinagóga működött. A gettóban a csendőrök állandóan értéktárgyak után szimatoltak, és a vallomásokat szörnyű kínzásokkal csalták ki áldozataikból. A Bonyhádon összegyűjtött zsidókat a gettókból a sportpályára szállították, ahol két napot töltöttek. A visszaemlékezők megemlítették, hogy néhányan a keresztény lakosságból segítették őket étellel, de a többség közömbös volt. Ebben az időszakban a legsegítőkészebbek a cigányok voltak. A bonyhádi gettóban tartózkodókat július 1-jén és 2-án vonattal a pécsi Lakits-laktanyába vitték. A vonat egy teljes éjszakán át vesztegelt a síneken, mert a légitámadások a vasútvonalat megrongálták, és meg kellett várniuk a pálya kijavítását. A pécsi pályaudvarról gyalogmenetben mentek a pécsi Lakits-huszárlaktanyába, amelyet akkortájt Endre László is meglátogatott. Javaslatára a szekszárdi elmekórházból a bonyhádi gettóba szállított hatvan elmebeteget úgy helyezték el, hogy bevagonírozáskor minden vagonba kerüljön belőlük. A deportáló vonatok július 4-én indultak az Újdombóvár–Veszprém–Komárom–Érsekújvár útvonalon, s július 9-én délután 3 órakor érkeztek Auschwitzba. A munkaszolgálatosokat nem deportálták, ők október 17-ig Bonyhádon maradtak. Ekkor haza akarták engedni őket, de hirtelen SS-egységek jelentek meg a helyszínen, és tüzet nyitottak. Aznap mintegy 1200 munkaszolgálatos halt meg. Bonyhádon 1949-ben két hitközség is létezett: az ortodox 172 fővel, közülük 69en fizettek adót. A rabbi Moskovits Dávid, a hitközség elnöke Galandauer Manó, ügyvezetője Bauer Dávid volt. A hitközségnek Chevra Kadisája és Gmilusz Chaszadim egylete is volt. Ennél szerényebb lélekszámmal, 108 fővel alakult újjá a neológ hitközség, s itt mindössze 36-an fizettek adót. A hitközség elnöke Eisner János volt. A neológ hitközséget 1950-ben a dél-dunántúli községkerülethez osztották be. 1963-ban Bonyhádon mindössze négy zsidó család élt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 1120-1144, Toronyi Zsuzsanna

Bonyhádi Zsidó Hitközség
L1_E1_11 Bözödújfalu 3 1886 - 1940 a bözödújfalusi szombatos izraelita hitközség gyűjtése, jegyzőkönyv az imaház kijavításáról, segély, köszönőlevél, postakönyv, imakönyvek Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A szombatos izr. hitk. ülésén beszámolnak arról a gyűjtésről, amelyet a hitk. megsegítésére indítottak. A résztvevők névsora, 1886<br /> Jegyzőkönyv a bözödújfalusi imaház kijavításának átvételéről, 1890<br /> Bözödújfalusi kimutatás az 50 forintos segély felhasználásáról,1890<br /> Köszönőlevél Bánóczy Józsefnek, 1894<br /> Bözödújfalu Rabbinátusának postakönyve, 1905-1940<br /> imakönyvek

imakönyv postakönyv szombatosok segély imaház
E6/1 H8/5 Látványraktár1 L1_E2_41 Debrecen 27 1858 - 1999 Több pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Főtanító a Pesti Elemi Főiskolákhoz: Kéri iskolai program megküldését, mely részére mintául szolgál, 1858<br /> Diákotthon értesítője és tájékoztatója, 1918-1919<br /> Debreceni zsidó reálgimnázium értesítője, 1925/26-1928/29, 1930/31-1942/43<br /> Deportáltak Intézőbizottságának 13 pontból álló röplapja a volt deportáltakhoz, 1945<br /> Révész Imre 1945. május 6-i deportáltak megsegítésére tartott hangversenyen elmondott beszédének szövege, 1945.<br /> Irattöredék, 1945-1951<br /> Zsidó Gyermekotthon kétnyelvű kiskönyvtár, 3. ,1948<br /> Zsidó Gyermekotthon Énekkarának templomi hangversenyének meghívója,1948<br /> A zsidó iskola államosításával kapcsolatosan közlés arról, hogy a jelzett tantermek nem esnek államosítás alá,1948<br /> Államosított zsidó iskolák tanulmányi rendjéről,1948<br /> Tammuz. A hitközség kiadványa, 1999 1 palliumban Jelentés a debreceni Szeretetotthonban lefolytatott ellenőrző vizsgálatról és mellékelt levél a debreceni hitközség elnökétől a MIOI elnökének (Stöckler Lajos). -1951 (XXXIII-5-b 4 doboz) Diákotthon értesítő, a debreceni zsidó reálgimnázium értesítője, röplap, irattöredék, zsidó gyermekotthon kétnyelvű kiskönyvtár, tammuz, államosított zsidó iskolák tanulmányi rendje

értesítő röplap Tammuz Látványraktár1 L1_E1_41 Debreceni rabbiság jegyzőkönyve 1 1946-1957 Debreceni Izraelita Hitközség 1 kézírásos jegyzőkönyv, + 1 csomó iratmelléklet, a jegyzőkönyvben foglaltak mellékletei Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Blau Lajos: A debreceni zsinagóga építésének története. In: Magyar Zsidó Szemle 11 (1894) 22–26. o. Zoltai Lajos: A zsidók letelepülése Debrecenben. In: Magyar Zsidó Szemle 51 (1834) 18– 32. o. Sós Endre: A zsidók útja a kálvinista Rómában. In: Löwinger Sámuel, szerk.: Tanulmányok a zsidó tudomány köréből Guttmann Mihály emlékére. Budapest, 1946. és Debrecen, 1943 Gonda Mose Elijahu: A debreceni zsidók száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. Tel Aviv, 1966 után Végházi István: Adarok a debreceni zsidóság történetéhez. Buenos Aires, 1967 Almási István: Emlékkönyv a debreceni zsidó reál-gimnázium 1941. júniusában megtartott érettségi vizsga (majdnem) 65-ik évfordulója alkalmából. Canada, 2005 http://dzsh.hu/ http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1760

Debreceni Izraelita Hitközség rabbisági jegyzőkönyv

Vásárlás, Halmos Sándortól 2011. február 21.

nem másolható

L1_E1_11 Látványraktár2 L2_A4_17 Dombóvár 4 1945-1950 Dombóvári hitközség 1 doboz irat Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

iratok, 1945-1950

Dombóvári hitközség

helyben fennmaradt iratok

Látványraktár1 L1_E1_32 Látványraktár1 L1_E1_12 Látványraktár1 L1_E1_13 Látványraktár1 L1_E1_14 Látványraktár1 L1_E1_15 Látványraktár1 L1_E1_16 Látványraktár1 L1_E1_17 Látványraktár2 L2_G2_74 Gyöngyösi hitközség iratai 6 1881 - 1977 Gyöngyösi Izraelita Hitközség 7 doboz Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Gyöngyösi Izraelita Hitközség iratai (1930-1945) (benne: A gyöngyösi deportáltak útja című röpirat, 1945) (+ benne: a neológ új zsinagóga építésének dokumentumai) (L2) L1: -A gyöngyösi Bikur Cholim jegyzőkönyvei 1932. február 7. – 1941. február 26. Költségvetések, zárszámadások, választmányi ülések, választási bizottsági ülések, képviselőtestületi ülések, vagyonleltárak, mérlegszámlák, egyes üléseken elhangzott beszédek szövegei, levelek más hitközségektől a Bikur Cholim 100 éves fennállásának alkalmából, választói névjegyzékek. -Hitközségi elöljárósági jegyzőkönyvek 1901. december 22. – 1905. május 30. Elöljárósági ülések. -Hitközségi jegyzőkönyvek 1932. január 10.- 1935. december 29. Ősgyűlési jegyzőkönyv, képviselőtestületi ülések, elöljárósági ülések, vagyonleltárak, mérlegszámlák, folyószámla kivonatok, kultuszadó-hátralék listák, pénzügyi bizottsági ülések, titkári jelentések, egyes üléseken elhangzott beszédek szövegei, alapítványok pénzügyi beszámolói, költségelőirányzatok, éves jelentések. -Hitközségi jegyzőkönyvek 1922. január 2. – 1931. október 11. Elöljárósági ülések, képviselőtestületi ülések, tisztújítás, vágóhíd- és gabellabizottsági ülések, közgyűlések, szavazói névjegyzékek, egyesített elöljárósági és választmányi ülések. E 4/2. doboz -Hevra Kadisa főkönyvi napló 1946. március – 1950. november Tagsági befizetési listák, bankszámlakivonatok, folyószámla kivonatok (Gyöngyösi Kereskedelmi Bank, Mátravidéki Takarékpénztár, Belvárosi Takarékpénztár) -Az özv. Hirschl Ignátzné Alapítvány jelentése 1939. január 15. Szöveges és pénzügyi beszámoló, mérleg. -A Bikur Cholim jegyzőkönyvei 1913. március 2. – 1922. december 10. Közgyűlési és választmányi ülések. -Hevra Kadisa pénztárkönyv 1937-1941 Tagsági befizetési listák, tartozási listák. -Hitközségi jegyzőkönyvek 1914. január 4. – 1914. december 27. Elöljárósági ülések, választói közgyűlési ülések, képviselőtestületi ülések, szavazatszedő bizottsági ülések. -Hitközségi jegyzőkönyvek 1916. március 9. – 1921. december 26. Elöljárósági ülések, képviselőtestületi ülések, választási bizottsági ülések. -Hitközségi jegyzőkönyvek 1912. január 15. – 1912. december 1. Képviselőtestületi ülések, elöljárósági ülések, zárszámadások, kultuszadó befizetési kimutatások. -Hitközségi jegyzőkönyvek 1913. január 1. – 1913. december 30. Képviselőtestületi ülések, elöljárósági ülések. -Mártírlista (bekötve) E 4/3. doboz -Spitzer-Pikler-Bernáth féle alapítványok iratai (1930-1942) -Hitközségi számozott akták (1-97) (1927-1943) E 4/4. doboz Vegyes hitközségi iratok (1918-1964) E 4/5. doboz Vegyes hitközségi iratok (1931-1977) E 4/6. doboz Vegyes hitközségi iratok (1952-1970) E 3/1. doboz Vegyes hitközségi iratok (1931-1976) E 3/2. doboz Vegyes anyakönyvi iratok és nyomtatványok (1895-1959) E 3/3. doboz -Vegyes hitközségi iratok (ingatlanügyek és templomeladás is) (1948-1968) -Protovin Ármin imakönyve -Cionista Haggada (1945-1948 körül) E 3/4. doboz -Kötetek: 5 db pénztárkönyv (1945-1971); 2 db raktárból kiadott tárgyak jegyzéke (1945); vásárolt és egyéb ingóságok bejelentésének jegyzéke (1944-1948) -Mártíremlékművel és megemlékezéssel kapcsolatos iratok: mártíremlékmű terve; temetési beszédek; a mártírlista összeállításával kapcsolatos levelezés (1975-1976) -Szervezeti iratok: képviselőtestületi tagok listája; szavazólapok (1950-1960); 1796 és 1937 közötti hitközségi vezetők listája; hitközségi alapszabályok (1929-1958) -Vegyes segélyezési iratok (1951-1965) E 5/4. doboz -Iktatókönyv (1/1882-tól 5/1915-ig). A kötet második fele kultuszadó-névlistát tartalmaz (1951-1963) -Iktatókönyv (1/1888-tól 6/1941-ig). -Iktatókönyv (1/1895-től 1/1947-ig) -Hevra Kadisha-könyv töredék (1888-1941) -Dr. Spitzer Lászlóné Alapítvány pénztárkönyve -Komaegyleti iktatókönyv (1/1895-től 52/1904-ig) -Kultuszadó befizetési könyv (1881) Anyakönyvek (elhelyezve a galéria déli szárnyán) 1. Születési 1846-1876 (Gyöngyös és környéke) 2. Születési 1886-1898 (Gyöngyös és környéke) 3. Születési 1876-1904 (Gyöngyös és környéke) 4. Születési 1905-1976 (Gyöngyös és környéke) 5. Születési anyakönyv töredék, biankó. 6. Halálozási 1881-1896 (Gyöngyös és környéke) 7. Halálozási 1876-1885 (Gyöngyös és környéke) 8. Halálozási 1886-1895 (Gyöngyös és környéke) 9. Halálozási 1846-1876 (Gyöngyös és környéke) 10. Házassági 1876-1885 (Gyöngyös és környéke) 11. Házassági 1886-1949 (Gyöngyös és környéke) 12. Házassági 1881-1897 (Gyöngyös és környéke) 13. Házassági 1846-1876 (Gyöngyös és környéke) 14. Születési-esketési-halálozási 1869-1884 (Nagyfüged és Zsadány) 15. Születési-esketési-halálozási 1878-1885 (Nagyfüged és Zsadány) 16. Halálozási 1944-1948 (Gyöngyös) 17. Házassági 1945-1968 (Gyöngyös) 18. Születési 1942-1948 (Gyöngyös)

Gyöngyösi Izraelita Hitközség Gyöngyös

Átvétel a gyöngyösi hitközség képviselőjétől 2010. májusában

E4/1 E4/2 jegyzőkönyvek / protocols 1 1901-1935 Gyöngyösi Izraelita Hitközség 7 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Elöljárósági jegyzőkönyvek 1901. dec. 22. - 1905. május 30. <br /> Jegyzőkönyvek 1912. január 15 - 1912. dec. 1. <br /> Jegyzőkönyvek 1913. január 1. - 1913. december 30. <br /> Jegyzőkönyvek 1914. január 4. - 1914. december 27. <br /> jegyzőkönyvek 1916. március 9 - 1921. december 26. <br /> Jegyzőkönyvek 1922. január 2. - 1931. október 11. <br /> Jegyzőkönyvek 1932. január 10. - 1935. dec. 29.

Gyöngyösi Izraelita Hitközség

kutatható

raktári jegyzék

iktatókönyvek 2 1888 - 1947 E5/4 iktatókönyv 1 1882 - 1915 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

a kötet második fele kultuszadó lsitát tartalmaz 1951-1963

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E5/4 iktatókönyv 2 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Gyöngyösi Izraelita Hitközség
iktatókönyv 3 1895 - 1947 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E4/4 E4/5 E4/6 E3/2 E3/1 E3/3 E3/4 Iratok 3 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Hitközségi számozott akták (1-97) (1927-1943)<br /> Vegyes hitközségi iratok (1918-1964) <br /> Vegyes hitközségi iratok (1931-1977) <br /> Vegyes hitközségi iratok (1952-1970) <br /> Vegyes hitközségi iratok (1931-1976) <br /> Vegyes anyakönyvi iratok és nyomtatványok (1895-1959) <br /> -Vegyes hitközségi iratok (ingatlanügyek és templomeladás is) (1948-1968) <br /> Szervezeti iratok: képviselőtestületi tagok listája; szavazólapok (1950-1960)<br /> 1796 és 1937 közötti hitközségi vezetők listája; hitközségi alapszabályok (1929-1958)<br /> Vegyes segélyezési iratok (1951-1965)<br />

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E3/4 E5/4 gazdasági iratok 4 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

-Kultuszadó befizetési könyv (1881) <br /> 5 db pénztárkönyv (1945-1971); <br /> 2 db raktárból kiadott tárgyak jegyzéke (1945); <br /> vásárolt és egyéb ingóságok bejelentésének jegyzéke (1944-1948)

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E4/2 E5/4 alapítványok iratai 5 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az özv. Hirschl Ignátzné Alapítvány jelentése <br /> 1939. január 15. Szöveges és pénzügyi beszámoló, mérleg<br /> <br /> Spitzer-Pikler-Bernáth féle alapítványok iratai (1930-1942)<br /> <br /> Dr. Spitzer Lászlóné Alapítvány pénztárkönyve

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E3/4 E4/2 Mártíremlékmű iratai 6 1976 - 1977 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Mártíremlékművel és megemlékezéssel kapcsolatos iratok: mártíremlékmű terve; temetési beszédek; a mártírlista összeállításával kapcsolatos levelezés (1975-1976)<br /> <br /> Mártírlista (bekötve)<br /> <br />

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E4/2 E5/4 Hevra Kadisa iratai 7

Hevra Kadisha-könyv töredék (1888-1941)<br /> <br /> Hevra Kadisa pénztárkönyv 1937-1941, Tagsági befizetési listák, tartozási listák.<br /> <br /> <br /> Hevra Kadisa főkönyvi napló, 1946. március – 1950. november<br /> Tagsági befizetési listák, bankszámlakivonatok, folyószámla kivonatok (Gyöngyösi Kereskedelmi Bank, Mátravidéki Takarékpénztár, Belvárosi Takarékpénztár)<br /> <br /> <br /> <br /> <br />

E4/2 E4/1 Bikur Holim iratai 8 1913 - 1941 1913 - 1941 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A Bikur Cholim jegyzőkönyvei 1913. március 2. – 1922. december 10. Közgyűlési és választmányi ülések. <br /> <br /> A gyöngyösi Bikur Cholim jegyzőkönyvei, 1932. február 7. – 1941. február 26. Költségvetések, zárszámadások, választmányi ülések, választási bizottsági ülések, képviselőtestületi ülések, vagyonleltárak, mérlegszámlák, egyes üléseken elhangzott beszédek szövegei, levelek más hitközségektől a Bikur Cholim 100 éves fennállásának alkalmából, választói névjegyzékek.<br />

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E5/4 Komaegylet iktatókönyve 9 1895 - 1904 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Gyöngyösi Izraelita Hitközség
E3/3 egyéb dokumentumok 10 Gyöngyösi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Protovin Ármin imakönyve <br /> <br /> Cionista Haggada (1945-1948 körül) <br />

Gyöngyösi Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Püspökladány 7 1938-1940 Püspökladányi Hitközség tervrajzok, iratok Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A helybéli hitközséget 1840-ben szervezték meg, amikor 15 zsidó lakos élt a helységben. Számuk 1869-ig 265-re növekedett, amikor is a püspökladányi hitközség az ortodox irányt választotta. A püspökladányi zsinagóga 1880 körül épült. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, rituális fürdője, nőegylete, fiatal férfiakat tömörítő egylete, segélyező egylete, hédere, jesivája, talmud-tórája és – a 19. század végétől – népiskolája is. 1868-ban választották meg a város első rabbiját Rosenberg József (Josef ) személyében. 1885-ben a püspökladányi hitközséghez csatlakoztak a környező települések zsidó közösségei, közöttük Földes gyülekezete is. Az első világháború harcaiban 87 bevonult helybéli zsidó közül 33 halt hősi halált. Nevük a város világháborús emlékművén olvasható. Ugyanabban az időszakban sok zsidó menekült érkezett – a cári csapatok által lerohant – Máramarosból, főleg mélységesen vallásos haszidok. Anyanyelvük jiddis volt, ruházatuk és kultúrájuk is a magyar zsidókétól eltérő. Külön haszid udvarba tömörültek. A hatóságok állandóan zaklatták és megalázták őket, s többségük soha nem kapta meg a magyar állampolgárságot. A fehérterror idején az itteni zsidókat nem érte bántódás, mert a helyi jegyzőnek sikerült a tiszti különítményeseket rábeszélnie, hogy a városból vonuljanak ki. Azzal érvelt, hogy a püspökladányi zsidók a baloldali megmozdulásban nem vettek részt. Az 1920-as évektől a negyvenes évekig Mendelovics Izsák (Jichak Benjamin Mendelowitz) volt a rabbi, aki nagy jesivát vezetett. A zsidóság lélekszáma 1930-ban tetőzött, amikor elérte az összlakosság 4,4 százalékát kitevő 631 főt. Az 1935-ös tűzvészben teljesen leégett zsinagógát két évvel később újjáépítették. A cionizmus nem vert gyökeret a zsidók között, aktivistáit nem engedték a városban tevékenykedni. A jesiva hallgatói között viszont számos Mizrachi-tag volt, de tagságukat titokban kellett tartaniuk, nehogy kizárják őket az intézményből. 1940-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A szolnokiakat is ide irányították, és a vasútállomáson dolgoztatták őket. Az őrség igen kegyetlenül bánt velük, odáig menően, hogy több munkaszolgálatost meg is gyilkoltak. 1941-ben a 15 204 lelket számláló Püspökladányon 552 izraelita élt, ami az összlakosság 3,6 százalékának felelt meg. Ugyanazon év nyarán a rendőrség akciót indított a „tisztázatlan állampolgárságú”, főként Máramarosból menekült zsidók ellen, akiket internáltak, majd átszállították őket Kőrösmezőre, és onnan a német hadsereg felvonulási területére. A németek legtöbbjüket Kamenyec-Podolszkijba vitték, és ott az SS végzett velük. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a Püspökladányi járás 44 829 fős összlakosságából 1444 volt az izraelita. Az alábbi települések tartoztak ide: *Földes (237; 5761), *Hajdúszovát (141; 4101), *Kaba (251; 7103), *Nádudvar (210; 10 491), *Püspökladány (552; 15 204) és *Tetétlen (52; 2169). 1942 novemberében a VI. munkaszolgálatos-zászlóalj tábora létesült a városban. A nehéz körülmények ellenére a hitközség kóser étellel látta el a munkaszolgálatosokat. Az emberségesen viselkedő tisztek és altisztek közül meg kell említenünk az 1942– 1944 között a 106/34. századnál szolgáló Inotay Béla főhadnagyot, Girószász János hadnagyot és Bagoly zászlóst, továbbá a 106/5. századhoz beosztott Javorcsik (Javornik?) Pál és Zsilák János hadnagyokat. Ameddig a század sorsát ők rendezték, a keret szigorú volt, de emberséges. 1944 márciusában a Püspökladányba bevonuló németek letartóztatták a hitközség három vezetőjét és további öt jómódú tagját. A Debrecen melletti Szentgyörgy internálótáborába vitték őket. A hitközség feloszlott, helyébe a hatóságok zsidó tanácsot jelöltek ki. Ekkor Püspökladányban 532 zsidó lakost írtak össze. Május második felében a magyar hatóságok a hitközség épületeiből, a zsinagógából és hat házból kialakították a városi gettót. A hat ház keresztény lakóit beköltöztették a belvárosba, ahonnan a zsidókat beparancsolták a gettóba. A több mint 500 püspökladányi zsidón kívül ugyanide hozták a közeli Földes és Tetétlen mintegy 200 zsidó lakosát is. A gettóban nagy zsúfoltság uralkodott, de a körülmények viszonylag elviselhetőek voltak. Az emberek élelmet vihettek be magukkal, és a város jegyzője kenyeret juttatott be nekik. A zsidó tanács tagjai kijárhattak élelmiszert vásárolni. Ezzel szemben mostoha sors jutott osztályrészül ötven asszonynak, akiket a helyi földesúr tanyájára vittek dolgozni, s további kilenc fiatal lányt a német katonák megbecstelenítettek. Június közepén a városi gettót kiürítették, lakóit pedig átvitték a megyei gettóba, Debrecenbe. Néhány nap múlva az egyik csoportot Ausztriába vitték mezőgazdasági és gyári munkára, a többieket pedig Auschwitzba deportálták. A 185 püspökladányi túlélő 1946-ban újjászervezte a hitközséget, rendbe hozta a zsinagógát és a temetőt. A helyi lakosság nem enyhülő ellenségeskedése azonban annyira bántó volt, hogy sokan rövidesen elköltöztek. 1949-ben még 115 zsidó élt Püspökladányban, de az 1956-os forradalom után jelentős volt a létszámcsökkenés. Így a városban 1960-ra egyetlen zsidó lakos sem maradt. Püspökladány a Püspökladányi járás központja volt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 493-520, Halmos Sándor, Lőwy Dániel

a zsinagóga építési tervrajzai, néhány kapcsolódó dokumentummal

Püspökladányi Hitközség zsinagógaépítés

Takács Lajos ajándéka 2010.

Zsámbéki hitközség iratai 8 Jánoshalma 9 1803 - 1930 Jánoshalmi Izr. Hitközség 2 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

1769 lélekszám összeírás: Spitzer és Izrael család. <br /> Hitközség alapítása: 1820<br /> 1927: 338 fő<br /> 1870: zsinagóga a mai telkén <br /> <br /> 1944: 432 fő<br /> deportálásból visszatértek: 167. <br /> 1977 június 20-án: 16 személy

Jánoshalmi Izr. Hitközség Jánoshalma

ajándékok, részletesen lsd. az egyes tételeknél

kutatható

GN4/3 Hevra kadisa jegyzőkönyve 1 1803-1930 Jánoshalmi Izr. Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Hebrew

1769 lélekszám összeírás: Spitzer és Izrael család. <br /> Hitközség alapítása: 1820<br /> 1927: 338 fő<br /> 1870: zsinagóga a mai telkén <br /> <br /> 1944: 432 fő<br /> deportálásból visszatértek: 167. <br /> 1977 június 20-án: 16 személy

1 kötet, illusztrált

Jánoshalmi Izr. Hitközség

64.1072<br /> <br /> Schmelczer Salamon ajándéka Scheiber Sándor kérésére, 1951. <br /> Az ajándékozás történetéhez lsd.: <br /> http://www.milev.hu/kiadvanyok-2.html

egyedi engedély alapján kutatható

a képek csak egyedi megállapodás után publikálhatóak

A kézirat címlapja a "Dávid Gábor, Toronyi Zsuzsanna: Segédlet a héber iratok kezeléséhez. Budapest, 2006. kiadvány címlapján látható.

L1_E1_11 Mazkir könyv 2 1945 - 1977 Jánoshalmi Izr. Hitközség 1 kötet, benne különálló lapokon iratok, névlista Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

1769 lélekszám összeírás: Spitzer és Izrael család. <br /> Hitközség alapítása: 1820<br /> 1927: 338 fő<br /> 1870: zsinagóga a mai telkén <br /> <br /> 1944: 432 fő<br /> deportálásból visszatértek: 167. <br /> 1977 június 20-án: 16 személy

Jánoshalmi Izr. Hitközség mazkirkönyv

Schmelczer Hermann Imre ajándéka, 2010. augusztus 23.

kutatható

Látványraktár1 L1_E1_32 Pécsi Zsidó Hitközség iratai 11 1882 - 1990 Pécsi Izraelita Hitközség iratok, digitalizált pdf és jpg fileok <br /> Ex libris a pécsi hitközségi könyvtárból, tervezte: Irsai István<br /> A hitközség díszoklevele Kohut Sándor rabbinak, 1882 <br />

Schweitzer József: A pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest: MIOK, 1966. (A Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1. ) Könnyek könyve. 1940-1945. http://pecsizsidosag.wordpress.com/

Pécsi Izraelita Hitközség Pécsi Zsidó Hitközség iratai A 1837-1890 Pécsi Izraelita Hitközség Pécsi Izraelita Hitközség digitalizált iratok

Schweitzer József: A pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest: MIOK, 1966. (A Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1. ) Könnyek könyve. 1940-1945. http://pecsizsidosag.wordpress.com/

Schweitzer József: A pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest: MIOK, 1966. (A Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1. ) Könnyek könyve. 1940-1945. http://pecsizsidosag.wordpress.com/

Pécsi Izraelita Hitközség Pécsi Izraelita Hitközség

2009-2010-ben a pécsi hitközségen rendezett iratanyag jpg és pdf fileokban

Pécsi Zsidó Hitközség, Pécs,

digitalizált változata a HJA kutatótermében kutatható

MILEV-be került pécsi iratok B Pécsi Izraelita Hitközség Pécsi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Schweitzer József: A pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest: MIOK, 1966. (A Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1. ) Könnyek könyve. 1940-1945. http://pecsizsidosag.wordpress.com/

Schweitzer József: A pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest: MIOK, 1966. (A Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 1. ) Könnyek könyve. 1940-1945. http://pecsizsidosag.wordpress.com/

Pécsi Izraelita Hitközség Pécsi Izraelita Hitközség
C5 XXXIII-5-b 4 MIOI-val kapcsolatos pécsi iratok C 1948 - 1952 2 pallium

Lóránd Márton levele Stökl Lajosnak (a MIOI elnökének) -1948 Meghívó 1952 Válasz a meghívóra -1952 Levél a Joint Comitée Központi Bizottságának

C5 XXXIII-5-b 4 Látványraktár1 L1_E2_41 Látványraktár 2 L2_E4_64 Szegedi hitközség iratai 12 1845-1947 Szegedi Izraelita Hitközség jegyzőkönyvek, iratok, nyomtatványok 2 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Reizner János: Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi letelepülése körül. Szeged, 1885 Löw Immánuel, Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, 1885. Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században. Szeged, 1988 (Szeged művelődéstörténetéből, 6.) Zombory István, szerk.: A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szeged, 1990 http://www.zsinagoga.szeged.hu/

ADÓKÖNYVEK: Adókönyv 1845-1851 1 k. 71.315 GL2 Adónyilvántartás 1845-1862 1 k. 44 x 28 x 6 D GO2/14 71.315 Adókönyvek 1915-1918, 1922/23, 1925/26, 1931, 1936 1943 6 k. GN2/3 (digitalizálva elérhetőek) Adókönyv – foglalkozásonként 1925-26 1 k. GL4/4 Szegedi hitk. Költségjegyzéke (személyenkénti bontásban) 1929-1933 1 k. 42 x 27 x 4,5 D GR5/3 OKTATÁSI IRATOK: (rendezendő) Izr. Elemi iskola osztálynaplói 1875/76-1884/85, 1 k.D GM4 dobozolva Izr. Népiskola iratai 1897-1932, 1937-1945 0,3 ifm D J6/4-6 Iskolai akv. 1906/07-1910/11 1 k. 5 rend. 7 Iskolai naplók, 2.3.4. vegyes osztályok 1931/32-1934/35 4 k. GN5 Izr. Általános Polgári Iskola 5. Osztályának osztálynaplója 1946/47 1 k.D GM4 dobozolva Izr. Általános Polgári Iskola 6. Osztályának osztálynaplója 1946/47 1 k. D GM4 dobozolva 5 db napló 5. rend. 14. iskolai akv. 5. rend. 16. népiskolai akv. 5. rend. 19. IRATOK: 1 cs.: (MIOI anyagból): Levél a Debreceni Zsidó Hitközségnek a Szegedi Zsidó Hitközségtől -1945 Levél Stöckler Laqjosnak ( A MIOI elnökének) a Szegedi Zsidó Hitközségtől -1949 Levél Szeged város lakáshivatalától -1949 Levél Stern Mártonnak, a Szegedi Hitközség elnökének, melyben biztosítják a MIOI támogatásáról -1949 A Szegedi Zsidó Hitközség és a Szegedi Zsidó Árvaház fellebezése Szeged város lakáshivatalánál -1949 Levél, melyben a Szegedi Hitközség elnöke a kormányt kéri, hogy segítsen megtartani a Moszkvai-körút 3. alatti ingatlant, melyben abban az időben népkonyha, menza és étkezde működött -1949 2 csomó: Löw Lipót és Schorr Mór halálával kapcsolatos újságcikkek, gyászjelentések 3. csomó: Szegedi Hitközség Pártfogó Irodájának iktatott iratai, 1939. (830-as doboz) SZEGEDI CHEVRA KADISA: Tagfelvételi oklevél Löwinger Adolfnak, 1899 SZEGEDI HITKÖZSÉG PÁRTFOGÓ IRODÁJA: Szegedi Hitközség Pártfogó Irodájának iktatott iratai (1939) (18-101/1939) (L2_E4_64)

Szegedi Izraelita Hitközség Szeged

Adókönyv 1915-1919: https://goo.gl/jsP7Af Adókönyv 1922-1923: https://goo.gl/tycMYV Adókönyv 1925-1926: https://goo.gl/77Nnqz Adókönyv 1931: https://goo.gl/ibgJra Adókönyv 1936: https://goo.gl/QuE8dW Adókönyv 1943: https://goo.gl/UKTyGP Iratok 1945-1949: https://goo.gl/euJh2g

Tagfelvételi oklevél Löwinger Adolfnak, 1899 (http://collections.milev.hu/items/show/145)

Újpesti hitközség iratai 13 Újpesti Izraelita Hitközség töredékes iratanyag, a dokumentumok erősen sérültek Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

- meghívók, hivatalos iratok, Friedmann Dénes rabbisága idejéből, <br /> - Hajós Alfréd rajzai a zsinagóga padjairól <br /> - Ketuba 1947.

Újpesti Izraelita Hitközség

erősen sérült dokumentumok

R. Deutsch László ajándéka, 2011.

Deutsch László: Az Újpesti Zsidó Hitközség történetéről. Tanulmány. Budapest, 2005.

Esketési jelentések 1 1947-1952 Újpesti Izraelita Hitközség Újpesti Izraelita Hitközség 1 dossziényi esketési jelentés Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Újpesti Izraelita Hitközség Újpesti Izraelita Hitközség

Deutsch László ajándéka, 2008

L1_E1_11 Rákospalotai hitközség iratai 14 1900 - 1931 Ortodox Központi Iroda Rákospalotai auth. ort. izr. hitközség kéziratok, nyomtatványok, levelek Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Áhároni Ráhel: A rákospalotai zsidó hitközség története. Tel Aviv, 1978 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1093

- rákospalotai izr. iskolaszék iratai, levelezés a minisztériummal és az ortodox központi irodával<br /> - Duschinszky Mihály iratai, levelezése. Benne: levelek: R. Reich Koppel, R. Peszach Singer, R. Schück Bernát, R. Szimcha Bunem Schreiber levelei <br /> - luach a zsinagóga felépítésének támogatására, 1926<br /> - nőegyleti meghívó, 1931 A zsinagóga eladásának iratait (2 pallium) lásd: BIH iktatott iratok (1963:2876-03865) (L2_F1_54)

Ortodox Központi Iroda Rákospalotai auth. ort. izr. hitközség Rákospalota

R. Deutsch László ajándéka, 2011

Temető tervrajza 1 1900 - 1931 Rákospalotai auth. ort. izr. hitközség chevra kadisája Rákospalotai auth. ort. izr. hitközség kasírozott papíron a parcellák mutatója, 1910-es évek Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Áhároni Ráhel: A rákospalotai zsidó hitközség története. Tel Aviv, 1978 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1093

Rákospalotai auth. ort. izr. hitközség chevra kadisája Rákospalotai auth. ort. izr. hitközség

Vásárlás 2014.

Bácsalmás 15 T1_A_11 T1_A_11 Balassagyarmat 16 1943 BAlassagyarmati hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Bet Midras Egylet jegyzőkönyve, 1943 (T1_A_11)

BAlassagyarmati hitközség
Berettyóújfalu 17 Látványraktár1 L1_E1_22 Ceglédi Izr. Hitközség 18 1906 Ceglédi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A ceglédi zsidó templom felszentelése alkalmából írt emlékiratok (hitközség tagjai, városi testületek, más egyházi intézmények). 1906 Heisler András ajándéka, 2019

Ceglédi Izraelita Hitközség
Csenger 19 Csongrád 20 1940-1944 Csongrádi hitközség Magyar Zsidó Levéltár

Csongrádra a 18. század végén érkeztek az első zsidók. Hitközségüket 1800-ban alapították, a helyi Chevra Kadisát pedig 1806-ban. A településen 1809-ben 3, míg 1828-ban 25 zsidót írtak össze. A helységben 1840-ben már 40 (0,2 százalék) izraelitát számoltak össze. Nagy anyagi áldozatok árán emelték zsinagógájukat, 1852 és 1854 között. 1860 előtt zsidó elemi iskolát hoztak létre, amelybe a dualizmus idején csak izraelita vallásúak járhattak. Ez talán jól mutatja, hogy az itteni zsidó diaszpóra akkoriban nagyon zárt közösség volt. Nőegyletüket 1876-ban alakították. A hitközség kongresszusi jellegűvé nyilvánította magát, és hozzá tartozott Csanytelek és Tömörkény is. A zsinagóga épületét 1902-ben renoválták. A településen 1910-ben már 415 izraelita lakott, akik a népesség 1,6 százalékát adták, s akik 1912-ben bibliakört indítottak. Az első világháborúban 107 csongrádi izraelita harcolt, és közülük 12 hősi halált halt. Az 1918–1919-es forradalmak idején különösebb politikai aktivitást nem mutattak. Az antiszemitizmus nem volt elterjedt, de 1923 karácsonyán a zsidó közösséget durva támadás érte. A nőegylet bálján egy zsidó és két nem zsidó halt meg, negyven személy pedig megsebesült. A helyi zsidók a két világháború között jelentős számban vettek részt a gabona- és borfelvásárlásban, illetve kereskedésben. A Kereskedők Egyesületében döntő befolyásuk volt. A pénzügyi életben is nagyon fontos szerepet játszottak, így például a Takarékpénztár és a Hitelbank alapításában is részt vettek. Mindezeken túlmenően az értelmiségi pályákon is megtalálhatók voltak. Így az évek során jegyzőt, városi mérnököt, állami pénztárost, állatorvost, járásbírót, orvost, ügyvédet és gyógyszerészt is adtak a városnak. A zsidótörvények rendkívül hátrányosan érintették őket. A helyi képviselőtestületből 1939-ben 6 zsidóvá nyilvánított személyt zártak ki. A 219 választójogú zsidó polgár közül pedig 214 főt fosztottak meg politikai joga gyakorlásától. A megyei városban az 1941-es népszámlálás idején 286 (1,1 százalék) izraelitát és 19 (0,1 százalék) kikeresztelkedett zsidót számoltak össze. A Csongrádi járás területén fekvő községekben élő izraelita lakosság lélekszáma 1941-ben a következő volt (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): *Csanytelek (9; 5029), *Kistelek (178; 8916), *Sövényháza (4; 5655) és *Tömörkény (4; 3809). A német megszállás idejétől megindult a település zsidóinak zaklatása. A Csongrád környéki Mentett-réten 1944. március végén a szentesi és a helyi csendőrök bujkáló zsidók után razziáztak. Az 1944. áprilisi hitközségi összeírásból kiderült, hogy a neológ közösség akkor a településen 270 tagot tartott nyilván. Elnöke Faragó István kereskedő, anyakönyvvezető rabbijuk Kalmár György főrabbi volt. Korlátozták a zsidók strandhasználatát, és csak bizonyos napokon engedték meg, hogy a helyi, sárga csillag viselésére kötelezettek a fürdőhelyeket használhassák. Többek ellen indult eljárás áprilisban és májusban, mivel nem használták a megkülönböztető jelzést. Április legvégén emiatt 6 zsidó nőt internáltak. Ugyanebben az időszakban a rendőrség sok zsidóvagyon-rejtegetőt állított elő. A postaigazgatóság 19 zsidó telefonját leszerelte, 1944. április végére pedig 28 zsidó származású ember üzletét bezárták. 1944 áprilisának végén a polgármester és a rendőrkapitányság rendelkezésére megalakították a helyi zsidó tanácsot. A testület létrejöttét hivatalosan április 28-án jelentették be. A zsidó tanács Faragó István hitközségi elnök vezetésével, Fehér István hitközségi alelnök, Reichlinger Jenő kereskedő, a Chevra Kadisa elnöke, Vida Sándor ügyvéd, Ság Lajos ügyvéd, Strasser Jenő rőfös és Váradi Artúr kereskedő tagságával kezdte meg működését. A vármegyei rendelkezéseknek megfelelően itt kellett volna kialakítani a járás gettóját is, de ezt nem tudták megoldani. Ezért csak a városi zsidó lakosságot különítették el. A járásban a többi zsidónak minősített személyt Kistelekre vitték. A helyi zsidó lakosság gettósítását május elején kezdték meg. Eleinte a zsidókat a Heringel-telep 73 házába akarták összeköltöztetni, de ezt a keresztény lakosság tiltakozására elvetették. Helyette a zsinagóga körüli épületekbe, a Csemegi Károly és az Úri utcákba kellett gettóba menniük. Az 1944. május 12-én véget ért összetömörítés közvetlenül közel 220 zsidó embert érintett. Herke László 1944. május 16-án a csongrádi képviselőtestületi közgyűlésnek a gettósítás befejezéséről tudott beszámolni. Egyben kilátásba helyezte, hogy megindul majd azoknak az utcaneveknek a megváltoztatása, amelyek zsidó származású személyekről vannak elnevezve, vagy hozzájuk kötődnek. Május közepén két zsidó nőt és gyermekeiket internálták innen, mivel külföldi állampolgárok voltak. A településen kialakított gettóban 1944. június elején 228 fő lakott. Június közepén azonban már csupán 204 zsidót szállították tovább Szegedre, ahonnan őket Auschwitzba vagy munkatáborokban deportálták. 1944. július végén a Csemegi Károly utcai, gettóvá nyilvánított épületet feltörték. Közben 1944 nyarán nagyban folyt a zsidó vagyon kiigénylése. Műkincsekben és értéktárgyakban sem volt hiány. Csongrádon a hatóságok 44 festményt, 28 porcelánt, 20 ólomkristálykészletet, 7 gobelint írtak és gyűjtöttek össze. 1944 őszén a helyi ipartestület és a Kereskedők Egyesülete a hatóságtól a lezárt zsidó üzletek kiosztását kérte. A hitközség 1945 után újjáéledt. A világháborút 64 csongrádi izraelita élte túl. A több mint kétszáz mártír között 102 férfin és 104 nőn kívül 20 gyermek is volt. 1949-ben még 52 fővel működött a status quo ante közösség, amelynek élén Régner Ferenc elnök és Weisz Károly ügyvezető állt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 409-430,Végső István

Csongrádi hitközség
Csorna 21 Derecske 22 Déva 23 Dévaványa 24 1914-1944 1 kötet

Választási jegyzőkönyv 1914-1944

L1_E1_11 Dunapataj 25 1896, 1950 Dunapataji hitközség jegyzőkönyvi mutató-lap, hitk. jegyzőkönyv, 1950 Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók a 19. század elején telepedtek le, és többségében Apostagról, Paksról és Hőgyészről származtak. Az első dunapataji zsinagóga 1830-ban épült. Ugyanabban az évben alakult a hitközség, amely később a neológ irányzathoz csatlakozott. 1941-ben 118 (1,9 százalék) izraelita vallású mellett 4 (0,1 százalék) kikeresztelkedett, de zsidónak számító személy élt a településen. 1944 áprilisában a 102 tagot számláló neológ anyahitközség elnöke Schulhof Mór kereskedő volt. A helyi vezetés igen rosszul bánt a zsidókkal. Többször megalázta és pénzbüntetésekkel sújtotta őket. 1944 tavaszán több zsidót letartóztattak és internáltak Dunapatajról. Az 1944. május 13-án készült összesítés szerint a település 114 zsidónak volt lakhelye, de a gettósítás idején közülük 29-en nem tartózkodtak a községben, nagy részük valószínűleg munkaszolgálaton volt. A 85 dunapataji zsidót a kalocsai gettóba szállították. Onnan június közepén kerültek a szegedi gyűjtőtáborba, ahonnan június végén AuschwitzBirkenauba deportálták őket. A vészkorszakot végül mindössze 25 dunapataji zsidó élte túl. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Dunapataji hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Eger 26 1844 - 1958 1 pallium,

Chevrakönyv Kun Farkas egri zsidó ?? János érsek aranymiséje alkalmából a zsidóság üdvözletét tolmácsolja. Schwartz István kongresszusi követjelölt beszéde. Pénztárkönyv Meghívó az új zsinagóga avatására Chevra Kadisa iratai Anyakönyvi iratok Választói névjegyzékek Elöljárósági ülés jegyzőkönyvek Alapszabályok Mártíremlékmű iratai Gazdasági iratok Nőegylet tagnyilvántartása

Látványraktár1 L1_E1_51 Látványraktár2 L2_C1_55 Esztergom 28 1889-1950 Esztergomi zsidó hitközség 1 könyv, 1 pallium 1 doboz iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Ortutay András: Az esztergomi és Esztergom vármegyei zsidóság története a kezdetektől a szabad királyi városba való befogadásig. In: Limes, 1991. 1. pp. 39–47.

Esztergomi Izr. Hitközség anyagai (iskolaszéki jegyzőkönyvek 1889-1943, feladott ajánlott levelek postakönyve 1906-1944, választási jegyzőkönyvek 1878-1942, vegyes iratok 1949-1950

Esztergomi zsidó hitközség E6/2 Adókönyv 1 1795 - 1849
Látványraktár1 L1_E2_42 Fadd 29 Faddi hevra kadisa Szefer lezikaron nesamot, 1846 (64.1060) Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

http://collections.milev.hu/items/show/30701

Faddi hevra kadisa
Látványraktár1 L1_E2_42 Fegyvernek 30 1904 - 1949 1 pallium

Chevra kadisa alapszabályai. Chevra kadisa jkv. Igazolás zsidómentésről Bencés Mártonnak

Gara 31 L1_E1_11 Látványraktár2 L2_A2_24 Látványraktár2 L2_A2_73 Jászberény 40 1886 - 1966 Jászberényi hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A korábban kiváltságos státusú Jászkun kerület központjába 1850- ben költözhetett be az első zsidó kereskedő, Buck Gábor személyében. A cionizmus egyik előfutáraként számon tartott első rabbi, Natonek József (1854–1857) erőfeszítései ellenére a közösség többsége hamar a vallási újítások útjára lépett, és a neológ irányzathoz csatlakozott. A többiek 1871- ben status quo ante hitközséget alapítottak, és ezzel a közösség kettészakadt. A telepesek második generációja által kezdeményezett újraegyesülést (1880) új zsinagóga építésével pecsételték meg, amelyet 1890- ben avattak fel. A helyi anyahitközséghez több kisebb jászsági fiókhitközség tartozott. Jászberény – 1876- tól megyei város, egyben a Jászsági felső járás központja – zsidóságának száma végig messze az országos átlag alatt maradt, maximumát 1910- ben érte el (1017 fő, 3,4 százalék). A folyamatos elvándorlás és az általános demográfiai csökkenés következtében a közösség 1941- ben már csak 574 főt (1,8 százalék), a gettósítás küszöbén pedig mintegy ötszáz főt számlált.

Iktatott iratok 1892 gazdasági iratok 1880-1890

Jászberényi hitközség
L1_E1_11 Kaba 41 1869 - 1948 Kabai zsidó hitközség Templomi ülésjegyzőkönyv 1869<br /> <br /> Kabai hitk. gyűlés jkv-ből: a református iskola felveszi a zsidó gyerekeket 1891 <br /> <br /> Jegyzőkönyvek a kabai hitközség választmányi üléseiről és közgyűléseiről. 1900-1916 <br /> <br /> Ortodox hitközség jegyzőkönyve 1916-1932 <br /> <br /> Chevra Kadisa alapszbálya 1910 <br /> <br /> Weinberger Erzsébet a kabai izr. népiskola tanítónője esküjének szövege. 1935 <br /> <br /> Meghívó gyászünnepségre és a mártíremlékmű avatására + emlékmű rajza, főrabbi avató beszéde 1948. július 25. <br />

A jegyzőkönyvet 2014-ben az Ars Alba Bt restaurálta.

A kabai hitközség 1862-ben induló jegyzőkönyve kalligrafikus rajzokkal és színes festésszel díszített. Feltehetően az 1910es években újabb, elsősorban zsinagógai neveket tartalmazó oldalakkal egészítették ki, amiket egy korábbi restaurálás során össze-vissza, az eredeti sorrendet felborítva kötöttek újra. Az erősen elsavasodott lapokat az NKA 3511/03777 számú pályázati támogatásának felhasználásával az Ars Alba Restaurátor Bt (Fehrentheil Henriette, Kollár Zsuzsa) restaurálta 2014-ben.

A 18. század végén Kohn Ábrahám családja már itt élt, de nagyobb arányú letelepedés csak a 19. század elején indult meg. Sokan költöztek ide Máramarosból vagy más keleti tartományokból, ami a helyi zsidó közösségnek erős ortodox jelleget kölcsönzött. Zsidó anyakönyvet a településen 1835-től vezettek. 1844-től egyszerű, nádfedeles imaházban imádkoztak. A hitközséget 1862-ben alapították, a Chevra Kadisa 1870-ben alakult. Eleinte Nádudvarra temetkeztek, 1865-ben azonban saját temetőt nyitottak. 1869-ben, a kongresszusi felekezeti szakadás során a közösség az ortodox kilépőkhöz csatlakozott. Az 1880. évi lakosság-összeíráskor a faluban 195 zsidó élt, akik főleg kereskedelemmel foglalkoztak. Az új zsinagóga 1886-ban épült. Bejárata fölé a következő értelmű héber nyelvű felirat került: „Én pedig Kegyelmedből lépek e Házadba.” Feliratos mozaikablaka azonban a deportálás idején megsemmisült. Kezdetben a hitközség a nádudvarihoz tartozott, 1887-ben önállósult. Az első rabbi Teitelbaum Hermann (más forrás szerint: Teitelbaum Jakab) volt, aki 1918-ban jesivát indított. Amikor 1900-ban a rituális fürdő számára kutat fúrtak, gáz tört fel a mélyből, amit a rituális fürdő vizének melegítésére és a zsinagóga világítására használtak. A zsidó nőegylet 1903-ban alakult meg, 1906-ban osztatlan vegyes zsidó népiskola létesült, amely két tanítót foglalkoztatott. A tanulók száma néhány év múlva elérte a 70-80-at, de a létszám később csökkent. Az iskola 1944-ig működött. Az első világháború harcaiban 9 zsidó esett el, ketten közülük a román megszállás idején. Teitelbaum rabbi 1928-ban elhunyt, és helyébe nem választottak mást. 1930-ban 314 zsidó lakost írtak össze. Közöttük 66 kereskedőt, 11 iparost, 5 gazdálkodót és egy-egy földbirtokost, illetve orvost találunk. 1941-ben a kisváros összlakossága 7103 főt számlált, közülük 251-en voltak izraelita vallásúak. Ugyanakkortól a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A keleti frontról szinte senki sem tért vissza. 1944 tavaszán, a német megszállás után Simon Pál községi jegyző begyűjtette a zsidó közösség ágyneműjét, és azt szekereken Debrecenbe szállíttatta a német sebesültek részére. 1944. május 17-én a kabai zsidókat szekereken átvitték a nádudvari gettóba. A szekerek fuvardíját a zsidóságnak kellett állnia. A kabai hatóság túlbuzgalmára jellemző, hogy a kereszténynek született Póskalay családot is bevitték a gettóba, és nem ismerték el Szegi Sándorné - a zsidótörvények hatálya alóli - kormányzói mentesítését sem. Miután Szeginét kiengedték a gettóból, Bártfai Pál csendőrtiszthelyettes visszavitte őt, és az asszony a holokauszt áldozata lett. A csendőrségi összeírás szerint Kabáról 86 család 244 tagját hurcolták el; ugyanakkor mintegy 60-70 férfi munkaszolgálatot teljesített. Kaba sárgacsillagosait Nádudvaron, az egyik tanyán, egy hónapon át dolgoztatták. A nádudvari gettó zsidó tanácsába beválasztották a kabai Berkovits Sándort és Altmann Mórt. Nemsokára megérkezett a magyar csendőrség, és a zsidókat szekereken átvitte Balmazújvárosba és Szentgyörgypusztára, majd a debreceni téglagyárban felállított megyei gettóba. Onnan kisebb csoportot Ausztriába szállítottak mezőgazdasági és ipari munkára, akik később Bergen-Belsenbe kerültek. A többieket június 12-én Auschwitzba deportálták, ahol legtöbbjüket a rámpán végzett szelekció során egyenesen a gázkamrába irányítottak. A 25 túlélő - főleg volt munkaszolgálatosok - újjászervezte a hitközséget. Ezáltal a hitközség kifosztott épületei és a zsidók kirabolt házai rövid ideig újra életre keltek. Az eltűnt tóratekercseket is pótolni kellett. A holokauszt áldozatainak 1948-ban emlékművet állítottak. A márványoszlopra az áldozatok nevei családonként csoportosítva kerültek fel. A rendbe hozott zsinagógát újra felszentelték. Az 1949. évben még 34 zsidó lakos élt Kabán, de apránként mindenki elköltözött. A hitközség 1956-ban megszűnt, a településen ugyanis már a következő évben egyetlen zsidó sem élt. In. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 493-520, Halmos Sándor, Lőwy Dániel

Kabai zsidó hitközség

Kabai hitközség pecsétnyomója: http://collections.milev.hu/items/show/30802 Zsinagóga fényképei: http://collections.milev.hu/items/show/26282 http://collections.milev.hu/items/show/26281 http://collections.milev.hu/items/show/26280 A hitközség jegyzőkönyve (Templomülés nyilvántartás): http://collections.milev.hu/items/show/32519

L1_E1_11 Kajászószentpéter 42 1830 - 1875 Kajászószentpéteri hitközség Templomépítrés céljára vásárolandó telek iratai 1852-1857 1 cs. T.88.47, 53 -E6/3 OK <br /> Iskolai jelentés, 1866 <br /> Iskola minisztériumi segélyt kér, 1868 <br /> A Fejér megyei izr. Tanfelügyelő levele az iskolakezdéssel lapcsolatban, 1869 <br /> Kimutatás az iskolásokról, 1875 <br /> Hitk. ülés jkve, 1875<br /> Izr. Anyakönvi kerület alapszabályai, 1886<br /> Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Kajászószentpéteri hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Kaposvár 43 1866 - 2005 Kaposvári Izraelita Hitközség 1 pallium 6 Box (J 9/1–J 9/6) Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Vegyes iratok Jegyzőkönyvek Röplap: Meghívó a hadban elesett hősök emlékére tartott istentiszteletre. Röplap: Gyászkeretes meghívó Ferenc József elhunyta és temetése alkalmából rendezett gyászistentiszteletre. Plakát - koronázás alkalmából tartandó egyházi megemlékezésekről - közte a zsinagógaoi megemlékezés Kihirdetési bizonyítvány Alapszabály, 2005

Kaposvári Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Kapuvár 44 1744 - 1944 1 pallium, 1 box (GN5)

Házassági szerződés, hozományleltár Jizkorkönyv...

L1_E1_11 Látványraktár 2 L2_A3_67 Kecskemét 45 1830-1951

119. doboz: Kecskeméti Izraelita Hitközség iratai (1830-1931) Fischmann Simon rabbi szónoklata abból az alkalmból, hogy a király elengedte a türelmi adót, 1846 Rabbi jegyzőkönyve, 1938-1950 Mártírünnepség meghívója, 1951

L1_E1_11 Kecskeméti Chevra Kadisa bejelentőlapok 1 1930-1945 Kecskeméti hitközség halotti bejelentőlapok, temetési intézkedések Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Somodi Henrietta: A kecskeméti ortodox zsidók és zsinagógájuk története. S..l: Aura Kiadó, 1999

Kecskeméti hitközség

aukciós vásárlás 2010.

szenzitív adatokat tartalmaz, kutatása korlátozott

Keszthely 46 Keszthelyi Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Keszthelyi Izraelita Hitközség Kiskőrös 47 Kiskunhalas 48 Látványraktár1 L1_E1_41 Kismarton 49 1866 Kismartoni hitközség Bachurim Bikur Cholim alapszabálya, 1866 Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Kismarton (Eisenstadt, A), rend. tan. város szab. kir. város címével Sopron vm. 3073 lak. Zsigmond király 1388 okt. 4. kiállított privilégiummal megengedte Kanizsai János esztergomi érseknek és fivérének, Miklós tárnokmesternek, hogy K.-ban külföldi zsidókat telepíthessenek. Valószínű, hogy zsidók már előbb is laktak ott és számuk az 1421 után Bécsből, 1496. Steierországból és 1526. Sopronból oda bevándorlókkal csak növekedett. 1569-ben már 81 zsidó lakott K.-ban földesúri telken, a mai hercegi palotától északra a Fő-, Kolostor- és Apáca-utcák közti negyedben. A hitközség végleges szervezkedése ezidőtájt történhetett. Alapítói a Cseh- és Németországból az üldözések elől idemenekült Austerliz, Spitzer Boskovitz, Wilheim, Schlesinger, Pollak, Frankfurter, Wiesbaden, Eidlitz, Elffenteim, Schneider, Edler, Rosenfeld, Bondy, Machlup, Wertheimer, Schönfeld, Gábriel, Hess stb. családok voltak, melyek közül többnek ivadékai még ma is élnek K.-ban. Több egymást felváltó földesúr és viszontagságos évek után a XVII. sz. közepe táján az Eszterházyak jóindulatú védelme alá kerültek és az ő Schutzjude-jai voltak azután. 1670-ben K. Ausztriához tartozott. Mikori. Lipót Ausztriából kiűzette a zsidókat, nekik is el kellett hagyni községüket, de földesuruk közbenjárására 4 hónap múlva már visszatérhettek. A herceg most új lakóterületet adott nekik, a kastélytól délre elterülő hegylejtőn. A három utcára terjedő zsidófertály minden éjjel és minden szombaton gettóként volt elzárva. Az új zsidónegyed keletkezése után ismét sok zsidó vándorolt be Bécsből, Ausztria több részéből és Németországból. A kurucháborúval járó fosztogatások és üldözések, 1704-07 közt, olyan légkört teremtettek, hogy a K.-i zsidók kénytelenek voltak ismét elhagyni lakóhelyüket és a szomszédos jól erősített Bécsújhelyen kerestek menedéket. Az új zsidó község hg. Esterházy Pál nádortól 1690. nagy privilégiumot kapott és hasonló, majdnem azonos szövegű kiváltságos levelet kapott a hercegtől a többi birtokain lévő 6 község is: Nagymarton, Kabold, Lakompak, Németkeresztúr, Boldogasszony,és Köpcsény. Ezek a községek «Seva kehilosz», «Hét község» összefoglaló név alatt ismeretesek. Legfőbb nevezetességük az, hogy 1867-ig saját polgári közigazgatási joguk volt, függetlenül a helység magisztrátusától. A herceg iránti alattvalói kötelességeik rendezése és elintézése a K.-i zsidóközség elöljáróságának feladata volt, valamint a K.-i rabbi a hitközségnek is főrabbija volt. Rabbik: Jákob Margoliot Prágából 1526; Salamon Liebermann 1540; Dávid Wienből 1650 után; Meier b. Izsák (Mram As) 1717 - 44; Benjámin Wolf 1747-68; Aser Lemmel 1768-1789; Jechiel Michel 1789-1818; Mózes Perlesz 1818-40; sed. vac. 1840-51; Izrael Hildesheimer 1851-69; Salamon Kutna 1870. A Mram As, Leml Glogau és Mózes Perlesz alatt nagy jesivák virágzottak itt. Hildesheimer alatt már modernebb rabbiiskola is, melyben a tanulóját világi érettségire is előkészítették. Itt élt az álmessiás hírébe került Mordechaj Móchiách, úgyszintén Meir b. Chaim, aki megjegyzéseket írt Chajim Vitol rabulisztikus munkájához. (Források: Magy. Zs. oklevéltár; Markbreiter, Beiträge z. Gesch. der Juden in Eisenstadt, Wachstein, Eisenstädter Forschungen.). A hitközségnek számos intézménye van és valamennyi évszázados. Két temploma közül az egyik 150 éves, a másikat, amely a Wolff-család, bornagykereskedő cég magántulajdona, Samson Wertheimer rabbi építtette a XVIII. sz. végén. Háromszáz évig állt fenn a hitközség híres, messze földről látogatott jesivája, mely az 1900-as évek elején szűnt meg. Körülbelül ugyanilyen idős a hitközségnek ma is működő elemi iskolája, mely egytanerős és 35 növendék látogatja. Van még a hitközségnek rituális fürdője, szegényháza, nőegylete, Bikur Cholim, Nichum Avelim és Ec Hajim egylete, mely régi intézmények alapítási időpontja nem állapítható meg pontosan. A hitközség, melyben a múltban a világhírű rabbik egész sora működött, újabb időkben is több kiváló egyéniséggel gazdagította a kulturális életet. így többek között K.-ból indult el Benedikt Henrik (l. o.) karrierje, de K.-i származásúak még Hantos Elemér (l. o.) államtitkár és Wolff Sándor (l. o.) a híres történettudós. Még a XVIII. század vége felé alakultuk nagy és ma is virágzó vállalatok, így a Wolff Lipót Fiai bornagykereskedés és a Spitzer bőrgyár, melyek mind nagyszámú munkást foglalkoztatnak. A hitközség múltjáról számos érdekes dokumentum maradt fenn, így Mratn As rabbi kézírásos feljegyzései, az Esterházy hercegi család Schutzbriefei és az Esterházy-irattárban található, sok zsidó történelmi vonatkozású okirat. A hitközség történetével behatóan foglalkozó munkák: Wolff Sándor és Erwin Markbreiter; Geschichte der Juden in Eisenstadt, Fürst Aladár: Sitten und Gebräuche der Juden in Eisenstadt, Wolff S.-Wachstein: Grabinschriften des jüdischen Friedhofes in Eisenstadt és Urkunden zur Geschichte der Juden in Eisenstadt. Wolf Sándor tulajdonában van egy zsidó és helyi vonatkozású régiségekben rendkívül gazdag magánmúzeum és egy hatalmas könyvtár. A hitközség évi 22,000 schillinges költségvetéssel dolgozik, melyből 19,000 schillinget költ szociális és filantropikus célokra. A hitközség anyakönyvi területéhez K. és Rust sz. kir. városokon kívül a K.-i járás összes községei tartoznak. A hitközség lélekszáma 560 családok száma 134,, az adófizetők száma 192. Foglalkozás szerint: 7 nagykereskedő, 3 gazdálkodó, 4 tanító, 60 kereskedő, 4 ügyvéd, 1 köztisztviselő, 15 munkás, 2 nagyiparos, 5 orvos, 1 magántisztviselő, 5 iparos. 1 mérnök, 8 magánzó és 31 egyéb. A hitközségnek 120 tagja vett részt a világháborúban s közülük 17-en estek el. A nyugat-magyarországi felkelésnek a hitközség négy tagja esett áldozatul. A hitközség mai vezetősége: Klein Károly főrabbi, Spitzer Emil bőrgyáros elnök, Schlesinger Mór, Klein József, Warndorfer Zsigmond, Hirschler Juda, Fürst Adolf, Buxbaum Jakab, Sehneider Vilmos elöljárók, Goldstein Izsák kántor és Soltész Lajos titkár." in. Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, p. 482.

Kismartoni hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Kispest 50 1940 - 1945 1 pallium

Gergely Nándor volt hitk. elnök tanulmánya a kispesti hitk. történetéről. Az ortodox tagozat és a Chevra Kadisa vegyes iratai

L1_E1_11 C5 XXXIII-5-b 4 Kőbánya 51 1909 - 1945 Kőbányai Izraelita Hitközség 2 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Levél Kálmán Ödön főrabbitól (1 külön palliumban - C5 XXXIII-5-b 4)

Kőbányai Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Körmend 52 1806 - 1941 1 pallium

Nyugták 1806 2 db Chevra Kadisa jegyzőkönyv (GN 2/2)

Kőszeg 53 Kunmadaras 54

http://collections.milev.hu/items/show/29602

Kunszentmiklós 55 Látványraktár2 L2_A3_26 Losonc 56 Losonci Izraelita Hitközség Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Losonci Izraelita Hitközség L1_E1_11 Látványraktár1 L1_A2_43 Lovasberény 57 1753-1882 Lovasberényi Hitközség iratok Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Neumann Sándor: A lovasberényi zsidó hitközség története 1708-tól napjainkig. Lovasberény, 1912 ___________________________________________ A Székesfehérvári járásban fekvő nagyközség zsidóságának gazdag története van. A közösségnek 1736-ban 94, 1798-ban 272, 1830-ban 1270, 1840-ben pedig 965 tagja volt. A jogállásukat és az adóterheiket keretbe foglaló első szerződés 1775-baól származik. A közösség 1798-ban új jogokat szerzett, sikerrel. Ludovicus Nagy leírása szerint a településen 1828-ban 965 zsidó élt. Számuk a 19. század közepéig folyamatosan nőtt, de az 1850-es évektől a Székesfehérvárra, valamint Pestre való elköltözések miatt drasztikusan lecsökkent. 1920-ban 77, 1930-ban 53 zsidó élt itt, az 1941-es népszámlálás pedig 32 izraelitát számolt össze. Az első zsinagóga már 1720 körül állhatott. A következő konkrét utalás zsinagógára Lovasberényben 1798-ból való. Ezt az épületet – feltehetően Hild József tervei alapján – 1800-ban renoválták. A hitközségnek volt mikvéje és segélyező egylete is. A berényi zsidók a Cziráky grófok védelme alatt nyugodtan élhettek és gyarapodhattak. A zsidó népiskola 1845-ben kezdett működni, az oktatás magyarul, németül és héberül folyt. A szabadságharcban nyolc berényi zsidó harcolt. 1885-ben a lovasberényihez csatlakoztak Balatonszemes, Csákvár, Kápolnásnyék, Polgárdi és Zámoly kis hitközségei is. Az első világháború után azonban a helyi hitközség olyannyira lecsökkent, hogy többé rabbit nem foglalkoztatott. 1944. június 5-én a berényi és a kápolnásnyéki zsidókat a székesfehérvári téglagyárba zsúfolták be. Onnan hurcolták őket Auschwitz-Birkenauba. A vészkorszak után visszatérőről nincs adat. A zsinagóga műemléki védettségét eltörölték, és az épületet lebontották. In. Randolph L. BrahamA magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 438-455, Szita Szabolcs

Zsinagógai szabályok, 1740 http://collections.milev.hu/items/show/32457 Haas Miksa izr. Elemi iskolai tanító iratai 1870, 1879, 1882 Néhány kiemelés Neumann Sándor: A lovasberényi zsidók története 1708-tól napjainkig című írásából. s.d. 1 cs. + 1 cs. T.86.60 A tűzvész károsultjainak megsegítésére felhívás + nyugta, 1878

Lovasberényi Hitközség
Maglód 58 C5 XXXIII-5-b 4 Látványraktár1 L1_E2_54 Makó 59 1914-1991 Makói hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Rácz Sándor: Makó és a zsidóság. Csongrád megyei honismereti híradó, 1984 Urbancsok Zsolt: Makói holokauszt emlékkönyv. A soá 60. évfordulójára. Szeged: Szegedi Zsidó Hitközség, 2004 http://www.mzsh.hu/

Statisztikai adatok a makói és a Csanád megyei hitközségekről, 1846; Levél Ullmann Salamonnak, 1859; Inventárium, 1855 A makói hitközség jegyzőkönyve - kivonat, 1865. Snóderkönyv 1870 A Makói Orth. IzraelitaHitközségnél történt visszaélés vizsgálata -1949 (külön palliumban - (XXXIII-5-b 4)

Makói hitközség

2014.

Hősi halottak könyve 1
L1_E1_11 Marcali 60 1851 Marcali hitközség Hitközség szerződése Morgenstein Mihály rabbival 1851 Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók a 18. század végén telepedtek le a helyi földesúr, Széchenyi gróf engedélyével. Egy 1727-es oklevél szerint Marcalinak már volt állandó zsidó lakossága, amely a 20. század elejéig állandóan nőtt. A hitközség 1820 körül, a Chevra Kadisa 1826-ban alakult. A régi zsinagóga 1840 táján, míg az új 1906-ban épült. A régi zsidó népiskola 1850 körül létesült. 1852-ben Morgenstern Mihály lett a rabbi. Az ő fia volt Marcali Henrik (1856–1941), a neves történész, a budapesti egyetem tanára. A hitközségnek, amely 1869-ben neológnak nyilvánította magát, volt nőegylete, leányegylete és több segélyező egylete is. 1885-ben a marcali hitközséghez csatlakoztak a környező települések (Balatonberény, Balatonkeresztúr, Balatonszentgyörgy, Balatonújlak, Böhönye, Csákány, Csömend, Fönyed, Gadány, Hollád, Horvátkút, Kéthely, Mesztegnyő, Nagyszékácsi, Nemesdéd, Nemesvid, Nikla, Pusztakovácsi, Sámson, Sávoly, Tapsony, Tótszentpál, Varjaskér, Vész) kis zsidó közösségei. A helyi zsidók főleg kereskedelemmel foglalkoztak: 1929-ben 25 boltost, 20 kisiparost, 11 tisztviselőt, 10 munkást, 5 nagykereskedőt, 3 ügyvédet, 2 orvost, 2 nagyiparost, 1 állatorvost és 1 tanítót találhattunk közöttük. Az egyik nagyiparosnak bőrgyára volt. Az első világháború harcaiban 12-en estek el. 1938-ban az új törvények bevezetésével a zsidók sorsa rosszra fordult. 1941-ben a zsidó temetőt ismeretlenek feldúlták. Ugyanabban az évben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra: 7-en soha nem tértek vissza közülük. 1944 májusában a kisvárosban gettót állítottak fel. Oda kellett beköltözniük a marcali zsidóknak, és később ugyanoda hurcolták a Marcali járás zsidó polgárait is. A városban 231 zsidó lakott az 1941-es népszámlálási adatok szerint, ami az összlakosság 3,5 százaléka. A gettósítás a Marcali járás alábbi településeit érintette (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint): Balatonberény (4; 1361), Balatonkeresztúr (4; 1275), Balatonmáriafürdő (4; 866), Balatonszentgyörgy (10; 1443), Balatonújlak (2; 908), Böhönye (22; 3388), Csákány (2; 853), Csömend (2; 476), Fönyed ( 2; 262), Gadány (8; 886), Hollád (9; 743), *Kéthely (29; 3985), *Marcali (231; 6649), Mesztegnyő (3; 1673), Nagyszakácsi (13; 1824), *Nemesdéd (37; 1797), Nemesvid (22; 1626), Nikla (6; 1464), Pusztakovácsi (20; 1580), Sávoly (2; 1068), Somogyfajsz (3; 958), Somogyfehéregyház (6; 408), Somogysámson (5; 971), Somogyszentpál (14; 1745), Tapsony (4; 1780), Tikos (1; 304), és Vése (4; 1536). A város és a járás lakosságát Marcaliból Kaposvárra telepítették, majd július 5-én Auschwitzba deportálták őket. A járásban lengyel zsidó menekültek után is kutattak. Ezt bizonyítja a marcali főszolgabírónak a belügyminisztériumba küldött jelentése, amelyben közölte, hogy járása területén külhonos zsidók nincsenek. A 34 túlélő újjászervezte a hitközséget, és a holokauszt 185 áldozatának a tiszteletére emlékművet állítottak. A helyi keresztény lakosság azonban olyan nyílt ellenszenvvel fogadta őket – ráadásul 1947-ben a zsidó temetőt meggyalázták –, hogy sokan jobbnak látták a kisvárosból elköltözni. A hitközség 1947-ben hivatalosan is megszűnt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 890-916, Kovács Tamás

Marcali hitközség
Látványraktár1 L1_E2_43 Látványraktár1 L1_E1_42 Mezőtúr 61 1897 - 1959 Mezőtúr 5 pallium iratanyag. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A kiváltságos területen kívül eső, főúri birtokhoz tartozó mezővárosban már a 19. század első felében is éltek zsidók, klasszicista stílusú zsinagógájuk (Damjanich utca) 1835- ből való. 1850- ben itt élt a vármegye második legnagyobb zsidó közössége, 348 fővel. 1890- ben még 902 izraelita vallású lakost írtak össze a városban (3,8 százalék), ez a létszám a harmincas évek végére a felére esett vissza. Szathmáry Imre polgármester javaslatára Alexander alispán eredetileg a város belterületén, a Rigó utcában és környékén jelölte ki a gettót az 1944 áprilisában 360 lelket számláló helyi zsidóság részére. A tervet azonban a helyi lakosság erőteljes tiltakozása nyomán megváltoztatta, így a zsidóságot a délnyugati újvárosban, a Márer- féle téglagyár ipartelepéhez – Balassa utca és Földvári út – tartozó gazdasági épületekben, tisztviselő- és munkáslakásokban, három különálló tömbben helyezték el. A zsidó tanács – tagjai között Vass Sándor malomtulajdonos és Schulcz Fülöp rabbi – egészségügyi okokra hivatkozva hiába kérvényezte a döntés megváltoztatását. A gettó számára május 23- án szigorú rendszabályokat léptetett életbe vitéz Mihályi Endre, a rendőrkapitányság vezetője. A helyieket június 17–8- a körül vasúton vitték a szolnoki gyűjtőtáborba. A zsidóüldözés áldozatainak száma 220-240 főre becsülhető, köztük volt a rabbi is. 1949- ben a városnak még 127 izraelita lakosa volt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 564-584, Csősz László

Számlák 1949-1954 Jegyzőkönyvek 1949 Mezőtúri Szent Egylet adakozó könyve A Chevra Kadisa válaszmányi- és közgyűléseinek jegyzőkönyvei, melyek az egylet életét mutatják be. 1889-1897, 1917-1924 Elnöki utalások könyve 1947-1955 Adók és egyéb befizetések 1946 Kézbesítő és postakönyv 1949 A hitközség jegyzőkönyvei, az események leírásával, valamint a jegyzőkönyvek eredetije és egy alapszabályt elfogadó javaslat és néhány évi zárszámadás, költségvetés. 1949-1954 Pénztár és ellenőrzőkönyv 1949-1959 Iktatókönyv 1949-1961 Kitöltetlen anyakönyvi formanyomtatványok A Magy. Izr. Orsz. Irodája közli a mezőtúri hitközséggel, hogy Kramer Samut küldték ki a főünnepi főkántori funkciók ellátására. Iratok Hitközségi választás iratai 1949 Alapszabályok

Mezőtúr
Látványraktár1 L1_E1_23 Miskolc 62 1946 - 1950 Miskolci Zsidó HItközség 1 pallium iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Paszternák, Slomo: Miskolc és környéke mártírkönyve. (The story of our community.) Tel Aviv, 1970. Grünvald Fülöp, Harsányi László, Schück Jenő: Öt község. Budapest: MIOK, 1972 (A Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 5. ) Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet és Kelet-Magyarországon. (A miskolci, a kassai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsidóság gazdaság és társadalomtörténetének összehasonlító vizsgálata 1848-1944.) Budapest, 1999 http://mizsih.hu/

Pallium 1 Beszámolók a MIOI elnökének címezve, a Miskolci Auth. Orth. Izr. Anyahitközség könyveléséről, elszámolásairól. Pallium2 Utasítás a miskolci izr. Egyesült Betegsegélyező Ipartársulat gyógyrendelvényi ... befizetési könyv, 1894 Miskolci Izr. Komaegylet alapszabályai, 1897 A miskolci izr. komaegylet elnöksége, 1899 A miskolci hitk. közgyálési jkv., 1899 A miskolci Izr. Egyesült Ipartársulat pénztári számadása 1900 A miskolci izr. hitközség névjegyzéke, 1900 A miskolci Izr. Egyesült Ipartársulat tagnévsora, 1901

Miskolci Zsidó HItközség
Látványraktár1 L1_E1_32 Monor 63 1887-1915 1 kötet

Monori Chevra könyv, 1887–1915

L1_E1_11 C5 XXXIII-5-b 4 Nagykanizsa 64 1810-1917 Nagykanizsai Izr. Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Zala legnépesebb városa, Nagykanizsa, vonzó lehetőségekkel bírt a 18. század elején a Magyarország belső területei felé húzódó zsidóság számára, hiszen fontos kereskedelmi utak találkozásánál feküdt, s kiterjedt piackörzettel rendelkezett. A 18. század közepétől a város földesurai a zsidók iránti toleranciájukról is nevezetes Batthyányak voltak. 1727-ben már élt egy zsidó családfő a városban, aki családját a többi, Zalában élő zsidóhoz hasonlóan Rohoncon hagyta. 1746-ban 7 családot jegyeztek fel, akik az 1745-ben épült Kis Sörházban lévő imaházukban tartották szertartásaikat. Az első országos népszámláláskor, 1785-ben 420 (más forrás szerint 501) izraelita lakott a városban. Nagykanizsán a 20. század közepéig a megye legnagyobb lélekszámú zsidó lakossága élt, legnagyobb arányban (23,5 százalék) 1870-ben, legtöbben pedig (3663 fő, a teljes lakosság 12,2 százaléka) 1920-ban. 1941-ben 2091 izraelita (a 30 792 fős népesség 6,8 százaléka) és 250 zsidónak minősített nagykanizsai lakost (0,8 százalék) számoltak össze. 1776-ban Torai Chajim Henrik lett a rabbi. Nagykanizsa főkegyura, Batthyány Lajos 1786-ban szerződésben szabályozta a birtokán élő zsidók jogait, az addig Rohonchoz tartozó közösség számottevő szabadságot kapott. A hitközség felügyelete alatt álló legrégibb egyesület a Chevra Kadisa volt, amely 1784-ben újabb temető céljára vásárolt földet a település földesurától. A hitélet és a jótékonyság terén emellett a nagyobb egyesületek a talmudtóra, a nőegylet (1843-tól vagy 1846-tól) és a leányegylet (1927-től) voltak. A hitközség népkonyhája vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki előtt nyitva állt, az első világháború utolsó napjaiban itt napi 300 adag meleg ételt osztottak ki. Az egyre gyarapodó kanizsai zsidóság 1821-ben a földesurától kapott telken felépített új imaházat avatott. A templom 1844–1845-ös, klasszicista stílusú, nagy átalakítása után, majdnem változatlan formában a mai napig fennmaradt. A zsinagógában 1829-ben már kórus énekelt, 1845-ben itt szólalt meg Magyarországon először orgona izraelita istentiszteleten. 1883-ban épült fel a temetőben a ravatalozó. A Fő utca 6. szám alatti lakóház, a zsidó hitközség háza emeletén rabbilakás és bérlakások voltak, földszintjén üzletek nyíltak. 1830-tól a hitközség kórházat is fenntartott. Első iskolájuk az 1809-ig fennállott, II. József utasítására alapított, német nyelvű iskola volt, utóbb magániskolai formában. Az újabb, most már magyar nyelvű iskola 1832-ben, a Fő utcai épület udvarán létesült. Kereskedelmi képzést is adott, 1840-től lányok is járhattak falai közé. A hitközség első saját oktatási épülete 1842-ben épült fel az említett telken (utóbb Szent Márton utca), ezt követte 1883-ban a Nádor utcai leányiskola. Az izraelita iskolába az 1850-es évektől a nagykanizsai és környéki zsidó gyerekek mellett keresztények is jártak, valószínűleg a színvonalas oktatás miatt, amely héber, német és magyar nyelven folyt. A zsidó közösség 1857-ben kétosztályú kereskedelmi iskolát, 1886-ban polgári és 1891-ben felső kereskedelmi iskolát létesített. Abban az időben a zsidó nép-iskolát közel 600 tanuló látogatta. A 19. század első évtizedeiben itt működő rabbikat követően, 1846-ig Nagykanizsán volt rabbi Löw Lipót, későbbi pápai, majd szegedi főrabbi, a magyarországi zsidó reformmozgalom kiemelkedő személyisége. A hitközségre az 1848–1849-es szabadságharcban kifejtett hazafias tevékenysége miatt hadisarcot vetettek ki, utóbb fel is oszlatták. 1851-ben a hitközség újból megalakulhatott, de korábbi autonómiája nélkül. 1856-ban már saját költségén építtette fel a kistemplomot. Az újra alakult hitközség vezetőjét egészen 1859-ig a hatóságok nevezték ki. 1851-ben Fassel Hirsch lett a rabbi, aki folytatta Löw rabbi liberális irányzatát, s aki 1883-ban hunyt el Nagykanizsán. 1869-ben a hitközség neológnak nyilvánította magát. 1883-ban Neumann Ede lett a rabbi, aki 1908-tól tíz éven keresztül szerkesztette az országos iroda Magyar Izrael című folyóiratát. Ebben az időszakban a folyóirat Nagykanizsán jelent meg. 1885-ben a környező települések kis hitközségei csatlakozásával a kanizsai anyakönyvi kerület központjává vált. A két világháború között a Chevra Kadisa és a nőegylet működött, s létezett az elemi és a felső kereskedelmi iskola is. Említést érdemel a hitközség levéltára, amely muzeális értékű okmányokat és emlékeket őriz, közöttük a Chevra Kadisának miniatűrökkel, akvarellekkel díszített törzskönyvét, amely a szentegylet szertartási kódexét is magában foglalja. 1919-ben az újpesti születésű Winkler Ernő lett a rabbi, aki tagja volt városi tanácsnak is. Sokat tett azért, hogy a zsidó hívek ismét visszatérjenek a hagyományokhoz. 1931-ben „Nagykanizsai »Pro Palesztina« Izraelita Szövetség” néven új zsidó fiókegyesület alakult a városban. Az április 21-i alakuló ülésen 24-en voltak jelen a nagykanizsai zsidók közül, s ott volt az országos szövetség titkára, Léderer Ignác is. Az egyesület ügyvezető elnökének Grünfeld Miksát, a hitközségi választmány tagját, egyházi elnökének Winkler Ernő főrabbit választották. Jóváhagyására 1931 decemberében került sor, az alispáni indoklásban ez olvasható: „…ezen tagok erkölcsi szempontból kifogástalan magyar állampolgárok”. A szervezetet a 14 864/ni/1944. számú április 15-i alispáni rendelettel oszlatták fel. 1939-ben, már az ún. zsidótörvények idején nyitotta meg a hitközség a Steiner Zsigmond Izraelita Aggokházát, amelynek fenntartására az adományozó bérházat építtetett az előző években. A közösség sok tagja vett részt vállalkozások kiépítésében, távoli országgal tartottak fenn gazdasági kapcsolatot, és az iparfejlesztés terén többen úttörő munkát végeztek. Az őstermelés korszerű fejlesztésére is történtek körükben sikeres kísérletek. 1920-ban a várostól délre és délnyugatra eső területek a későbbi Jugoszláviához kerültek, és akkortól Nagykanizsa kezdte elveszteni gazdasági jelentőségét. A zsidók száma is jelentős mértékben csökkenni kezdett. 1929-ben a 880 fő adófizető körében legtöbben ún. szabadfoglalkozásúak és kereskedő vagy iparos vállalkozók voltak. A művelődés terén neves tagja volt a közösségnek Horschetzky Mór hírneves orvos (Josephus Flavius fordítója és magyarázója; 1859-ben halt meg) és Löwy József héber nyelvű író és költő (1882-ben halt meg). 1938-tól az új törvények bevezetésével a zsidók sorsa rosszra fordult. A köztisztviselőket elbocsátották, sok zsidó kézben lévő üzem bezárt. Egyre több zsidó család maradt kenyér nélkül. 1941-ben a középiskolák zsidó diákjait sárga karszalag viselésére kötelezték az utcán is. Megkezdődött a fiatal zsidó férfiak behívása munkaszolgálatra. Volt, akit kiküldtek a keleti frontra, egy csoportot pedig a megszállt Jugoszláviába (Bor) vezényeltek. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának 1944 áprilisában írt nagykanizsai hitközségi jelentés szerint a kongresszusi szervezet taglétszáma 1830 fő, elnöke Halphen Jenő ügyvéd, anyakönyvvezető rabbija pedig Winkler Ernő volt. 11 alkalmazottat foglalkoztattak, s a két tanerős elemi iskolában 70 tanuló tanult. A hitközség a Steiner Zsigmond Izraelita Aggokháza alapítvány révén aggmenházat tartott fent, Chevra Kadisájának 305, nőegyletének 320, leányegyletének pedig 288 tagja volt. A Nagykanizsai járás területén 1941-ben 23 községben éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az össznépesség lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint): Balatonmagyaród (4; 1244), Bocska (3; 483), Eszteregnye (4; 1339), Fűzvölgy (7; 311), *Galambok (1; 1785), Garabonc (6; 883), *Gelse (32; 1684), Kacorlak (2; 522), Kilimán (1; 439), *Kiskomárom (39; 1935), Kisrécse (3; 409), Komárváros (12; 1946), *Korpavár (2; 812), *Légrád (21; 2624), Magyarszerdahely (2; 1056), Murakeresztúr (6; 2235), *Nagybakónak (13; 1391), Nagyrécse (2; 1484), Sormás (8; 941), Szepetnek (4; 2054), Zalamerenye (6; 689), Zalaszentbalázs (4; 1548) és Zalaszentjakab (1; 566). A járás főszolgabírója 1944. július 14-ig Lontay (Laubhaimer) Alán volt, őt Krasznay (Kurcz) István váltotta fel, majd novembertől ismét Lontay töltötte be ezt a tisztet. A város polgármestere, Krátky István próbált ellenállni a szélsőséges megyei intézkedéseknek. Ennek következtében 1944. április 4-én felfüggesztették állásából, majd nyugdíjazták, miután a képviselőtestület adminisztratív visszaélések vádjával fegyelmi eljárást kért ellene és Prack István pénzügyi tanácsnok ellen. A testület a város ügyeinek vezetésével ideiglenesen Hegyi Lajos helyettes polgármestert és Novai Imre főjegyzőt bízta meg, ezt a belügyminiszter jóváhagyta. 1944. június 28-tól 1945. április 5-ig a Jaross Andor által kinevezett Simonfay Lajos volt a város polgármestere, Hegyi Lajos pedig Szatmárnémeti első embere lett. 1944. április 1-jén a Zalai Közlöny hírt adott a zsidó tulajdonú üzletek hatósági bezárásáról. Az ügyvédi kamara 17 kanizsai zsidó ügyvéd tagságát törölte, irodáik élére gondnokokat neveztek ki. A rendőrség listát készített a zsidóknál szolgáló cselédekről és bejárónőkről, hogy így ellenőrizze április 30-ig kötelező elbocsátásuk megtörténtét. Április 16-tól a városi iparoskör és ipartestület rendezvényeiről kitiltották a zsidókat. (A Zalai Közlöny szerint Nagykanizsa iparosainak 14 százaléka, a járás iparosainak 5 százaléka volt zsidó.) A nagykanizsai és a déli határvidéki zsidók összegyűjtését megelőző napokban a város számba vette zsidó alkalmazottait, s 8 személyből hármat elbocsátott – közvetlen életveszélybe sodorva őket. Az állásából felmentett dr. Magyar Miklós kisegítő állatorvos munkaszolgálatosként való kirendelését kérték, mivel az egyetlen keresztény állatorvos a feladatokat egymaga képtelen volt ellátni. A belügyminisztériumban 1944. április 19-én, Baky László elnökletével tartott értekezleten elrendelték Magyarország területének déli határsávja hadműveleti területté nyilvánítását, benne a Zalához három éve visszacsatolt Muraközzel s a megye legnagyobb lélekszámú városával, Nagykanizsával. A tanácskozás után a 6163/1944. B.M. res. számú rendelethez az érintett rendőri, csendőri és polgári igazgatási szervek részére írásos tájékoztatót bocsátottak ki, amely szerint „A határvárosok zsidótlanítását április hó 26-án reggel 5 órakor kell megkezdeni, és folytatólagosan, lehetőleg 45 nap alatt befejezni.” A csendőrség központi nyomozó parancsnokságára május 30-án jelentés érkezett „a zsidó mozgalmakról”, amely szerint a szombathelyi csendőrkerületben az április 26-án meg-indított „zsidótalanítás” során 2675 zsidót helyeztek el gyűjtőtáborokban. A „különleges szükségintézkedések” Zalában az Alsólendvai, a Csáktornyai, a Nagykanizsai és a Perlaki járás zsidó lakosait érintették. Hegyi Lajos polgármester népbírósági pere során (amelynek végén felmentették a népellenes bűntett vádja alól) arról számolt be, hogy Orbán László szombathelyi csendőrkerületi parancsnok 1944. április 21-én személyesen kereste fel őt, s miután igazolta, hogy a belügyminiszter megbízottja, felszólította, másnap jelenjen meg Szombathelyen egy értekezleten. Bükky Jenő rendőrkapitánnyal és Bertényi csendőrparancsnokkal együtt érkezett oda, Hunyadi László alispánhelyettes megyei főjegyző már jelen volt. A szigorúan bizalmas tájékoztatón – az indiszkréciót főbe lövéssel fenyegették megtorolni – Orbán hangsúlyozta azt a meglehetősen cinikus, önfelmentő érvet, hogy a magyar kormány a zsidók érdekében is maga oldja meg ezt a kérdést, mert a németek sokkal drasztikusabbak lennének. A szóban ismertetett rendeletből Hegyinek úgy tűnt, a zsidók további sorsa az ország belsejében való gettósítás lesz. Az összegyűjtést április 26-án kezdték meg, az akciót a karhatalom hajtotta végre, parancsnokuk Bükky rendőrkapitány volt. A vidékiek összeszedését egy csendőrzászlóalj végezte, s megerősítésül Nagykanizsára vezényelték a szombathelyi rendőriskola legénységét is. A zsidók összeszedése három napig tartott. Három részletben helyezték el őket az izraelita hitközség Fő úti telkének három épületében, összesen mintegy 1800 személyt; a hitközség székházában (5600 fő); a kereskedelmi iskolában és a vele összekapcsolt épületekben (körülbelül 600 fő), valamint a mezőgazdasági iskolában (6700 fő, a vidéki zsidóság). Hegyi vallomása szerint az első csoport zsidót, mintegy 800 embert, április 28-án szállították el, a többieket május 17-én. Egy másik forrás – eltérő dátummal – szintén beszámolt az eseményekről. Eszerint április 29-én a helyi SS parancsnok, Hörnicke utasítására elkülönítették a 16 és 60 év közötti férfiakat, és „kivételes alapon” Auschwitzba vitték őket, ahova május 2-án érkeztek meg. Ebben az akcióban az internáltak közül is deportáltak embereket. A Magyar Zsidók Központi Tanácsához Nagykanizsáról beérkezett május 9-i dátumú jelentés arról tájékoztatott, hogy az „internáló táborból 16–60 év közöttieket ismeretlen helyre vitték, május 7-i jelentés szerint”. A munkácsival együtt ez volt az első nagyszabású deportálás Magyarországról, feltehetően a német biztonsági rendőrség „egyedi akció”ja keretében, különleges transzportként. A Magyar Zsidók Központi Tanácsához érkezett jelentések a nagykanizsai gettóélet körülményeiről is tudósítottak. A helyi zsidó tanács elnöke Halphen Jenő volt. Fontos információ a jelentésekben, hogy Dél-Somogyból is hoztak ide zsidókat. Az említett közigazgatási egység a Csurgói járás lehetett, ahol 1941-ben 249 izraelita és 28 „zsidónak minősített” lakost számoltak össze. Lontay Alán május 2-i főszolgabírói rendelete alapján a Nagykanizsán maradt zsidókat, valamint Hosszúvölgy, Korpavár Légrád, Murakeresztúr, Sormás, Szepetnek zsidó lakosságát Zalaszentgrótra kellett vinni. Az utasítás két nappal megelőzte a gettósítási körzeteket kijelölő, Hunyadi által aláírt 18 024/ni/1944. számú rendeletet, amelyben a Nagykanizsai járás zsidó lakóit – eszerint csupán részben – valóban Zalaszentgrótra rendelték szállítani. A zalaszentgróti gettó felállításáról május 10-én jelent meg a helyi rendelet, s 15-én költöztek be a Zalaszentgróti járás zsidó lakosai. A május 4-én tervezett menetrend módosult, Nagykanizsáról vagy környékéről bizonyosan nem kerültek nagy csoportban zsidók Zalaszentgrótra. Ha mégis vittek oda innen embereket, az a járás északi pereméről (Balatonmagyaród nagyközség és a garabonci, a gelsei, a zalaszentbalázsi körjegyzőségek községei) történhetett, erre azonban közvetlen bizonyíték nincs. A nagykanizsai gettó felszámolására az V. deportálási zónában élő zsidók elszállítása előtt mintegy hat héttel, május 17-én vagy 18-án került sor. A szerelvény Szombathelyen megállt, és a holttesteket az ott szolgáló munkaszolgálatosokkal leszedették és eltemettették. Közben a munkaszolgálatosoknak sikerült a vagonokba élelmet is felcsempészniük. Az átvevő szombathelyi rendőrkapitányság az állomáson 1217 főt regisztrált. Közülük 22 személyt, orvosokat, gyógyszerészeket, mérnököket rövid ideig visszatartottak, őket a szombathelyi gettóban helyezték el. A szerelvény 24-én ért Auschwitzba. Nagykanizsáról a magyar és német hatóságok – április 28–29-én és május 17–18-án – összesen mintegy 2000 zsidót deportáltak. A zsidók még a gettók foglyai voltak, amikor már nagy energiával zajlott kifosztásuk. Május elején kilenc „közérdekű vállalat” működésének folytatásáról határozott a polgármesterhelyettes. Folyamatban volt az elhagyott lakások leltározása: a Zalai Közlöny május 12-én arról adott hírt, hogy Nagykanizsán 636 zsidó lakást leltároznak. Hegyi türelemre intette a lakásügyi hivatalt ostromló lakosságot, s megnyugtatásul közölte, kellő számú lakás áll majd rendelkezésre. A Baross Szövetség nagykanizsai szervezete (516 taggal, elnöke ekkor vitéz Tóth Béla volt) „a zsidómentes magyar kereskedelem érdekképviseleti” szerveként a zsidók városból történt elhurcolása utáni napokban óriási vehemenciával követelte, hogy részt kapjon a zsákmányból. Levélben kérték a főispánt, támogassa őket abban, hogy a zsidó üzletek felszámolásába, az árukészletek átvételébe vonják be őket, és „szakszerű javaslataikat” érvényesíthessék a munkálatok során. A zsidó tulajdonban található muzeális értékek összegyűjtésére a város szakbizottságot állított fel, s fontolóra vették a Sugár úti Kreinerféle ház átalakítását múzeum és könyvtár céljaira. 1945 késő tavaszán kimutatás készült Nagykanizsán a menekültekről és a hazatérő deportáltakról. Az iraton 269 név szerepel, 203 menekült és 66 deportált, akik közül egy főt politikai okokból hurcoltak el. Feltehetően a menekültek között is zömmel zsidók szerepelnek. Nem maradtak fent olyan dokumentumok, amelyek alapján pontosan meghatározható lenne a holokauszt nagykanizsai áldozatainak száma. A nagykanizsai gettó 1946. április 27-én felavatott emlékművének feliratában a túlélők ekképpen emlékeztek: „Itt gyűjtötték össze 1944. április 26–28-án Nagykanizsa és környékének háromezer zsidó lakosát, hogy Németországba hurcolják és kiirtsák. A háromezerből 2700 odaveszett.” A hitközség újjászerveződött, és mivel a környező települések magányos túlélői is csatlakoztak hozzá, 1946-ban már 279 tagja volt. 1949-re számuk 291-re emelkedett. Szeretetotthon létesült, ahová az egész országból érkeztek magányosan maradt idős emberek. A hitközség rabbit is választott. A Chevra Kadisa levéltárának értékesebb darabjait felküldték Budapestre, a Zsidó Múzeumba. Az értékesebb kegytárgyakat is a múzeumban helyezték el. A város-ban 1960-ban 136 zsidó élt. Az izraelita temető ravatalozójának falán, az elhurcolt és eltűnt nagykanizsai zsidók emlékére épített emléktáblán ez olvasható: „Ne ölj! 2700 halottunk emlékére, akiknek nem lehet sírjuk. 1944–1994.” in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 1313-1372, Vörös István Károly

Statuten der ersten ungarischen Vereines für Anleitung der israelitischen Jugend zu Handwerken und Künsten. Varasdin, 1842 (64.1317) http://collections.milev.hu/items/show/30402 Jegyzőkönyv másolat -1945 Köszönő levél Dr. Fisch Henrik főrabbinak -1948 Levél a Magyar Zsidók Központi Tanácsának a helybeli Zsidó Tanács megalakulásáról -1945 Levél az Intéző Bizottsághoz rabbi állás betöltéséről -1948 Levél dr. Fisch Henrik főrabbinak -1952, és levél a MIOI elnökének -1952 (A fenti iratok külön palliumban - C5 XXXIII-5-b 4)

Nagykanizsai Izr. Hitközség
L1_E1_33 Nagykőrös 65 1854 - 1864 Nagykőrös 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók az 1750-es és az 1760-as évek között érkeztek Nagykőrösre. 1808-ban már 76 izraelita élt itt, akiknek 1778 óta hitközségük és szentegyletük volt. Már a 18. században imaházat és iskolát tartottak fenn. Első zsinagógájukat, amelyet a városi tanács segítségével építettek, 1817-ben a zsidó újév napján avatták fel. A hagyomány szerint akkor hangzott el először hazánkban magyarul zsinagógaszentelő. A nagykőrösi zsidók többsége a 19. század elején az írott források alapján „házaló kereskedő” volt. A zsidóság száma fokozatosan nőtt a városban, 1840-ben 237 (1,4 százalék), 1880-ban 694 (3 százalék), míg 1910-ben már 727 (2,5 százalék) izraelita élt Nagykőrösön. Az első világháborúban 117 nagykőrösi zsidó – tehát a teljes zsidó populáció 16 százaléka – vett részt, akik közül 19en haltak hősi halált. A világháború, valamint az azt követő forradalmi és ellenforradalmi évek a hitközösségi életet megbénították. Először a Tanácsköztársaság, majd a román megszállás alatt fosztották ki a helyi hitközséget. Az ellenforradalmi korszakban sikerült talpra állni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az 1911-ben földrengésben megrongálódott zsinagóga helyett a hitközség 1925 augusztusában új zsinagógát avatott fel. A helyi zsidóság fontos szerepet játszott Nagykőrös gazdasági, közéleti és kulturális életében. Sokan voltak közülük ügyvédek, orvosok, városi képviselők, de a legtöbben kereskedők. A város és a környék legnagyobb vállalatait ők alapították és vezették. Többek között: a Neu-féle gyümölcs- és baromfifeldolgozót, a Rosenfeld-féle ecetgyárat, a Pláger és Társa téglagyárat és az ország egyik legsikeresebb élelmiszerexportőr vállalatát, a Benedek József és Fia céget. Az antiszemitizmus az ellenforradalmi korszak elejétől hangsúlyosan jelen volt a településen. Több szélsőséges szervezet is működött Nagykőrösön, amelynek köszönhetően a világgazdasági válság idején a zsidóságot több támadás is érte. 1932-ben a helyi zsinagógát és több zsidó család lakását rongálták meg, 1933-ban pedig a kaszáskeresztesek szerveztek tüntetést a városban. Sőt 1936-ban még a későbbi nyilas politikus, Böszörmény Zoltán is szervezett egy botrányos kimenetelű, szélsőjobboldali tüntetést Nagykőrösön. 1941-ben 478 (1,6 százalék) izraelita vallású és 58 (0,2 százalék) nem izraelita vallású zsidó élt itt. 1944 áprilisában megkezdték a nagykőrösi zsidók tervszerű kifosztását. 1944 tavaszán a helyi neológ anyahitközség tagjainak száma 375 fő volt. A hitközség elnöke Benedek György kereskedő, anyakönyvvezető rabbija Grósz Dávid volt. Április 21én már nem nyithattak volna ki a zsidó tulajdonú üzletek, de ez Nagykőrösön nem valósult meg. A városi tanácsnok egyik levele szerint a következők történtek aznap reggel: „Április hó 21-én reggel 9 óra után a főtérre néző helyiségem ablakából láttam, hogy a piactéri zsidó üzleteket kinyitották, és a közönség betódult a boltokba. Megjegyzem, hogy a nagykőrösi zsidóság a rendelet kihirdetéséről rádió útján nem értesülhetett, mert a Magyar Királyi Rendőrség Nagykőrösi Kapitánysága a zsidók tulajdonában lévő 117 rádiókészüléket még 1944. március 22-én összeszedte…” Másnap délelőtt azonban a hatóságok végül is felfüggesztették a zsidó üzletek működését. Ezzel az intézkedéssel a nagykőrösi közellátás igen súlyos helyzetbe került. A vonatkozó belügyi rendelet szerint Nagykőrösön is létre kellett hozni egy gettót a helyi zsidóság részére. A zsidók elkülönítésére a városi vezetők két tervváltozatot dolgoztak ki. Az egyik szerint az izraelita családokat a mellékutcákban lévő zsidó házakba kellett volna összeköltöztetni úgy, hogy minden család egy-egy szobát vehessen igénybe. Erre vonatkozóan beosztás is készült, amelyet elvetettek, mert így a város külső részein élő „keresztény” földműveseket kellett volna a belvárosi zsidó polgárházakba költöztetni. Ezt azonban nem lehetett megtenni, mert ezeknek az embereknek a lakhelyük egyben a megélhetési forrásukat is jelentette. A másik tervezet szerint a módosabb zsidó családok polgárházaiba lett volna célszerű összeköltöztetni az izraelitákat, ezek azonban nem képeztek összefüggő területet, így nem különültek volna el a keresztények lakhelyétől. A gettó kijelölése problémájának megoldását végül egy kirendelt miniszteri biztos oldotta meg. A gettó számára 14 zsidó tulajdonú házat jelölt ki a város területén. Ezek a következő házszám alatt voltak: Patay u. 8., 10., 10/A, 10/C, 12., 13. és 16., Szász Károly u. 5., illetve Rákóczi u. 13., 15., 20., 24. és 32. Ezenkívül a zsinagóga és a zsidó elemi iskola is a gettó részei voltak. A gettó tehát heves tiltakozások közepette jött létre, hiszen azt a „keresztény” lakóövezettől és intézményektől teljes mértékben nem sikerült elkülöníteni, másfelől a város központjában volt. Az az esetleges megoldási javaslat is felmerült, hogy a helyi Pláger-féle téglagyárba helyezzék át, de végeredményben a miniszteri biztos javaslata maradt érvényben. 1944. május végén a 450 személyt számláló nagykőrösi zsidóságot 14 lakóház 42 szobájába költöztették össze. Ez átlagosan azt jelentette, hogy egy-egy házba 30-60, egy-egy szobába pedig 10 személy zsúfolódott össze. A gettóvá nyilvánított házak falára a következőt írták fel: „Zsidók lakhelyéül kijelölt épület. Hatósági engedély nélkül idegeneknek belépni tilos.” 1944. június 16-án és 17-én a nagykőrösi gettó lakóit átköltöztették a kecskeméti gyűjtőtáborba, ahonnan június 27-én, illetve 29-én deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. 1945 után nagyon kevesen tértek vissza a városba, de sikerült újjáéleszteniük a hitközséget. A holokauszt során 414 nagykőrösi zsidó vesztette életét. Emléküket mártírtábla őrzi a helyi zsinagóga falán. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Budespitz Izsák rabbi bizonyítványai 1854, 1861 Szónoklat szövege. Tartotta: Budespitz rabbi I. Ferenc József születésnapján a nagykőrösi zsinagógában. 1857 Egyesség Budespitz rabbi és a Nagykőrösi Hitközség között - a rabbi felmondása 1862 Bizonyítvány 1864

Nagykőrös
Nagyoroszi 66 L1_E1_11 Nagytétény 67 1936 nagytétényi újság beszámolója a Kultúrtársulat közgyűléséről, 1936. augusztus 1. L1_E1_33 Nagyvárad 68 1825 - 1943 Nagyváradi Zsidó Hitközség 2 pallium. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Sós Endre: A nagyváradi zsidók útja. Budapest, Libanon, 1943 Schön Dezső et al., szerk.: A tegnap városa. A nagyváradi zsidóság emlékkönyve. Tel Aviv, 1981 - Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet és Kelet-Magyarországon. (A miskolci, a kassai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsidóság gazdaság és társadalomtörténetének összehasonlító vizsgálata 1848-1944.) Budapest, 1999 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=2164 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=2165 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=2181

Törvényszéki per irata egy kislány erőszakos halála miatt. Az ítélet, az orvosok jelentései. (vérvád) A Nagyváradi Hitközség beadványa 1825 2 levél 1851-ből Izraelita Főtanoda bizonyítványa Munk Bernát részére 1866 Alexander Kohut Engel Adolfnak: Beszámol körülményeiről és tervezett new yorki útjáról. 1885 Ción gyásza - gyászünnep emléklapja az 1929-es palesztinai vérengzés emlékére, 1929 (77.178) Kecskemétti Lipót jubileumán elhnagzott négy beszéd, 1930. (77.179) Kecskeméti Lipót hetvenéves születésnapján elmondott két beszéd, 1935. (77.180) Éves jelentés és zárszámadás, 1937/1940 (77.181, 77.182) Beszámoló 1939-1940 (77.183) Megemlékezés KOnrád Béla elnök halálára, 1941. (77.193) Hitközségi közlöny, 1940 (2 db) (77.184, 77.185) Hitközségi értesítő. 1941. febr. Hitközségi értesítő, 1941. április-május XXI. Községkerület hitközségeinek értesítője a hitközségek újjáalakulásáról. 1942 (77.188) XXI. Községkerület értesítője: 1942, 1943. Márc-máj. 1943. Jún-aug., 1943. Dec-febr.

Nagyváradi Zsidó Hitközség
L1_E1_33 Ónod 69 1863 - 1917 1 pallium

Adás-vételi szerződés az Ónod Izr. Hitközség és Ónodi Református Eklézsia között, földterület ügyében. Részjegy, az Ónodi Talmud és Kézműves Egylet felállitásához

http://collections.milev.hu/items/show/33980

L1_E1_11 Pápa 70 1756 - 1947 Pápai Zsidó Hitközség 2 pallium, Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Láng Jehuda–Gyula: A pápai zsidóság emlékkönyve. A mártírhalált halt pápai és környékbeli zsidók emlékére. Tel Aviv, 1974 Huszár Péter: A pápai izraelita polgári fiúiskola története 1899-1929. Pápa, 1996 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1619

Klein Mór búcsúprédikációja áthelyezése alkalmából. Löv Lipót bizonyítványa Vittman Móricnak Pápai Izraelita Magyar egylet alapszabályai. A Zsidó Múzeum érdeklődésére a pápai orthodox hitközség leírja a templom állapotát. Hitközség Salczer Salamont elemi főtanoda bizottményába választja Az Eszterházy uradalom letelepedési engedélyt ad Pápai Izr. Nőegylet százéves jubileumi emlékalbuma

Pápai Zsidó Hitközség
Látványraktár1 L1_E1_51 Pesterzsébet 71 1911-1928 Pesterzsébeti hitközség 1 kötet: zsinagógai kihirdetések könyve 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók a 19. század második felében költöztek a településre, zsinagógájukat 1901-ben alapították. Hamarosan létrejöttek közösségi intézményeik is, a talmud-tóra, a leány- és a nőegylet, a Chevra Kadisa és a szeretetotthon. Pestszenterzsébet iparosításában a helyi zsidóság elévülhetetlen érdemeket szerzett, zsidók alapították a szövőüzemet, a szappanfőzdét, a szeszgyárat és a harisnyagyárat is. Lélekszámuk 1930-ban érte el csúcspontját, a neológ irányzatú hitközség kötelékébe akkor 4522 fő tartozott. Az 1941-es népszámlálási adatok szerint Pestszenterzsébeten 3978 (5,2 százalék) izraelita és 650 (0,8 százalék) keresztény vallású zsidó élt. A német megszállás idején 4500-5000 körüli lehetett a sárga csillag viselésére kötelezettek száma. A zsidók május–júniusban költöztek a gettóba, amelyet a helyi hatóságok nem összefüggő területen, hanem elszórt házakban hoztak létre. A zsidók lakhelyéül általában a bombatámadásokban leginkább megsérült épületeket jelölték ki. A gettót a rendőrség őrizte kívülről. Mindezek ellenére a körülmények és a bánásmód elviselhető volt. Horovitz Irén 24 éves fodrásznő a helyzetet utólag így jellemezte: „Pestszenterzsébeten a gettó, illetőleg a zsidók összeköltöztetése nem volt túlságosan szigorú. … Bármit bevihettünk a kijelölt házakba, nem ellenőrzött senki, és szabadon járhattunk az egész városban, csak este 6 óra után nem.” Július 1-jén azonban megérkeztek a csendőrök: „Az utolsó délelőtt a csendőrök megszállták a gettót, és házkutatást tartottak. Mindent elvettek tőlünk: ruhát, élelmiszert, engem például még a jegygyűrűmtől és a karórámtól is megfosztottak” – emlékezett vissza egy másik fodrásznő, Löwinger Margit. A kifosztást követően a csendőrök a szokásos brutális jelenetek közepette hajtották vagonokba a zsidókat. A pestszenterzsébetiek a monori gyűjtőtáborba kerültek, ahonnan július 6-a és 8-a között deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Templomavató szövege, melyet a petsszenterzsébeti zsinagóga újjáavatásán mondott el Dr. Fisch Henrik-1948 (2 példány) Levél Stöckler Lajosnak, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája Elnökénekaz épp lemondott Bauer Ernőtől (a Pestszenterzsébeti Izraelita Hitközség addigi elnökétől) , mellékelten csatolva olvasható a lemondó levelének másolata. -1946 Levél, melyben a Pestszenterzsébeti Izraelita hitközség elnöke anyagi segítséget kér a MIOI-tól romos rabbiépületük rendbehozásához. MIOI levele Kriszhaber Béla rabbinak a katonai toborzások érdekében szig. biz.

Pesterzsébeti hitközség

helyben fennmaradt

Dohányiroda Q 3/2 Pomáz 72 L1_E1_33 Pozsony 73 1714-1935 Pozsonyi zsidó hitközség Nicolaus Palffy védlevele a zsidók számára. 1714 1 db - átírt másolat<br /> Rendelkezések a zsidók életére vonatkozóan. 1740 1 db - átírt másolat<br /> Türelmi adóról szóló oklevél 1775 1 db - másolat<br /> 550 Ft-ról szóló nyugta a Zsidó Hitközség számára. A Kir. Magyar Kamara az összeg átvételét igazolja. 1777 1 db<br /> Nicolaus Palffy védlevele a zsidóknak. 1780 1 db - átírt másolat<br /> Feljegyzés Zsidó Hitközséghez, zsidó tanítás és költségvetés tárgyában. 1786 1 db<br /> A pozsonyi zsidó hitközség folyamodványa iskolai segélyért, a tanács elutasító végzésével. 1786 1 db<br /> Báró Medgyánszky János beirata a Pozsonyi Zsidó Hitközséghez, tanítói fizetés tárgyában. 1787 1 db<br /> Olvashatatlan aláíró továbbítja a Zsidó Iskola ügyében írt megkeresést, melyben a határozat szerepel 1791 1 db<br /> Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Grünwald J.J.: Koroth Ir Presburg ugdolcha (Pozsony városának és bölcseinek története) Máramarossziget, 1911

Pozsonyi zsidó hitközség

Pozsonyi Zsidó Hitközség levéltára, Bratislava

C5 XXXIII-5-b 4 Látványraktár1 L1_E2_42 Látványraktár1 L1_E1_41 Látványraktár1 L1_B1_14 Sátoraljaújhely 74 1900 Sátoraljaújhelyi hitközség 2 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Davidovits, Mnase S.: Memorial Book of the Jewish Community in Sátoraljaújhely. Ramat Hasaron, 2003 Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet és Kelet-Magyarországon. (A miskolci, a kassai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsidóság gazdaság és társadalomtörténetének összehasonlító vizsgálata 1848-1944.) Budapest, 1999 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=2578 http://catalog.nypl.org/search/vb7659633

Éc Hájim Egylet jegyzőkönyve 1802 http://collections.milev.hu/items/show/35550 Takkanot bét hamidrás, é.n. néhány lapos töredék Sátoraljaújhelyi hitközség elismerését fejezi ki Friedlieber Albertnek és tiszteletbeli elnökké választja. 1900 Jelentés a Zsidó Szövetség pártfogó irodájában jelentkezett visszatérő deportáltakról -1945 (Levél dr. Fisch Henrik főrabbinak -1952, és levél a MIOI elnökének -1952 (külön palliumban - C5 XXXIII-5-b 4)

Sátoraljaújhelyi hitközség
Siklós 75 1893-1940 2 kötet Látványraktár1 L1_A2_41 temetői regiszter 1 1893 Siklósi Izraelita Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Siklósi Izraelita Hitközség

helyben fennmaradt

http://collections.milev.hu/items/show/34591

Látványraktár1 L1_A1_47 Antónia szeretetház emlékkönyve 2 1925-1940 Siklósi Izraelita Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Siklósi Izraelita Hitközség

5334/1958 65.253

http://collections.milev.hu/items/show/34660

Soltvadkert 76 Látványraktár1 L1_E2_41 Látványraktár2 L2_A2_75 Látványraktár2 L2_C1_76 Szarvas 77 1860 - 1931 Szarvasi Zsidó Hitközség 1 pallium; 3 Box Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A holokauszt idején Békés vármegye második legnagyobb zsidó közösségének (1941-ben 686, 1944 áprilisában 725 főt számlált) története az 1820-as évek végén kezdődött. A Szarvason letelepedett zsidók 1839-ben szentegyletet, 1844-ben hitközséget alapítottak, 1852-ben rabbit választottak, 1856-ban a korábban épített imaház után zsinagógát emeltek. Az 1848. évi összeírás 41 családfőt és 4 nőtlen zsidó férfit tüntetett fel, akik jórészt házalásból, bolti kereskedésből tartották fenn magukat, de volt köztük gazdag nagykereskedő, rőfös, terménykereskedő és több kocsmáros is. A kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező akkori mezőváros kiváló lehetőséget biztosított a 19. század második felének gazdasági fellendülésében aktívan részt vállaló zsidóság számára. 1910-ben Szarvason (25 879 fő) az izraelita vallású lakosok száma 852 volt. Ez a község lakosságának 3,3 százalékát, a vármegye 7444 fős zsidó népességének a 11,4 százalékát adta. Az 1930-as években a szarvasi virilisek mintegy negyede zsidó volt. Éveken keresztül az első tíz adófizető között szerepelt Szemző Imre gyógyszerész és Gerő Oszkár ügyvéd. Az 1868–69. évi egyetemes kongresszus után Szarvason is megtörtént a szakadás, s a hitközség 1872-ben kettévált. Az ortodoxok anyakönyvvezetésre jogosult hitközséget alakítottak, amely 1890-ig állt fenn, majd 1913-ig imaegyletként működött. Ezután ismét önálló hitközséggé vált. A másik irányzat 1903-ig status quo ante, attól kezdve kongresszusi szabályzat alapján folytatta tevékenységét. Mindkét közösség saját iskolát tartott fenn. Az ortodox iskola 1878-ban nyílt meg, és még 1944-ben is 54 tanulója volt. A neológ izraelita iskolába ugyanebben az évben 24 diák járt. A szorgalmukkal vagyont és tekintélyt szerző zsidók közül a 20. század fordulójának időszakában kiemelkedett Grimm Mór, aki 1902– 1904 között Szarvas községi bírája volt, s aki korábban a Szarvasi Kereskedők Egyesületének elnöki posztját töltötte be. A város kereskedelmi életében fontos szerepet betöltő zsidók 66 üzletét vették zár alá 1944-ben. Az Országos Vitézi Szék rendelkezésére bocsátottak három földingatlant, míg a Közjóléti Szövetkezet birtokába kilenc került. 1944 májusában három helyet jelöltek ki a gettó számára: a neológ hitközség épületeit, az ortodoxokét Schwartz kőfaragó házával és a Bolza-kastélyt melléképületeivel együtt. A szarvasi zsidókat május 15én reggel nyolc órától harminc lovas kocsival szállították a gettókba. A betegek számára a zsidó fürdőben alakítottak ki kórházat. Május 17-én érkezett meg a járás idehurcolt zsidó lakossága. Az 1941es népszámlálás szerint a Szarvasi járás – székhelye Szarvas volt – következő községeiben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): Békésszentandrás (30; 6396); Csabacsüd (7; 2734); Kondoros (26; 7483); Öcsöd (89; 8189) és Szarvas (686; 25 023). Mivel az épületet egyéb célra hasznosították, május 23án a Bolza-kastélyból 320 főt a másik két gettóban helyeztek el, amelyeket a zsúfoltság miatt 19 környező ház igénybevételével kibővítettek. A gettósítás munkálatait a Szarvasi járás főszolgabírája irányította. A szarvasi zsidók ingóságainak egy részét a zsinagógában helyezték el. A gettó lakóit június 19-én a szolnoki koncentrációs táborba szállították. Szolnokról egy részük az Auschwitzba induló szerelvényre került, mások „szerencsésebbek” voltak, számukra Strasshof volt a végállomás. Megjárták a bergen-belseni vagy a theresienstadti táborokat, mert a szovjet csapatok előrenyomulásának hírére a foglyokat oda gyűjtötték össze. Ausztriából az elhurcoltak mintegy 70 százaléka hazatért, többek között egy elszállításakor állapotos nő is, akinek kinn született gyermeke túlélte a megpróbáltatásokat. Az auschwitzi táborból 1945 januárjában Bergen-belsenbe hajtották a foglyok egy részét, köztük a szarvasiakat is. A deportáltakon kívül az 1944. áprilisi összeírás 34 munkaszolgálatost és öt hadműveleti területen eltűnt zsidót említ. A szarvasi zsidó temetőkben márványtáblán állítottak emléket a holokauszt áldozatainak, összesen 355 nevet örökítve meg. A hazatértek újjászervezték az ortodox és a kongresszusi hitközséget is. 1949-ben az ortodox közösség 141 taggal működött, elnöke Gottlieb Benő, ügyvezetője Licht Mór volt. A kongresszusi közösség 157 főt tett ki, elnöknek Kalmár Jenőt, ügyvezetőnek Guttmann Zsigmondot választották. Az 1950-es években az ortodoxok (1947 nyarán a hitközség rabbija Jakobovics Simon volt) még használták imaházukat. A neológ zsinagóga 1944 októberében – valószínűleg gyújtogatás miatt – teljesen leégett. Újra működtek az izraelita elemi iskolák is, amelyek 1948-ban az államosítás miatt végleg megszűntek. A „fordulat éve” után a megmaradt szarvasi zsidók száma gyorsan fogyatkozni kezdett. Sokan az országot is elhagyták, elsősorban Izraelben és az Egyesült Államokban kerestek maguknak jobb életlehetőséget. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 221-243, K. Cseh Edit

templomülés nyilvántartás, kapcsolódó iratokkal a lapok között (L1_E2_52); Kácser Vilmos izr. Elemi iskolai tanító iratai (bizonyítványok, munkaszerződések stb.) (L1_E2_41) Iratok, 1940-1950, 1945-1950 Mártírlista

Szarvasi Zsidó Hitközség
Látványraktár1 L1_E1_32 Székesfehérvár 79 1850 - 1948 Székesfehérvári Izraelita Hitközség 1 pallium levelezés Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Zipser Mayer főrabbi bizonyítványainak listája, 1850 Löwi József Guggenheimer József rabbit köszöntő üdvözlő beszéde, 1859 Székesfehérvári igazhívő izraeliták felelete… Frank Lipót, 1861 Központi bizottmány közli elöljáróval, megnevezettek adót nem fizetvén választásban nem vehetnek részt. 1868 Felirat-fogalmazvány: Ismeretlenek kérik, hogy külön orthodox rabbi felvételi kérelmét ne teljesítsék. 1860-as évek Székesfehérvári hitközség levelei Stöckler Lajos úrnak, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája Elnökének és egy levél Vas Zoltán miniszternek címezve.

Székesfehérvári Izraelita Hitközség
L1_E1_33 L2_A3_22 L2_B3_52 T1_B_39 T1_P_16 T1_P_18 T1_A_18 Szentes - Szentesi Izr. Hitközség iratai 80 1809 - 1923 Szentesi hitközség 1 album Magyar Zsidó Levéltár

C0078: Szentesi Izraelita Hitközség elöljárósági ülésjegyzőkönyvek (1912) C0308: Szentesi Izraelita Hitközség főkönyve (1932-1936) C0008: Szentesi Izraelita Hitközség jegyzőkönyvei (1927-1932); Szentesi Chevra Kadisa anyagai C0310: Szentesi Izraelita Hitközség Alapszabályai (d.n.) hitközségi iratok 1932-1937, 1935 Album. Gönczi Ede: A szentesi izraelita szentegylet Chevra Kadisa története 1809-1923.

Szentesi hitközség

helyben fennmaradt iratanyag

Látványraktár1 L1_E2_41 Tab 81 1942-1951 Tabi hitközség 1 kötet: hitközségi jegyzőkönyv 2 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A vármegye egyik legrégibb hitközsége már a 18. század végén működött. Erről az időszakról viszont semmit nem tudunk, mivel az 1866-os tűzvész alkalmával a hitközség levéltára is leégett. Elemi iskolát 1862-ben, talmud-tórát pedig 1886-ban nyitottak. A kongresszus után a tabi zsidóság az ortodox szervezetet választotta. A hitközség zsinagógája 1897-ben épült fel. Anyakönyvi kerületéhez a környékbeli falvak tartoztak. 1941-ben 459 izraelita vallású ember élt Tabon, amelynek lakossága 4251 fő volt. A gettósítás a Tabi járásban az alábbi településeket érintette (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint): Ádánd (23; 1972), Bábonymegyer (13;1511), Balatonendréd (11; 1901), Balatonkiliti (12; 2882), Balatonszárszó (32; 1954), Balatonújhely (50; 1053), Bálványos (12;1309), Jut (5; 541), Karád (80; 3818), Köröshegy (14; 2361), Kötcse (11; 1999), Nagyberény (29; 1869), Nagycsepely (4;973), Som (6; 808), Szabadhídvég (27;2253), Tab (459; 4251), Zamárdi (9;1990) és Zics (8; 888). Ádánd, neológ zsinagóga A tervek szerint a Tabi járás zsidóságát május 23-ig, a Lengyeltóti járás zsidóságát május 23-a és 27-e között, míg végül a Marcali járásét május 27-e és 31-e között kellett az észak-somogyi járásszékhelyre beköltöztetni. A közelben élők fogatokon, míg a távolabb lakók vasúton, marhavagonokban, csendőrkísérettel érkeztek a gettóba. Tab, ortodox zsinagóga Kovács Endre körjegyző volt az első, aki az üldözöttektől ékszereik leadását követelte. A zsidókat honvédelmi munkaszolgálatra saját megművelendő földbirtokára rendelte ki. A gettó felállításakor a tabi zsinagógában a következőt mondta a helyi zsidó tanács tagjainak: „Maguk az életükkel felelnek mindenért, ami a gettóban történik!” A gettó területén fogdát is fölállíttatott. A férfiakkal földmunkát végeztetett. Ha az - megítélése szerint - túl lassan készült, akkor minden tizedik munkást öt napra fogdába csukatott. Mindezt a tabi zsidó tanáccsal hajtatta végre. Májusban kezdődtek az úgynevezett kihallgatások, ezek kínzást és verést jelentettek, amelyeket gestapós és magyar nyomozók közösen végeztek. Somogyban a nagyszámú lengyel menekült között is fel kellett deríteni a zsidókat. A tabi főszolgabírónak gondot okozhatott mind a felderítésük, mind pedig a velük való bánásmód. A menekülttáborok parancsnokai – legalábbis a tabi főszolgabíró távirata ezt sugallja – segítették a táborukban lévő lengyel zsidó menekülteket. Felsőbb rendelet alapján elrendelték a nők teljes testi motozását. Mindezt a Kaposvárra való szállítás és a bevagonírozás előtt szülésznőkkel végeztették el az evangélikus iskolában. A csendőrök tizenhatos csoportokban hajtották a vizsgálatra a 12 évesnél idősebb kislányokat és asszonyokat. Mielőtt a vizsgálatot lefolytatták volna, felszólították őket, hogy adják át értéktárgyaikat. Maguk a vizsgálatok azonban nem úgy zajlottak le, ahogyan a csendőrök elképzelték. B. E. szülésznő elzárkózott a vizsgálattól. S. P.né szülésznő a harmadik vizsgálat után a további vizsgálatot megtagadta azzal, hogy a nők altestébe értéket elrejteni nem lehet, és a motozó helyiségből eltávozott. A motozás 3-4 napon keresztül tartott, azonban ettől kezdve a szülésznő távolléte miatt csak a ruhákat vizsgálták meg. A Marcali, a Lengyeltóti és a Tabi járásban élő zsidók közül is sokan követtek el öngyilkosságot. Július 3-án mintegy 1400, gettóba zsúfolt embert elszállítottak Kaposvárra. Előfordult olyan is, hogy valakit ugyan a tabi gettóba költöztettek be, de a hatóság nagyvonalúan hozzájárult ahhoz, hogy egy másikba költözhessen át. A leggyakoribb indok a család együtt maradása volt. A hatóságok sok zsidó ellen indítottak különböző okokból eljárást, amelyek hónapokig elhúzódtak, és csak július elejére fejeződtek volna be. A főszolgabíró ilyen esetben elintézte az ügyet azzal, hogy „nevezett a tabi gettóból ismeretlen helyre lett szállítva”. A visszamaradt zsidó ingóságok nagy részét ismeretlen tettesek – gyakran csendőri segítséggel – elhordták. Az emberek a csendőrök ellen is csak névtelenül mertek feljelentést tenni. Ezeket az ügyeket is a csendőrség vizsgálta ki, nemegyszer megállapítva, hogy a feljelentés alaptalan volt. A tabi főszolgabíró szerint a tetteseket fel kell deríteni, és példásan meg kell büntetni őket, mert a lopás a csendőrségre rossz fényt vet. A háború után az egyik detektív azzal védekezett, hogy nem magának, hanem Budapesten élő apósának lopott. Tabon 1949-ben még 84 fős ortodox hitközség működött. Források: in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 890-916, Kovács Tamás.

Főszolgabíró leirata a megválasztott elöljárók bejelentéséről 1850 Tabi Slachmonesz - tréfás purimi újság 1937

Tabi hitközség

n.a.

Látványraktár1 L1_E2_41 Tass 82 1856 - 1917 Tassi Hitközség 2 pallium iratanyag. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A környék egyik legrégebbi hitközsége volt a tassi, hiszen már a 16. században éltek itt zsidók. Utolsó zsinagógájuk 1834-ben épült. 1941-ben 27 (0,9 százalék) izraelita és 3 (0,1 százalék) nem izraelita vallású zsidó lakott a településen. 1944 májusában a tassi zsidóságot a kiskőrösi gettóba, majd a kecskeméti gyűjtőtáborba szállították. Végül ez utóbbiból 1944. június végén deportálták őket, az úti cél ez alkalommal is Auschwitz-Birkenau volt. A zsidók „kitelepítése” után a helyi leventemozgalom kiigényelt egy elhagyott zsidó házat leventeotthon részére. 1945-ben a településre csak néhány zsidó tért vissza. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István Tass, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. 3310 lak. A tassi (status quo) hitközség alapításának időpontja ismeretlen, miután a hitközség egyetlen, múltjára vonatkozó okiratot sem őriz. A kis hitközségnek van Chevra Kadisája és egy imaháza. Költségvetése évi 750 pengő. A hitközség anyakönyvi területéhez Dab, Dömsöd és Szalkszentmárton községek tartoznak. Lélekszáma 35, a családok száma 10, adót 13-an fizetnek. Foglalkozás szerint: 2 gazdálkodó, 1 szabad pályán levő, 9 kereskedő. A világháborúban 8 tagja vett részt és 1 esett el. Iskolája vagy Talmud Tórája nincs a hitközségnek. A hitközség vezetősége: Justh Dénes állatorvos, elnök és Eisler Szilárd jegyző, ki egyúttal a pénztárosi teendőket is végzi. in. Ujvári Péter szerkesztésében, MAGYAR ZSIDÓ LEXIKON, 1929, p. 884

Bírói leirat a tassi hitközséghez: Amennyiben adótartozásukat nem fizetik, végrehajtják őket. 1856 Beszámoló a tassi hitközség iskolaügyi üléséről. 1857 A tassi izraelita hitközség által az adóhivatalnak fizetendő elszámolás és a befizetés nyugtázása. 1863 Fizetési igazolás a tassi hitközség által a dunavecsei adóhivatalnak fizetett 350 Ft-ról. 1863 Marcus Cohn rabbi nyugtája 25 Ft-ról. 1864 A tassi hitközségtől felvett összegekre vonatkozó anyagok. Német nyelven. 1865 Marcus Kohn rabbi nyugtái pénzfelvételről. 1865 Tassi hitközségi közgyűlés jegyzőkönyve. 1891 Tassi Izraelita Hitközség Elöljáróságának felhívása királyi jubileum megünneplésére. 1907 Tassi izraelita hitközség közgyűlési jegyzőkönyvei. 1909, 1912 Roth József nyugtája a tassi hitközségtől felvett pénzről. 1917 Friedel kántor és rabbi nyugtája havi fizetéséről. 1917

Tassi Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Látványraktár1 L1_H1_41 Tata 83 1758 - 1935 Tatai hitközség 2 pallium iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók a 13. század második felében érkeztek Tatára. A régi hitközség már az Árpádházi királyok uralkodása idején működött. 1360-ban Nagy Lajos király a zsidókat kiűzette, azonban négy év múlva visszaköltözhettek. 1492-ban Mátyás király fia, Corvin János űzte ki „Jézus ellenségeit”, azaz a vagyonuktól megfosztott zsidókat a kisvárosból, de tizenkét év múlva ismét visszatérhettek. A hódoltság alatt Tata szinte teljesen elpusztult. A harcokat túlélt maroknyi zsidó elmenekült; ezután legalább száz éven át nincs nyomuk a krónikákban. Újbóli letelepedésük csak az 1711-es szatmári békekötés után indul meg, főleg Cseh-és Morvaország felől. A 18. század elején a kisváros a környékbeli földekkel együtt Esterházy gróf tulajdonába került. A gróf adó fizetése ellenében védelmet biztosított a zsidóknak, és azt is megengedte, hogy újabb zsidó családok költözzenek be Tatára. A hitközség a 18. század elején alakult, első rabbija Kempner Áron volt. A tatai temető legrégebbi sírköve 1740-ből való. Az okiratok szerint az imaház 1749-ben, amikor Esterházy gróf a hitközség alapszabályát jóváhagyta, már régen állt. Az alapszabály egyebek között megtiltotta, hogy a zsidók otthon vagy más magánházban imádkozzanak. Aki bort adott el, annak külön adót kellett fizetnie a hitközségnek. A Chevra Kadisa 1760 körül alakult. A hitközség élén 1807-től bíró állt, akit eleinte évente, majd 1837-től kilencévenként választott újra a hitközség az Esterházyak három jelöltje közül. 1809-ban a hitközség két katonát állított a Napóleon elleni győri csatában. 1814-ban Kuttna József lett a rabbi, aki tisztségét 1874-ban bekövetkezett haláláig betöltötte. Őt 1829-ban fia, Kuttna Áron követte. 1831-ban kolerajárvány tört ki. A városi hatóság a zsidóknak is sokat segített. A keresztény betegeket ugyanakkor a hitközség is próbálta istápolni, hiszen 1838-ban zsidó kórház létesült, bár az csak rövid ideig működött. A szabadságharc után Tata zsidó lakosságának lélekszáma csökkent, ugyanakkor Tóváros zsidó lakosságának a száma emelkedett. 1851-ban a zsinagógát átalakították. Ugyanebben az időben rituális fürdő, rabbilakás és maceszsütöde épült. Az új zsinagóga 1861-ban épült. A hitközség 1869-ban neológnak nyilvánította magát. 1878-ban nőegyletet alapítottak, 1903-ban pedig szeretetotthon is létesült. 1840-ben a földesúr kérésére zsidó népiskola nyílt, ahol az oktatási nyelv 1867-től a magyar volt. 1853-ban az iskolának saját épülete lett, ahol hat osztály kapott helyet. A közösség vallási irányítását 1874-től Nobel József, a volt csongrádi rabbi vette át. Számos cikket írt Hildesheimer rabbi Jüdische Presse című német nyelvű lapjába is. Nobel rabbit 1874-ban Handler Márk követte. Handler rabbi jelentetett meg elsőnek magyar nyelvű héber nyelvtant. Számos cikket írt Löw Lipót rabbi Ben-Chananja című német nyelvű folyóiratába is. 1885-ben a tatai hitközséghez csatlakoztak a környező települések – Alsógalla, Bánhida, Bokod, Császár, Dad, Dunaszentmiklós, Felsőgalla, Kocs, Kömlőd, Környe, Mocsa, Oroszlány, Szák, Szend, Szomor, Tarján, Tóváros, Várgesztes, Vértessomló – kis zsidó közösségei. Handler rabbi halála után két évvel, 1912-ben a volt sátoraljaújhelyi hitszónokot, Goldberger Izidort hívták meg rabbinak. A zsidók tatai, Zemplén megyei és magyarországi történetének egyik legjobb kutatójának számított. Elsőként járta végig a hitközségek levéltárait, és mindegyikben részletes, precíz feljegyzéseket készített. A középkori zsidó filozófiával is foglalkozott. Mintegy negyven cikke és számos könyve jelent meg. Héberül is publikált a Hacofe hasábjain. 1944-ban a holokauszt áldozata lett. Az első világháború harcaiban 22 zsidó esett el. A viszony a zsidók és a keresztények között általában rendezett volt, egészen az 1920-as évekig. Ekkor ugyanis állami boltok nyíltak a kisvárosban, amelyeknek leplezetlen célja a zsidóknak a kiskereskedelemből való kiszorítása volt. A boltok nyitását a hatóságok erőteljes antiszemita propagandája kísérte, és ennek meg is lett a kívánt eredménye. 1929-ben a zsidók között kereskedőt, iparost, gazdálkodót, tisztviselőt, ügyvédet és orvost találhattunk. Zsidók alapították a szőnyeggyárat, a bőrgyárat és a téglagyárat is. Tata neves szülötte volt Fischer Mór (1800– 1880), a herendi porcelángyár alapítója. Termékeivel díjat nyert számos kiállításon Londonban, Párizsban és az Egyesült Államokban. Ajándékaival Ferenc József kegyeit is elnyerte, aki nemesi címet adományozott neki. Ekkor vette fel a „farkasházi” előnevet. A Keren Kajemet perselyei szinte minden zsidó otthonban ott álltak. Az 1930-as években számos cionista szervezet nyitott irodát a kisvárosban. 1938-ban az új törvények bevezetése nyomán a zsidók helyzete jelentősen romlott. 1940-től Rosenthal László rabbi kezdett el foglalkozni az ifjúság nevelésével. Munkáját nagy odaadással, cionista szellemben végezte. Az iskolában héber nyelvtanfolyamokat, könyvtárt és bibliakört szervezett. A cionista szervezetek betiltása után a cionisták központja a bibliakör lett. Rosenthal rabbi számos ifjúsági művet írt. 1944-ban a holokauszt áldozatául esett. A fiatal férfiakat 1941-ban behívták munkaszolgálatra. 1941-ben Tata lélekszáma 12 328 volt, amelyből 527 volt az izraelita. Az 1944-es összeírás szerint a kongresszusi hitközségnek 559 tagja volt. A hitközség elnöke Balla György építési vállalkozó, anyakönyvvezető rabbija Goldberger Izidor, rabbija pedig Rosenthal László volt. Tatán a Chevra Kadisán kívül Poálé Cedek, nőegylet és izraelita elemi iskola is működött. 1944 májusában a magyar hatóságok a cigánysoron gettót rendeztek be. A tatai és környékbeli zsidóknak ide kellett beköltözniük. Akinek itt nem jutott hely, azt kivitték a Deutsch-féle gazdaságba. A gettólakók élelmezéséről a városi hatóság gondoskodott. A zsidó orvosok a gettóban kórházat állítottak fel. Június elején megérkeztek Tatára a magyar csendőrök. Minden zsidót összegyűjtöttek és kikísérték a vasútállomásra. Éppen amikor a zsidókat vonatra tették, az egyik kismama megszült. Ikreket hozott a világra. Két csendőr megfogta az asszonyt a kezénél és a lábánál, és feldobták a vagonba, mint egy zsákot. A két újszülöttet egyszerűen utána hajították. A zsidók a komáromi gettóba kerültek, amelynek valamennyi lakóját június 14én deportálták Auschwitzba. A gettósítás a Tatai járásban az alábbi településeket érintette (zárójelben az izraelita vallásúak, illetve az összlakosság lélekszáma): Alsógalla (29; 1770), Baj (4; 1183), Bánhida (69; 11 763), Bokod (12; 1732), Dad (15; 1051), Felsőgalla (203; 17 110), Gyermely (5; 1414), Héreg (1; 1307), Kocs (18; 3071), Kömlőd (11; 967), Környe (10; 2819), Naszály (11; 1622), Oroszlány (5; 1742), Szomód (3; 1557), Szomor (1; 885), Tarján (2; 2162), Tatabánya (43; 7312), Vértessomló (4; 954) és Vértesszöllős (17; 1757). A 63 túlélő újjászervezte a hitközséget. 1947-ben a holokauszt áldozatainak a tiszteletére emlékművet emeltek. Az avatáson a kormány és a helyi hatóságok képviselői is jelen voltak, és beszédeket tartottak. A helyi keresztény lakosság nyílt ellenszenve azonban annyira elviselhetetlen volt, hogy szülővárosukat a legtöbben rövidesen elhagyták. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 616-634, Kovács Tamás

Tata története a Magyar Zsidó Szemlében megjelent kútfők alapján 1894 Rabbisági igzaolás (Goldberger Izidor) házassági kihirdetésről 1935 Önkéntes adóemelés templom javítására 1749 Statutumok, a tatai hitközség rendszabályai 1758 Tatai Hevra Kadisa jegyzőkönyve, 1797-1812 (64.1068) (L1_H1_41)

Tatai hitközség

64.1068: ajándék. Eredeti leltári száma: 4973

Hevra Kadisa jegyzőkönyve: http://collections.milev.hu/items/show/30702

Látványraktár1 L1_E2_41 Temesvár 84 1834 - 1923 Temesvár 2 pallium iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Ortodox hitközség 1871. alakult meg és alapszabályait a minisztérium ugyanazon év nov. 15. 26,915/1871. sz. a. hagyta jóvá. Első elnöke Totis Izrael volt. Kezdetben bérelt helyiség szolgált imaházul, 1894. azonban telket szerzett a hitközség, amelyen 1895. felépült a mai templom. 1901-ben rabbit választottak Schück Bernát székesfehérvári rabbi személyében. 1917-ben a T.-ott hadiszolgálatot teljesített Alexander Marmorek professzor kezdeményezésére és a T.-i Hatikvah Cionista Egyesület támogatásával a hitközség kebelében gyermekkert - Gán-Jeladim - létesült, amely ma is virágzó intézmény és jelenleg több mint 50 óvóköteles gyermek nyer benne oktatást. Egy év múlva kibővült az óvoda az első T.-i zsidó elemi iskolának megalapításával, amely Fleischer Lipót volt putnoki iskolaigazgató vezetésével mint négy osztályú nyilvánossági joggal felruházott fiú- és leányiskola működik. Tanulóinak száma 140 és a hitközség tagjainak, valamint az iskola barátainak áldozatkészségét bizonyítja, hogy az intézet tíz­éves fennállása után, 1928. gyönyörű, modern új iskolaépület létesült, kertektől övezett csendes helyen. Tervbe van véve az iskolának ipari szakiskolával való kibővítése, valamint Talmud Tóra létesítése is. A hitközségből indult ki az említett Hatikvah Cionista Egyesület létesítése is 1908., az akkori elnök Schattelesz Mihály vezetésével, aminthogy a község tagjai közül kerültek ki a zsidó nemzeti mozgalomnak bánsági úttörői. Ugyancsak a templomban adományoztak legelőször a Zsidó Nemzeti Alap javára. A hitközség egyik alapítója és fenntartója a T.-i Zsidó Lyceumnak. in: Magyar Zsidó Lexikon, szerk. Újvári Péter, 1929, p: 890.

Házassági szerződés 1834 Meghívó kongresszusi küldött választó közgyűlésre 1868 A temesvári közp. választmány konskripciós munkák befejeztével ülésre hívta Löffler Andort. 1868 Kerületi jegyző leirata Löffler úrnak: Értesíti, hogy Temesvárt jelöli ki központul 1869 Kihirdetési jegyzőkönyv 1888-1895 Temesvarer Zeitung: Cikk Löwenherz Eduard főkántor aranylakodalmáról 1923

Temesvár Temesvár
Látványraktár1 L1_E2_42 Törökszentmiklós 85 1950 Törökszentmiklós 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A településen élő zsidóságról legkorábbi adataink az 1820-as évek elejéről valók. A zsidó hitközség alapítására vonatkozólag nincsenek pontos adatok, csak annyit tudunk, hogy 1842. tíz zsidó család lakott T.-on. Ekkor már imahelyiségük is volt Stern Farkas házában és egy reb Jechezkél nevű alkalmazottat tartottak. Az első elöljárók Stern Farkas, Weisz József, Moskovits József és Schwartz Sándor voltak. 1854-ben szentegyletet, a következő évben iskolát alapítottak, ekkor már 50 családra szaporodott a hitközség, rabbit választott Stein Pinkász (1854–1886) személyében. Klasszicista stílusú zsinagógájukat 1857- ben emelték a későbbi Bocskai utca és Batthyány út sarkán. Tagjai ragaszkodtak a hitélet konzervatív előírásaihoz, de szervezetileg a kongresszusi hitközségekhez csatlakoztak. A századfordulón még 821 tagú (3,75 százalék) közösség a vészkorszak idejére közel felére (420 fő) csökkent, vallási vezetője 1925- től Herskovits József rabbi volt. A Tiszai középjárás zsidóságának túlnyomó része a járási székhelyen élt (520; 30 144), a maradék a következő községekben: *Fegyvernek (85; 7717), Kuncsorba (11; 1422), *Tiszabő (18; 2223), Tiszabura (10; 2831) és *Tiszaroff (39; 5530). Rajtuk kívül a központi járásbeli Szajol zsidói is a törökszentmiklósi gettóba kerültek. Szarka Gyula főszolgabíró a helyi zsidóság kényszerlakhelyét a község központjában lévő Polgár utcában, a zsinagógában és a környező lakóházakban jelölte ki, míg a kisebb falvakból behozott zsidókat a járványkórház kórtermeiben és egy szomszédos zsidó házban akarta elhelyezni. Az érintett nem zsidó lakosok azonban közvetlenül Endre László államtitkárhoz intézett feljelentésben tiltakoztak a terv ellen. A helyi református egyház vezetői sem értettek egyet azzal, hogy a gettó templomuk közelében legyen, és ingatlanaikat igénybe vegyék. Nyomásukra az alispán megváltoztatta az eredeti határozatot, és rendeletében a tervbe vett tizenegy helyett hét házat jelölt ki gettónak. Ide közelítőleg 210-230 ember – Szarka rendeletére elsősorban a hitközség tehetősebb, befolyásosabb tagjai, vegyes házasok és hadiérdemesek – került, míg a többieket a külterületi gettóba vitték. A több mint 400 ember számára azonban kevés volt a férőhely, ezért a környékbeli zsidók egy része a szomszédos Klein- fatelepen lévő istállóban és fészerekben, valamint a zsidó temető melléképületeiben húzódott meg. Sokan napokon keresztül a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. A zsidóság saját költségén épített barakkokat, ami valamelyest enyhített a helyzeten. A helyi sajtó adatai szerint összesen 636 embert zsúfoltak össze a két gettóban. A zsidó tanácsot Katona Sándor kereskedő, Scheiner Jenő ügyvéd, Fekete Miklós szabómester, Czeizler Oszkár és Czitter Miksa hitközségi elnök alkották. Utóbbit betegsége miatt később Szigeti Imre helyettesítette. A zsidó vezetők jó viszonyban voltak a főszolgabíróval, aki igyekezett ismerősein segíteni, és kérelmeik nyomán lépéseket tett a külső gettóban a legelemibb közegészségügyi intézmények létrehozására. A két gettó lakóit június 17- én szállították Szolnokra. Ezt megelőzőleg debreceni csendőrnyomozók jelentek meg a belterületi gettóban, ahol – a Homoki László százados parancsnoksága alatt álló szolnoki különítmény és a Hangódi János vezette helyi csendőrség támogatásával – előre elkészített listák alapján egész napon át tartó válogatott kínzásokkal igyekeztek rábírni a vagyonosabb zsidókat értékeik átadására. 1949- ben a megye harmadik legnagyobb hitközsége működött itt, 174 fővel, Gerő István elnökletével. Az 1960- as évekre elnéptelenedett, jelentős építészeti értéket képviselő zsinagógáját a nyolcvanas évek elején lebontották. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 564-584, Csősz László in. Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, p. 908.

Chevra Kadisa földadó törlése (Járási Tanácsi irat) 1950

Törökszentmiklós
Látványraktár1 L1_E1_32 Újpest 86 1868-1947 Újpesti Izraelita Hitközség újpesti hitközség irattöredéke, benne néhány rákospalotai vonatkozású dokumentummal. 1 pallium. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Stern Albert újpesti főrabbi beszéde. 1868 "Fohász" vers. Az újpesti Izr. Nőegylet 50. Jubileumára. Aláírta: Venetianer Lajos, valószínűleg a szerző. 1921 Az Újpesti Izraelita Hitközség értesítője. 1926 Venetianer Lajos izr. Közművelődési egyesület meghívója Groszmann Zsigmond előadására 1931 Újpesti Községi Demokrata Kör meghívója táncestélyre 1933 Kimutatás dossziék tartalmáról, köztük zsidó ügyek. 1942 zsidó hozzátartozók miatt elbocsátandó alkalmazottak névsora egy üzemből + zsidó pénzbeszedők elbocsátásáról. 1944 Meghívó gyászistentiszteletre, 1962.

Újpesti Izraelita Hitközség
Ungvár 87 Dohány G7/3 Dohány G7/4 Vác 88 1945 - 2000 Váci hitközség 2 doboz iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Vácott már a török hódoltság idején is éltek zsidók. A 17. század végén a keresztény felszabadító háborúk során a váci zsidó közösség megszűnt, és csak a 19. század közepén alakult újjá. Az 1840- es népszámlálás még 5, míg az 1880- as cenzus már 1543 zsidót mutatott ki. A váci zsidóság 1841-ben alakította meg hitközségét, és 1864- re építette meg zsinagógáját. Az első világháború előtt alapított két nyomda működése Vácot a magyarországi héber nyelvű izraelita vallási könyvkiadás fellegvárává tette. 1941-ben a városban 1854 (8,4 százalék) izraelita és 68 (0,3 százalék) keresztény zsidó élt. 1944-ben két ortodox irányultságú hitközség is működött a városban, az Eötvös téri 632, a Szent István téri pedig 895 főt számlált. Az előbbi elnöke Neumann Adolf orvos, anyakönyvvezető rabbija Pollák Fülöp volt, az utóbbi élén Hirschfeld Adolf állt, a rabbiposztokat Silberstein Dávid (anyakönyvvezető) és Meisels Herman töltötte be. A városban két Chevra Kadisa és egy izraelita nőegylet működött. Vácott az akkor még Pest vármegyei alispánként működő Endre László utasítására már a német megszállást követő napokban összeköltöztették a zsidókat, lakásaik nagy részét pedig bombakárosultak számára utalták ki. 1944. április 12- én a helyi rendőrség 80 megbízhatatlannak minősített váci lakost, túlnyomó részben zsidókat – köztük Silberstein Dávid rabbit is – letartóztatott. A foglyok Kistarcsára, majd Auschwitzba kerültek, ahol a legtöbbjüket meggyilkolták. A város a Váci járás központja volt, amelynek következő településein éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint): Acsa (9; 1279), Alag (35; 3801), Alsógöd (91; 2903), Dunakeszi (147; 8365), *Felsőgöd (124; 3733), Fót (56; 6430), Kisnémedi (6; 922), Őrszentmiklós (10; 1421), Püspökhatvan (4; 1528), Püspökszilágy (2; 1095), Sződ (68; 521), Vácbottyán (1; 747), Váceges (1; 1108), Váchartyán (9; 1196), Váckisújfalu (1; 488), Vácrátót (5; 1318) és Veresegyház (56; 5663). A járás 49 290 lakosa közül a zsidótörvények 625 (1,3 százalék) izraelitára és 197 (0,4) keresztényre vonatkoztak. A vármegyei gettósítási tervnek megfelelően a járás zsidóságát Vácra szállították. A városban Karay Kálmán polgármester utasítására május 17- én alakult meg a zsidó tanács. A testületet a következők alkották: Pollák Fülöp rabbi, Neumann Adolf hitközségi elnök, Stamberger Rezső gyáros, Hirschfeld Adolf és Henrik kereskedők, Oberländer Endre mérnök és Kohn Lajos ügyvéd. A gettósítás május 22- e és 30- a között zajlott. Az elzárt területet, amely 67 lakóházat, két iskolát és két imaházat foglalt magában, a zsinagógák környékén hozták létre a Csáky, a Szent János, a Cházár András, a Széchenyi, az Eötvös, a Törpe, a Szarvas, a Pannónia utcák, valamint a Szent István és az Eötvös tér által határolt részen. Június 28-án egy csendőralakulat minden zsidót a gettó egyik utcájába terelt, ahol az egész országban megszokott brutális jelenetek közepette megmotozták őket. A megkínzott emberek az esős éjszakát a szabad ég alatt töltötték. Másnap, június 29- én a váci gettó lakóit a monori gyűjtőtáborba szállították, ahonnan július 6-a és 8-a között Auschwitz-Birkenauba deportálták őket. A háború után a hazatérő túlélők újjáalakították hitközségüket, amelynek kötelékébe 1949- ben 181 fő tartozott. A következő évtizedek során az elhalálozások és az elvándorlások miatt a lélekszám fokozatosan apadt, majd a hitközség megszűnt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán, Végső István

Váci mártírnévsor utólagos Váci zsidók történetére vonatkozó feljegyzések dr. Kéri Lajos gyűjtése Hitközség újjáalakulása, adatok, zsinagógával és temetővel, elhagyott ingatlanokkal kapcsolatos iratok, sajtóanyag 1945-1992 Váci zsinagóga lebontásával kapcsolatos levelezés (Múzemléki Hivatal, hitközség stb.) 2000

Váci hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Vágújhely 89 1689 Vágújhelyi hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Pongrácz Ferenc oltalomlevele a vágújhelyi zsidók részére 1689

Vágújhelyi hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 T1_A_64 T1_A_65 T1_A_65 Várpalota 90 1837 - 1934 Várpalotai hitközség 1 pallium; 1 jegyzőkönyv, 1885-től Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A várpalotai hitközség megalakulása az 1750-es évekre tehető. A település zsidó temetőjében a legkorábbi sírkövet 1740-ben Juda ben Eliezer tanítónak állították. A Veszprém járási községben 1785-ben 228 zsidó lakott. A környező falvakból történt beköltözések és a természetes népességnövekedés következtében Várpalotán 1880-ban 599 (11, 2 százalék) izraelita felekezetű személy élt. Az ezt követő időszakban a várpalotai zsidóság lélekszáma fokozatosan csökkent. Különösen az 1880–1910 közötti időszakra jellemző ez a demográfiai jelenség (1910-ben 394 fő, 7,2 százalék). A hitközség régi zsinagógáját a 18. század közepén építették. Abban az időben nyílt meg a zsidó népiskola is, amelynek 1786-ban önálló épülete volt. 1782-ben Löw Izraelt választották meg rabbinak, aki – a prágai Chevra alapszabályokat használva fel mintának – a várpalotai hitközség Chevra Kadisájának alapító okiratát is elkészítette. 1839-ben épült fel a hitközség új, klasszicista stílusú zsinagógája, amelynek avatásán megjelentek a keresztény egyházak papjai, a városi és a vármegyei hatóságok képviselői is. 1848-ban a zsidók letelepedési engedélyének kiadási joga a földesúrtól a városi tanácsra szállt. A városi hatóság 1862-ben ezt a jogot a hitközségi elöljáróságnak adta át véleményezésre. Várpalota főrabbija 1849-ben a neves Singer rabbicsaládból származó Singer Ábrahám lett. A tudós rabbi talmud-tórát és jesivát alapított, és jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. A várpalotai hitközség 1869-ben status quo ante maradt, később azonban az ortodox irányzathoz csatlakozott. Az 1885. évi anyakönyvi kerületi beosztás szerint a Veszprémi járásból Berhida, Kiskovácsi (1925-ben egyesítették Berhidával), Ősi, Öskü, Peremarton (1938-ban Berhidához csatolták) és a Zirci járás falvai taroztak a 187. számú várpalotai anyakönyvi kerülethez. Az 1941. évi népszámlálási adatok szerint Várpalotán 211 (2,4 százalék) zsidónak minősített és 23 (0,3 százalék) más vallásra áttért, de a faji törvények értelmében zsidónak számító személy lakott. Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én, Várpalotán bezárták a zsidó üzleteket, és a zsidóságot a zsinagógába terelték. A szükségletek elvégzésére egy üres és egy vízzel töltött vödröt helyeztek el a zsinagógában, megalázva az embereket, meggyalázva a helyet. Élelmet nem adtak. A nőket és a gyerekeket a német katonák egy nap után kiengedték, a férfiakat két nap után engedték szabadon. Veszprém vármegye területén a gettók kijelölésére 1944. május 23–31e között került sor. Várpalotán a zsinagóga környékét jelölték ki a zsidók számára elkülönített területnek, amelyet a külvilágtól deszkapalánkkal zártak el. Várpalota utolsó főrabbiját, Singer Leót és feleségét, továbbá Adler Sámuelt, a hitközség kántorát – aki egyben a metszői feladatokat is ellátta –, illetve ennek fiát és leányát a többi zsidóval együtt deportálták. A várpalotai gettóban mintegy 260 zsidót zártak össze. A városi zsidókon kívül a gettóba szállították még Balatonalmádi, Berhida, Ősi és Vilonya zsidóságát is. A várpalotai gettó kiürítését a székesfehérvári II. csendőrkerület egyik szakasza és a palotai csendőrség végezte. A gettó lakóinak a 103/11. munkaszolgálatos zászlóalj segített összecsomagolni, majd a csendőrök durva bántalmazások közepette a Kossuth utcán át a vasúthoz terelték őket. 1944. június 19én a várpalotai zsidókat a sárvári gyűjtőtáborba szállították. Sárváron a műselyemgyár területén kialakított gyűjtőtáborban vallatásokkal, kínzásokkal próbálták a halálra szánt emberektől a megmaradt értékeket elvenni. A várpalotaiakat június végén átvitték a láger középső részén lévő, szögesdrótokkal elkerített, elkülönített helyre, ahol újabb motozások, értékek utáni kutatások folytak. A várpalotai zsidóságot 1944. július 4-én marhavagonokba zárva, Kassán keresztül szállították Auschwitzba. A Várpalotára visszatért zsidók lélekszáma az 1945. október 4-én kelt jelentés szerint 18 fő volt: 10 munkaszolgálatos és 4 politikai okokból internált fogoly volt köztük, 4 személy pedig a haláltáborokból tért haza szülővárosába. Más források szerint a holokausztnak 21 várpalotai túlélője volt, akik a háború után a hitközséget nem alakították újjá. Várpalotán 1949-ben 20 zsidó élt. A várpalotai klasszicista stílusban épült zsinagógát a város felújíttatta, s az Nagy Gyula Galéria néven, kulturális intézményként működik. A temetőben 1997. június 29én mártírmegemlékezést tartottak, és a zsinagóga falán emléktáblát helyeztek el. A Várpalotáról elhurcolt és megölt zsidók emlékére 1999. június 29-én a temetőben emlékművet állítottak, a megmaradt imakönyveket és imaszíjakat megáldották, és egy deszkaládában elásták. Ugyanakkor újabb emléktáblát helyeztek az egykori zsinagóga falára, amely a várpalotai zsidók deportálását, a mártírhalált halt Singer Leó és a Várpalotán született Bernstein Béla főrabbi emlékét örökíti meg. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 1290-1312, Gergely Anna

Összeírás, 1838 Adókönyv, 19. század első fele Hitközségi jegyzőkönyv 1885-1899 (L1_E2_51) Várpalotai Izraelita Hitközség iratai (1891-1916) (T1_A-65) Várpalotai Chevra Kadisa jegyzőkönyvei (1894-1928) (T1_A_64) Dr. Singer Leó várpalotai rabbi leírja a templomépítés történetét. 1934 ( L1_E2_51) Az 1911. évben bérbeadott ülések számadása -1911 (L1_E2_51)

Várpalotai hitközség Látványraktár1 L1_A1_46 Hevra kadisa jegyzőkönyve 1 1837 Várpalotai Chevra Kadisa 1 kötet Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

jegyzőkönyv, alapszabályok héberül és németül

Várpalotai Chevra Kadisa

64.1073

http://collections.milev.hu/items/show/27447

Látványraktár1 L1_E1_32 Siófok 91 1942, 1946 1 pallium GO2 elemi népiskola osztálykönyve 1 1940-1941 Siófoki Izr. Hitközség egy kötet napló Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Matyikó Sebestyén József: Zsidók Siófokon. Budapest, 2002 https://sites.google.com/site/zsidoksiofokon/

Siófoki Izr. Hitközség
L1_E1_11 Látványraktár1 L1_B1_12 Albert-Irsa 32 1807 - 1925 Irsai hitközség 1 pallium 3 kötet

Cedaka nyilvántartás 1838 (71.240) http://collections.milev.hu/items/show/35549

Irsai hitközség Cedaka nyilvántartás 1 1823 1 kötet Gazdasági feljegyzések 2 1807-1878 1 füzet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

4737

Látványraktár1 L1_B1_16 pénztárkönyv 3 1861-1886 Irsai hitközség 1 kötet, 445 oldal (90.74) Magyar Zsidó Levéltár Irsai hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Sashalom 33 1948 Sashalom 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Sashalmon csak igen későn, az 1920-as években jelentek meg az első zsidó családok. Néhány éven belül felépült a zsinagóga (1930), létrejött a Chevra Kadisa (1931) és a zsidó temető. Az 1941-es népszámlálás idején Sashalmon 515 (3,6 százalék) izraelita és 183 (1,3 százalék) keresztény vallású zsidó élt. A neológ hitközség 1944 tavaszán 326 főt számlált, élén Lukács Béla állt, az anyakönyvvezető rabbi Eisenberger Géza gödöllői kerületi anyakönyvvezető rabbi volt. Egybefüggő gettó Sashalmon nem létesült, a zsidók elkülönítését a helyi hatóságok csillagos házak kijelölésével oldották meg. A községbe került néhány környező település, például Cinkota zsidó lakossága is. A zsidókat június 30-án szállították át a budakalászi gyűjtőtáborba, ahonnan július 6-a és 8-a között deportálták őket Auschwitzba. A holokauszt után a maroknyi túlélő újraszervezte a közösséget, rabbit fogadtak, aki a vallási életet a környező települések egy részén (Cinkota, Mátyásföld, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget) is irányította. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Meghívó Dr. Rácz Zoltán rabbi beiktatási ünnepségére 1948

Sashalom
Mezőcsát 92 Látványraktár1 L1_E1_41 Hevra kadisa jegyzőkönyve 1 1840-1880 (1945) Mezőcsáti Chevra Kadisa 1 db jegyzőkönyv 187 oldal bőr kötésben <br /> kézzel írt papírlapok Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Hebrew Yiddish

A Mezőcsáti járás székhelyén 1800 körül alakult meg a hitközség, amely fokozatosan építette ki vallási, kulturális intézményeit. Az 1890es években épült fel új temploma, s hamarosan elemi iskolája is beindult. Ez az időszak tekinthető az izraelita közösség virágkorának. A kedvező fekvésű, különböző tájegységek felé nyitott és az agrártermelést is korszerűsítő településen 1910-ben 522, részben mezőgazdasággal foglalkozó zsidó élt, amely lélekszám a két világháború között sem változott: 1941-ben 521 főre rúgott, ami a népesség 8,4 százalékát jelentette. A hitközség elnöke a deportálást megelőzően Kolozs Jenő malomtulajdonos, anyakönyvvezető rabbija a többgenerációs rabbi dinasztiából származó Altmann Fábián volt. Az országos rendelkezéseknek megfelelően 1943-ban a mezőcsáti bornagykereskedők (Róth, Grünberger és Krausz Jenő) felszerelési tárgyait vették zár alá s utalták ki keresztény igénylőknek. 1944. május elején oszlatták fel a Chevra Kadisa szentegyletet, a helyi izraelita nőegyletet, valamint a kereskedők egyesületét. Papp László főszolgabíró május 16-án adta ki a Mezőcsáti járásra vonatkozó gettósítási határozatát. A gettót a (Munkácsy?) Mohácsi és a Muhi utcában, a hitközségi épületek, továbbá izraelita ingatlanok igénybevételével alakították ki, ahová rendkívül gyors ütemben, május 20-ig költöztették be a járás izraelitáit. Mivel a nagyszámú népességet csupán néhány – gondosan elkerített – belterületi lakóházban, illetve melléképületekben helyezték el, a zsúfoltság borsodi viszonylatban is kimagasló volt. A helyi zsidó tanács élére Kolozs Jenőt állították, az orvosi teendőket Kardos Izidor látta el. A mezőcsáti gettóban – a megyét tekintve – nemcsak az életkörülmények, hanem a bánásmód is a legkevésbé elviselhetők közé tartozott. Kurucz Jánosné szülésznő például az izraeliták elszállítása előtt a nők megmotozásánál „kegyetlen módon járt el”, miként Sáfrány Sándor nyilas pártszolgálatos is, aki egyik társával a szökést megkísérlők fegyveres őrzését látta el. Utóbb mindnyájukat népbíróság elé állították. A járás zsidósága június 5-ét követően került a miskolci gyűjtőtáborba. A meghatározott élelmiszer fejadagon kívül 1 kg fehér lisztet, 3,5 kg kenyeret, illetve annak megfelelő kenyérlisztet vagy kenyérjegyet, 2 kg krumplit, 40 dkg szárazfőzeléket és 15 dkg margarint vagy szezámolajat vihettek magukkal. A deportálás és a túlélők – így a rabbi két lányának – elvándorlása után, 1949re Mezőcsáton és a hitközséghez tartozó 7 helységben összesen 108 izraelita maradt. Az elnöki teendőket Szász Sándor látta el. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 341-365, Csíki Tamás

Mezőcsáti Chevra Kadisa Hevra Kadisa

Löwy Tamás gyűjtése és ajándéka, 2012

L1_E1_11 Cece 10 Cecei hitközség Czeczei orth. hitközség levele iskola-alap ügyében, beadvánnyal kapcs. 1880 Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

1657-ból ismert olyan zsidó okirat, amely a falut megnevezi. A helységet 1774-ben 16 zsidó család lakta. 1840-ben 274 zsidó lakosa volt, s akkor még az ortodox zsidók egyik jelentős települését képezte. Az 1880-ban itt élő 212 zsidó főleg kereskedéssel, kisebb számban gazdálkodással foglalkozott. A csökkenés nem állt meg: 1930-ban mindössze 60 zsidót számoltak össze. A hitközség 1750 körül alakult meg, volt Chevra Kadisája és iskolája is. A 18. század végén már állt a helyi zsidó templom. Renoválták, majd a 19. század elején kibővítették. 1885-ben a cecei hitközséghez csatlakoztak a környező falvak – Alsóalap, Alsószentiván, Pusztaegres, Sáregres és Vajta – kis hitközségei. A település zsidói 1919-ben az ellenforradalmi különítményesek garázdálkodásait szenvedték el. Többen menekülni kényszerültek. A Sárbogárdi járás nagyközségében 1941-ben kevés zsidó lakott. A 4062 lakos közül 50 volt izraelita, ami 1,2 százalékos aránynak felelt meg. 1944-ben még kevesebben voltak, a 4060 lakosból 42-en. A hitközség elnöke az üzlettel és gazdasággal rendelkező Strasser Sándor (1878–1944) volt. Május végén a csendőrség a cecei zsidókat Sárbogárdra parancsolta. Június végén a sárbogárdi gettót kiürítették, lakóit Kaposvárra szállították. Július 5-én onnan deportálták őket AuschwitzBirkenauba. A cecei zsidók közül csak néhányan vergődtek vissza. A deportáltak sorából negyvenhét áldozat neve maradt fent. A legtöbben a Pollák és a Schiffer család tagjai voltak. Cecén 1955-ben már egyetlen zsidó sem élt. In. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 438-455, Szita Szabolcs

Cecei hitközség Cece

gyűjtés, 1925

L1_E1_11 Czabaj-Csápor 34 Czabaj-Csápori hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A czabaj-csápori hitközség nyugtája iskolaadóról.

Czabaj-Csápori hitközség
L1_E1_11 Bátorkeszi 35 1873 Bátorkeszi hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók még a 17. század folyamán érkeztek a településre, de a helyi hatóságok 1727-ben elűzték őket, mondván, hogy Bátorkeszi túl közel van a bányavidékhez. Az elűzött zsidó családok egy része ekkor telepedett le Csúzon. Azonban az 1736. évi összeírás szerint már újra 6, 1760-ban pedig 19 zsidó család élt Bátorkeszin. A helyi zsidó közösség lélekszáma innentől kezdve fokozatosan növekedett 1840-ig, amikor elérte a 324 főt. Utána azonban csökkenni kezdett, mert a zsidók fokozatosan a közeli nagyobb városokba költöztek. Bátorkeszin 1880-ban 237, 1900-ban 225, 1920-ban 221, 1930-ban pedig 130 zsidó élt. A helyi, ortodoxiát követő hitközség több száz éves múltra tekintett vissza. A Chevra Kadisa mellett héder, talmudtóra, jesiva, nőegylet és 1840-től elemi iskola is működött a településen. A zsinagóga mellett a hitközség bet midrassal és mikvével is rendelkezett. Anyakönyvi kerületéhez tartozott a környék 18 kisebb települése is. Az 1770-es években a hitközségnek már volt rabbija. Elijahu rabbi 1786-ban halt meg, helyét még abban az évben Joszef Löffler rabbi vette át. Bátorkeszi rabbija 1822 és 1856 között Aharon Halévi Tauber volt, utána pedig David Jehuda Leb Zelcer következett, aki a településen jesivát alapított. A helyi rabbi 1898-ban Izráel Reich lett, akinek a jesivájában néhány tucat bóher tanult. Reich rabbi 1933-ban halt meg, őt a közösség élén Cvi Hakohen Stein rabbi követte. Az első világháború 9 hősi halottat követelt a közösségtől. A két világháború között itt jelent meg az Emek Halóchó (Emek HaHalacha) című héber nyelvű, Reich Izráel által szerkesztett folyóirat. A település határában Stein Manó és Félix rendelkeztek a legnagyobb földbérlettel. Az 1941es népszámlálás szerint a település 3636 lakosából 100 volt izraelita vallású. Az 1944-es áprilisi összeírás szerint 91 lelket számláló ortodox hitközség működött, amelynek elnöke Herczog Gyula, anyakönyvvezető rabbija pedig Schattin Hermann volt. 1944 májusában a csendőrök a helyi zsinagógába gyűjtötték össze a zsidókat, akiket először Párkányba, majd onnan Lévára vittek. A végül Auschwitzba deportált zsidók közül csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat. A háborút követően visszatérő túlélők a hitközség életét újraindították. Bátorkeszin 1948-ban 17 zsidó élt, de mivel többségük alijázott, a településen 1949-ben már csak 7 zsidó élt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 431-437, Kovács Tamás

alapszabály, 1873

Bátorkeszi hitközség
L1_E1_11 Balatonfüred 36 Balatonfüredi hitközség Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Z. Karkovány Judit: Hiányjel. A Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai 43. Balatonfüred 2008.

Balatonfüredi hitközség
L1_E1_11 Budaörs 37 1949 Budaörsi hitközség 1 pallium

alapszabály, 1949

Budaörsi hitközség
L1_E1_11 Hajdúszoboszló 93 1945 Hajdúszoboszlói hitközség A Hajdúszoboszló Zsidószövetség levele az országos központnak, 1945. Sokszorosított nyomtatvány Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez. Budapest: MIOK, 1970. (Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 4.) http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1762 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1763

Hajdúszoboszlói hitközség

4508/1951

L1_E1_11 Hajdúnánás 94 1948-1950 Hajdúnánási hitközség A zsidó iskola államosításával és a hevra kadisa feloszlatásával kapcsolatos irattöredék Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez. Budapest: MIOK, 1970. (Magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 4.) http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1762 http://yizkor.nypl.org/index.php?id=1763

Hajdúnánási hitközség
L1_E1_11 Hunfalva 38 1862-1899 Hunfalvai hitközség töredékes anyakönyvezéssel kapcsolatos iratok Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Guttmann József: A Mester és tanítványa. (Izrael), 1981.

Hunfalvai hitközség
Huszt 95 Jesiva tanulóinak emlékkönyve 1 L1_E1_11 Rákoskeresztúr - Munkásotthon hitközség 96 1901 Rákoskeresztúri Hitközség alapszabály Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A gödöllői hitközség fiókközösségeként működő rákoskeresztúri neológ gyülekezet 1941-ben 211 (1,8 százalék) főt számlált. Rajtuk kívül a községben 51 (0,4 százalék) keresztény vallású zsidót érintettek a diszkriminatív törvények. 1944-ben a hitközség gondnoka Guttmann Simon volt. A Gödöllői járáshoz tartozó község zsidó lakosságának sorsa tisztázatlan: nem kizárt, hogy – ellentétben a Pest vármegyei zsidók többségével – a III. deportálási zónából kerültek Auschwitz-Birkenauba június közepén. Lehetséges azonban, hogy az eredeti terveknek megfelelően, július elején a monori vagy a budakalászi gyűjtőtáborból deportálták őket. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Rákoskeresztúri Hitközség

vásárlás 2013. NKA támogatás

Látványraktár1 L1_E1_41 Magyarbród (Ungarisch-Brod) 97 (1683) 1883 Magyarbródi hitközség Streiker Simon A magyarbródi hitközség 1683-as közgyűlésének jegyzőkönyve, 1883-as átiratban. Másolta Streiker Simon bajai tanító Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Magyarbródi hitközség Streiker Simon

2381 O. 96

Látványraktár1 L1_E1_32 C5 XXXIII-5-b 4 Szolnoki hitközség 98 1952 - 1958-1-1 Szolnoki hitközség Reichard Miksa rabbihelyettes közli Szinetár Ferencz hitközségi elnökkel, hogy pénteken lesz metszőjük. 1958 Levél dr. Fisch Henrik főrabbinak -1952, és levél a MIOI elnökének -1952 (külön palliumban - C5 XXXIII-5-b 4) Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Heves Kornél: A szolnoki hitközség története. In: Új Hiszekegy, 1938. 299-325.o. Varga Béla: A szolnoki zsidóság története, 1840-1944. Szolnok, 1994

Szolnoki hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Nyitra 102 1873 Nyitra 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Egy német nyelvű szakértői értékelés-1873.

Nyitra
Látványraktár1 L1_E2_42 Kolomea 103 1900 - 1908 1 Pallium

A szegény zsidók segítő egyesületének meghívója gyűlésre. Kitöltetlen blanketta. Felhívás a Galíciában üldözött zsidók megsegítésére. - jiddis plakát Hilfsverein für Galizische Juden levelei 2 db

C5 XXXIII-5-b 4 Látványraktár1 L1_E2_42 Nyíregyháza 39 1909 - 1949 Nyíregyházi Izraelita Hitközség 2 pallium iratanyag. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

1865-ig a nyíregyházi hitközség a nagykállói rabbi felügyelete alá tartozó fiókhitközség volt. Ekkor a megerősödött, létszámában megnövekedett közösség önálló hitközséggé alakult Weinberger Ábrahám kisvárdai rabbi engedélyével, illetve a Belügyminisztérium jóváhagyásával, és a város önálló rabbiszékhely lett. Első rabbi: Friedmann Ignácz személyében, aki 1905-ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a posztot. A rabbi a híres pozsonyi jesiva hallgatója volt és németül prédikált. Az ortodox hitközség mellett a városi zsidóság a Szarvas utcai status quo hitközséghez is csatlakozhatott, melynek utolsó főrabbija a tudós Dr. Bernstein Béla volt. A zsinagóga 1944-ben kiégett, falai leomlottak. Alapjaira a fal maradványaiból emelték az elhurcoltak emlékművét. Az 1953-as államosításkor helyére iskolát építettek és az emlékművet áthelyezték a Kótaji úti zsidó temetőbe. A másik (ortodox) zsinagóga az 1920-as években épült. Ma a hitközség itt működik. A Vészkorszak idején mintegy 4.800 nyíregyházi zsidó vallású személyt írtak össze a hatóságok, és a deportálásokat követően egyesek a város „zsidómentességét” ünnepelték. A felszabadulás után már csak pár százan tértek vissza, akik közül sokan elvándoroltak a következő évtizedekben.

A Nyíregyházi Izr. Statusquo Hitk. meghívója Dr. Bernstein Béla főrabbi beiktatási ünnepélyére. + az ünnepély rendje 1909. április 20 Elemi iskola értesítője az 1913-1928-iki tanévekről. 1913-1928 Nyíregyháza - Jahrzeit-tábla: A nyíregyházi gettóból elhurcoltak halálozási évfordulói 1945 és 1974 között. Levelezés a nyíregyházi Joint Beteg és Szülőotthon bezárásáról -1949, végzés a Frankfurt család 10 tagjának halottá nyilvánításáról -1947 Levél dr. Fisch Henrik főrabbinak -1952, és levél a MIOI elnökének -1952 (külön palliumban - C5 XXXIII-5-b 4)

Nyíregyházi Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Nyírbátor 78 1909 - 1928 Nyírbátor 1 pallium iratanyag. Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A Nyírbátori járás székhelye. A mezővárosban 1754-ben 6 zsidó árendátor család élt. A településen 1785-ben 12, 1816-ban 54, 1824-ben 78, 1828-ban 72, 1836-ban 132, 1848-ban 223 zsidót számláltak. A zsidóság korai számbeli gyarapodása a Károlyi család tudatos jövedelemnövelő elgondolásával van összefüggésben. A bevándorlás a dualista korszakban is folytatódott, a migrációs többlet 1890–1918 között körülbelül 1000-1200 főt mutat, s ennek többségét a zsidó származású, főként kereskedői, alkalmazotti rétegek jelentették. A helységben 1870-ben 570, 1880-ban 715, 1890-ben 890, 1900-ban 1017, 1910-ben 1459, 1920-ban 1702, 1930-ban 1873, 1941-ben pedig 1899 izraelita és 23 zsidónak minősített élt. 1868-ban az izraelita iparosok külön céhet alapítottak. A földbérlés sem volt idegen a zsidóságtól, s így a mezőváros szegényeivel napszámban műveltették a korábban árendált, majd 1850-től tulajdonolható földeket. Nyírbátorban 1895-ben a 14 295 kat. hold összterületből négy zsidó tulajdonában volt 1392 hold. Az első hitközséget körülbelül 1816-ban R. Simon Mandel és öt fia alapította. A család későbbi tagjai jelentős gazdasági szerepre tettek szert. Mandel Eduárd volt a létrehozója a város híres gyárának, a BÓNInak, illetve elődjének. Idővel szőlőtelepítésbe, gyümölcstermesztésbe és exportálásba fogott, borászatot működtetett, szeszt gyártott és finomított, téglagyárat üzemeltetett, földeket vásárolt és bérelt. 1912-ben a virilisek listáján a húsz legnagyobb adófizető közt hat fő a BÓNI érdekeltségébe tartozott. A hitközség a szakadás után status quo maradt, de kivált egy csoport, amelyik az ortodox hitközséget megalapította. Ennek létszáma a galíciai bevándorlás nyomán olyan gyorsan nőtt, hogy az ortodox hitközség nagyobb lett, mint az anyahitközség. E kétféle csoportnak inkább egymással voltak ellentétei, semmint a keresztényekkel. 1868-ban Nyírbátor volt a Szabolcs megyei és a Hajdúkerület izraelita hitközségeinek székhelye. A közösség 1862-től rendelkezett rabbival, az iskolát 1865-ben alapították (más adat szerint 1857-ben), ám 1880-ban megszűnt, majd 1892-ben újraalapították. 1885-ben a nyírbátori ortodox hitközséghez csatlakoztak Besenyőd, Encsencs, Kisléta, Levelek, Magy, Máriapócs, Nyírbéltek, Nyírbogát, Nyírgyulaj, Nyírlugos, Ófehértó, Pilis, Pócspetri kis hitközségei is. A városban volt Chevra Kadisa, nőegylet, Bikur Cholim (betegsegélyező), jesiva és rituális fürdő is. Az 1920-as évek végén a status quo hitközség 3 kis templommal, híres talmud-tóra-iskolával, Chevra Kadisával és nőegylettel rendelkezett. Akkor a főrabbi Lemberger Ábrahám, a hitközségi elnök Lőrinczy József volt. Ők vezették a mintegy 160 fős közösséget. Az 1944 áprilisában készített felméréskor az ortodox anyahitközség elnökeként Lefkovits Jenőt tisztelték, az anyakönyvvezető rabbi Teitelbaum Áron volt, rabbit akkor nem találtak, volt azonban a hitközségnek összesen 12 alkalmazottja. A hitközség intézménye volt a népkonyha, amelyben 40 főre főztek, volt 120 taggal rendelkező Chevra Kadisa, működött a jóléti bizottság, a Bikur Cholim Egylet, a Malbis Arumim Egylet és a Talmud-tóra Egylet. A településen ugyanekkor a status quo anyahitközség is fennállt, ennek lélekszáma 339 volt, adózója 60 fő. Ennek az irányzatnak az élén Nádas Imre elnökölt, az anyakönyvvezető rabbi nem sokkal korábban elhalálozott, rabbijuk nem volt. Más alkalmazottaik száma 7 fő volt. A keresztény lakosság a magyarul nem tudó galíciai zsidókat természetes módon idegeneknek tekintette, gúnyolta különleges öltözködésüket, jiddis beszédüket. 1883-ban, a tiszaeszlári per idején a felbőszült tömeg zsidókat támadott meg az utcán, zsidó házakat és boltokat fosztott ki. Az első világháborúban 130-an vettek részt, 15-en estek el, a sebesültek száma 30 volt. 1922-ben az ortodox zsinagógában bomba robbant, de a tettes ismeretlen maradt. 1924-ben a rendőrség megkezdte az állampolgársági papírok tüzetes áttanulmányozását. Ennek következtében több zsidót kiutasítottak, így feleségeket választottak el a férjeiktől, gyerekeket a szüleiktől. 1940 őszén több nyírbátori lakos a képviselőtestülethez fordult annak érdekében, hogy a zsidókat a heti- és országos vásárról tiltsák ki. Mivel a helyi vezetők között vita keletkezett, 1941-ben az alispánhoz fordultak, aki meghozta a kért intézkedést. Abban az évben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. Sokan a keleti frontra kerültek, ahol az aknaszedő akciók során életüket veszítették. 1944. április 22-én a csendőrséggel a zsidókat szekerekre rakatták, a szekerek többségét maguktól a zsidóktól vették el. A zsidók verését itt is az a Trencsényi irányította, aki Nagykállóban és a nyíregyházi gettóban is személyesen verte és verette a fogvatartottakat. A bátori zsidókat is Nyíregyházára kísérték. A zsidók semmit nem vihettek magukkal, még élelmet sem. A gettót rövidesen kiürítették, és lakóit tanyákon (Harangod, Simapuszta, Varjúlapos) helyezték el. A tanyákon a zsidók hetekig éheztek, szenvedtek a csendőrség kínzásaitól, majd végül május 20-án és 22-én ütlegelések kíséretében Nyíregyházán bevagonírozták, és Auschwitzba indították őket. Onnan számos fiatalembert tovább vittek Németországba dolgozni. 1945-ben a Vörös Hadsereg 8 férfit és 26 nőt németországi munkatáborban szabadított fel, de rögtön tovább is vitte őket Szluckba, egy fogolytáborba, ahol még 9 hónapon át szenvedtek. A munkaszolgálatból és a lágerekből 491 nyírbátori és környékbeli tért haza. A túlélők újjászervezték az ortodox hitközséget, amelynek az egyik felmérés szerint 1949-ben 325 tagja, 85 adófizetője volt, és működési területéhez 5 helység tartozott. Meglehet, hogy a más településen élő azon zsidókat is beszámították ebbe a lélekszámba, akik valamely fiókhitközségbe tartoztak, mivel az év eleji állapotot tükröző népszámlálás csak 285 izraelitáról adott számot. A következő esztendőkben néhányan alijáztak. 1956-ban a zsidók helyzete végképp tarthatatlanná vált. Ezután mindenki elment, 1958-ra egyetlen zsidó sem maradt. Az 1941-es népszámlálás szerint a Nyírbátori járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): *Encsencs (63; 2130), *Kisléta (53; 1899), *Máriapócs (87; 2472), *Nyírbátor (1899; 11 808), *Nyírbogát (298; 3599), *Nyírgyulaj (43; 2755), *Nyírpilis (33; 1434), *Piricse (69; 2019) és *Pócspetri (65; 2218). in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Lemberger rabbi „végrendelete”: bírálja a hitk. életét, tanácsokat ad az utódjának Levél Láng Károlynak és Schwartcz Zoltánnak a zsidó iskoláról (alapítása, könyvei stb.)

Nyírbátor
Látványraktár1 L1_E2_42 Kézsmárk 104 1871 1 pallium

Születési kimutatás

Látványraktár1 L1_E2_42 Nagymegyer 100 1924 Nagymegyer 1 pallium iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók a 18. század második felében érkeztek a településre, de a zsidó közösség lélekszáma csak a 19. században kezdett növekedni. Nagymegyeren 1830-ban 105, 1880-ban pedig már 354 zsidó élt. A hitközség eleinte a dunaszerdahelyi anyahitközséghez tartozott, de az 1840-es években már saját rabbija volt, Joszef Dov Beer Lock (?) személyében, akit a rabbiszékben veje, Jehosua Hesl Katz Weisz követett. Az 1868–1869-es kongresszust követően a hitközség ortodox lett. Az 1870-es években a hitközség zsinagógával, bet midrassal, temetővel, mikvével, valamint talmudtórával és magyar tannyelvű elemi iskolával rendelkezett. A Chevra Kadisa mellett különböző jótékonysági egyletek működtek, többek között a nőegylet és a Bikur Cholim egylet. Az első világháborúban mintegy 40 nagymegyeri zsidó szolgált a hadseregben, közülük többen is elestek. A nagymegyeri hitközséghez 1922-ban mintegy 80 család tartozott. Ekkor Trebits Jakov volt a hitközség elnöke, akit Mészáros Ludwig követett. A rabbi ugyanebben az időszakban Settin Simon volt, aki jesivát is tartott fenn. Miután 1935-ban meghalt, a nagymegyeri hitközség nem választott új rabbit, a közösség élén Goldberger Pinhasz Aser rabbihelyettes állt. Nagymegyeren 1930-ban összesen 510 zsidó élt, akik közül a népszámlálás alkalmával 337 zsidó nemzetiségűnek vallotta magát, a többiek pedig magyarnak vagy szlováknak. A két világháború között Nagymegyeren élénk cionista élet folyt, a településen többek között a Betar és a Hásomér Hácáir nyitott fiókszervezetet. Mellettük az ortodox Agudat Jiszrael is aktív volt, és a Zsidó Párt is sikeresen működött a településen: az 1928-as helyhatósági választásokon két képviselőjük bejutott az önkormányzati testületbe. 1938 telén, rögtön miután a település újra magyar fennhatóság alá került, a magyar hatóságok az új szlovák–magyar határ túloldalára telepítettek néhány, magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó családot. Az ortodox hitközség lélekszáma 1941-ban 522 fő volt a település 4424 számú lakosából, míg az 1944-es áprilisi összeírás 549 fős hitközséget talált a településen. A Chevra Kadisa, a Tóra Emesz, a jótékonysági nőegylet és a J’sod Hatóra mellett a hitközség két tanerős elemi iskolát is fenntartott. A hitközség elnöke Singer Adolf kereskedő volt. 1944. május elején jött létre a gettó, néhány házban, amelyekből a keresztény lakosságot kiköltöztették. Június elején a gettó lakóit – a helyieket és a szomszédos településekről valókat – a városon kívüli gazdaságba vitték, ahonnan aztán Dunaszerdahelyre szállították. Onnan 1944. június 16án valamennyiüket Auschwitzba deportálták. Még a gettósítás idején sikerült néhány zsidónak megszöknie a településről, akik a partizánokhoz csatlakoztak. Közülük többen részt vettek a szlovák felkelésben, és néhányan el is estek. A háború után a visszatérő túlélők a hitközségi életet újjászervezték. Goldberger rabbi is a túlélők között volt, és 1949-ig, az Egyesült Államokba való emigrációjáig a közösség élén állott. Nagymegyeren 1948-ban 96 zsidó élt, de 1949-ban többségük alijázott. Ennek ellenére a településen egy kis hitközség az 1960-as évek elejéig létezett. Akkor azonban a helyi zsidók száma olyannyira megfogyatkozott, hogy a hitközség feloszlott. A Nagymegyeren élő zsidók a komáromi hitközséghez csatlakoztak. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 616-634, Kovács Tamás

Anyakönyvi iratok 1924

Nagymegyer
L1_E1_33 Nagymarton 99 1829 - 1846 Nagymarton 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

(Mattersdorf, A.) Az 1526-ban Sopronból kiűzött zsidók nagy része N.-ban telepedett le. Azóta, eltekintve a török és a kuruc portyázások idején szenvedett zaklatásoktól, nyugalomban éltek N.-ban a zsidók. Esterházy Miklós és fia, Pál nádorok ideje alatt számuk tetemesen meggyarapodott. Egy 1749-ból származó okirat szerint a N.-i zsidó hitközségben ekkor már 100 családfő lakott, akik a hercegnek évenkint 400 forint védpénzt fizettek. 100 forintot a helység elöljáróságának, ezenkívül még 10 forintot «Waydtgeld», azaz legelőpénz címen. Sopron városának, hogy ott háborítatlanul kereskedhettek, évenkint 30 forintot kellett fizetniük és minden N.-i zsidónak, ki hasonló célból Bécsújhelybe akart belépni, esetről esetre 5 garast kellett fizetni. Ezeken a szolgáltatásokon kívül fizették még természetesen a türelmi adót is a királynénak. Az akkori viszonyokhoz mérten súlyos adóteher mellett mégis szaporodott a község zsidó lakossága, mert 1770. a megyei konskripció szerint már 179 zsidó családot számláltak össze, melyek közül sokan Béccsel, Bécsújhellyel és Sopronnal kereskedtek. Ábrahám Leeb és Mózes József a bécsi császári pénzverdének arany- és ezüstszállítói voltak. Mózes Gimbritz Bécsben nagykereskedést űzött és Sámuel Leeb Schay «olasz árukkal» kereskedett. 1780 ban, Korabinsky szerint már több volt a zsidó lakosság, mint a más felekezeté. Ebben az időben a hitközségnek már korszerű német iskolája is volt, amelynél a később nagyhírű Beér Péter is (1782-1785) működött. 1848-ban, Fényes Elek szerint, 3000 keresztény lakos mellett 1500 zsidó lakost számláltak össze. Eddig ismert rabbijai: r. Mose 1660 körül; Frankfurter Juda Léb 1730-1737; Chajes Gerson Ábrahám 1770 körül, Morvaország későbbi főrabbija; r. Jeremiás 1780; Bloch Jiszoszchor Beér, megh. 1798; Szófer Mózes 1798-1806; Eger Bunem; Szófer Simon: Ehrenfeld S. B. M. B. " in. Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, p. 633.

Koppel Sámuel védlevele 1829 (64.1908) Házassági engedélykérés és elintézés 1846 (64.1910)

Nagymarton
L1_E1_33 Námésztó 101 1851 Námésztó 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Kihirdetési igazolás 1851

Námésztó
Látványraktár1 L1_E2_42 Kassa 105 1926 - 1927 Kassai Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A kassai orth. izr. templom és iskola földszinti alaprajza.

Kassai Izraelita Hitközség Kassa
Látványraktár1 L1_E2_42 Galgóc 106 1887 - 1904 1 pallium

Rosenfeld főrabbi meghívója udvari ebédre + étlap Welliss család anyakönyvi iratai a galgóci rabbiságtól Lázár Lajos igazgató jelentése a polgári fiú- és leányiskoláról, zsidó vonatkozásokkal.

Látványraktár1 L1_E2_41 Liptószentmiklós 107 1863 1 pallium

Zsidó iskloai bizonyítvány Salamon Mozes részére

Látványraktár1 L1_E2_41 Lakompak 108 1825 1 pallium

Lőbl Mózes védlevele 1825 (64.1907)

Látványraktár1 L1_E2_42 Fót 109 1916 1 pallium

A fóti izraelita fiókhitközség alapszabályai.

Látványraktár1 L1_E2_42 Felsőábrány 110 1887 1 pallium

Felső-ábrányi alrabbiság által kiállított házasságlevél

Látványraktár1 L1_E2_42 Sepsiszentgyörgy 111 1902 Sepsiszentgyörgy 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Jegyzőkönyvi kivonat: Háromszék megye sepsiszentgyörgyi üléséről, ahol Neumann Józsefet rabbivá választották. 1902

Sepsiszentgyörgy Sepsiszentgyörgy
Látványraktár1 L1_E2_42 Látványraktár2 L2_A1_75 Látványraktár2 L2_A3_32 Látványraktár2 L2_B1_73 Sárbogárd 112 1902-1950 Sárbogárd 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A Sárbogárdi járásban elterülő nagyközség zsidó hitközségének megalakulásáról adatok nem maradtak fent. Annyi azonban bizonyos, hogy a zsidó élet már a 18. században élénk volt. Az első imaszoba 1799-ben épült, s az első rabbi feltehetőleg Bischitz Salamon, jeles talmudtudós volt, aki Prágából menekült magyar földre. A Chevra Kadisa szentegylet működése 1770-től bizonyítható, s azt is tudjuk, hogy a sárbogárdi ortodox hitközség 1865-ben magyar nyelven tanító elemi iskolát alapított. A településen 1879-ben pompás zsidó templomot építettek. Az 1876-ban létrejött Izraelita Jótékony Nőegylet még 1944-ben is, 68 taggal – karitatív támogatási célokkal – fennállt, az 1911-ben újjáalakult szentegylet pedig 1944-ben 50 taggal rendelkezett. A jesivában több neves rabbi tanult. 1885-ben a sárbogárdihoz csatlakoztak Hercegfalva, Káloz, Nagylók, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza, Szilfamajor kis zsidó közösségei is. A nagyközségnek 1880-ban 376, 1910-ben 419, 1930-ban pedig 404 zsidó lakosa volt. Az első világháború csatáiban 16 helyi zsidó férfi esett el. Sárbogárdon 1929-ben 66 zsidó kereskedő, 26 iparos, hat tisztviselő, öt gazdálkodó, négy orvos, két tanító, egy-egy munkás, vállalkozó és egy ügyvéd dolgozott. Helyzetük 1938-tól rosszabbodni kezdett. 1941-ben a helyi fiatal zsidó férfiakat munkaszolgálatra kötelezték. Többségük a keleti fronton vesztette életét. Az 1941-es népszámlálás a 7076 lakosú településen 304 izraelitát talált. A gettósításig a hitközség elnökeként Harmat Imre működött, az anyakönyvvezető rabbi feladatait pedig Róth Sándor látta el. Sárbogárd mellett hozzá tartoztak Alap és Cece ortodox hitközségei is. 1944 áprilisában a sárbogárdi ortodox hitközség 245 zsidót írt össze, közülük 89 adófizető volt. A helyi gettó több csillagos házból állott. Az elszállítás előtti éjszakán dr. Mandl (Merő) Imre és felesége mérgezéses öngyilkosságot követett el. A Sárbogárdi járás zsidósága 1941-ben az alábbi településeken élt (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): *Alap (22; 3152), *Cece (50; 4062), Hercegfalva (7; 6371), Igar (3; 2301), *Kálóz (23; 4590), *Sárbogárd (304; 7076), *Sárkeresztúr (52; 2870), Sárosd (30; 2876), Sárszentágota (6; 1581), Sárszentmiklós (20; 3054), Szolgaegyháza (12; 2177) és Vajta (4; 1399). Sárbogárd és környéke lakossága fölött a IV. csendőrkerület (Pécs) rendelkezett. Földrajzi fekvése miatt a zsidótlanítási tervben az V. zónába sorolták. Hatósági intézkedésre június 26-a és 30-a között került sor, amikor Alap, Cece, Hercegfalva, Igar, Kálóz, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza és Vajta zsidóságát Sárbogárdra szállították. A csendőrök június végén házkutatást tartottak, mindent felforgattak, pénz és értéktárgyak után vadásztak. A helyileg „tömörített” zsidók július 1-jén vonaton érkeztek Kaposvárra, 4-én onnan deportálták őket AuschwitzBirkenauba. Július 7-én vagononként nyolcvanasával érkeztek a tragikus vég színhelyére. A deportálást néhány nő, a munkaszolgálatot néhány férfi élte túl. Újjászervezték a hitközséget, amely neológnak nyilvánította magát. A településen 1949-ben 39 zsidó lakott, majd a zsidó élet a kivándorlás és az elköltözések miatt megszűnt. Az 1949-ben emelt sárbogárdi emlékművön a 11 településről elhurcolt 252 áldozat nevét örökítették meg. Az újabb kutatások szerint 235 helyi áldozat neve ismert. In. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 438-455, Szita Szabolcs

Ünnepi szózat Kossuth Lajos 100. születési évfordulójára. Tartotta: Berger Vilmos, néptanító. 1902 Iratok 1938-1947, 1939-1950, 1947-1949

Sárbogárd
Látványraktár1 L1_E2_42 Gyón 113 1923 1 pallium

A gyóni izr. ifjúság kabaréval egybekötött táncmulatságára szóló meghívó.

Látványraktár1 L1_E2_41 Gyulafehérvár 114 1930 1 pallium

Feljegyzés a gyulafehérvári hitközség történetéről. Scheiber Mózes rabbi sírfelirata.

Látványraktár1 L1_E2_42 Sárvár 115 1871 Sárvár 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A Sárvári járás nagyközségi rangú székhelye 1902-ben Tizenhárom város és Vármellék, 1913-ban Péntekfalu és Sár településekkel növekedett. Az 1736. évi összeírás során a mezővárosban 5 főt, 1746-ban 17 főt (3 család), a várban pedig 7 személyt regisztráltak. A Vármellék uradalmi épületeiben 1778-ban több zsidó bérelt boltokat, lakásokat. Rabbijuk is itt lakott, a közösség zsinagógával is rendelkezett. A 18. század végi és a 19. század eleji összeírások a zsidók állandósult jelenlétét rögzítették: 1793-ban 15 családban 44 fő, 1809-ben a Vármelléken 16 család 80 fővel, 1817-ben a mezővárosban és a Vármelléken 20 család 109 fővel, 1822-ben 14 család 90 fővel. Sárváron a lélekszám növekedése a kiegyezést követően az 1930-as évekig tartott – 1870-ben 303 fő (14,5 százalék), 1881-ben 344 fő (14,4 százalék), 1900-ban 401 fő (12,6 százalék), 1910-ben 657 fő (9,3 százalék), 1920-ban 765 fő (7,7 százalék), 1930-ban 790 fő (8,5 százalék) –, számszerű és aránybeli visszaesés csak 1941-ben – 780 fő (6,7 százalék) – következett be. Az 1941. évi népszámlálás szerint zsidók a Sárvári járás következő községeiben laktak (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): Alsószeleste (9; 516), Bejcgyertyános (15; 1050), Bögöt (3; 418), Bögöte (1; 678), Csénye (7; 1129), Felsőpaty (4; 554), Gérce (17; 2002), Gór (2; 492), Hegyfalu (15; 905), Hosszúpereszteg (8; 1995), *Ikervár (8; 2275), Jákfa (2; 1168), Káld (5; 1531), Nagysitke (4; 1008), Nyőgér (3; 703), Ölbő (8; 1152), Porpác (2; 234), Pósfa (21; 433), Rábakovácsi (7; 904), Répcelak (4; 1373), *Sárvár (780; 11 678), Uraiújfalu (9; 852) és Vasegerszeg (7; 608). A 18. század végén már működő – 1795- ből Hinauer Izsák rabbi neve is adatolható – zsidó közösség jegyzőkönyvben rögzített újjáalakulása 1805-ben 28 taggal történt. Templomukat az uradalomtól bérelték, későbbi – ugyancsak bérelt – zsinagógájukat a kongresszusi hitközség vette át. Az új, ortodox templom 1882-ben a tagok önkéntes adakozásából épült. Az ötosztályos elemi népiskolát 1850-ben alapították, amely később talmud-tórát is létesített. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, Nér Tomid egylete, nő és leányegylete, valamint Malbis Arumim egyesülete. A sárvári izraelita anyakönyvi kerülethez 21 község tartozott; lélekszáma az 1920-as évek végén 568 fő, míg a családok száma 142 volt. A vallási élet irányítói közül Fisel rabbi, Engel Mózes, Breiner Benedek, Reich Mózes és Ehrenfeld Bernát neve maradt fenn; az utóbbi már az önállóvá váló ortodox hitközség rabbijaként tevékenykedett. Munkájukat Fisel Efraim, majd 1896-tól Fischer Tóbiás, illetve 1923-tól fia, Fischer Menáchem folytatta. A kongresszusi hitközség 1880-ban jött létre, és hamarosan Chevra Kadisát, elemi iskolát létesített. Az oktatási intézmény 1923-ban, a tanulók csekély lélekszáma és az államsegély megvonása miatt működését kénytelen volt beszüntetni. 1922-ben báró Hatvany Béla támogatásával templomot építettek, amelyet 1945 után a hitközség eladott, s az épületet lebontották. A kongresszusi hitközség a VIII. községkerülethez tartozott. Az 1920-as évek végére a neológok lélekszáma 190 fő, míg a családok száma 64 volt. Rabbiként Breiner Mózes, Katz Jenő és Nemes Bertalan tevékenykedett. Az első világháború harcaiban 26-an vettek részt, közülük 14-en estek el. A háború után súlyos, zsidóellenes zavargások voltak a településen, sok zsidó boltot kifosztottak. 1944 elejére a zsidóellenes rendelkezések már teljesen lehetetlenné tették a vidéki zsidóság mindennapjait és a megélhetésüket. A sárvári járási főszolgabíró 1944. március 31-én – mivel az egyes zsidó üzletekben az árukészlet megőrzését nem látta biztosítottnak – utasította a községi elöljáróságot, hogy a nagyobb forgalmú egységeket azonnal, községi tisztviselő és altiszt közreműködésével zárassák be. A csendőrséget is felhívta, hogy az esetleg szükséges karhatalmi támogatással álljon rendelkezésre. 1944 áprilisának elején a belügyminisztérium utasítására elkészíttették a sárvári zsidó községi szervezet és a területileg alárendelt sárvári járásban lakó összes zsidó személy névjegyzékét négy példányban. A listák egy-egy példányát a polgármesternek, illetve a községi elöljáróságnak, az elsőfokú rendőrhatóságnak és a csendőrőrs parancsnokságnak kellett átadni, továbbá április 8-ig egy példányt a belügyminiszternek postázni. Az összesítő kimutatásban 885 zsidó vallású és 16 kitért – de zsidónak számító – személy, azaz 901 fő szerepelt. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának 1944. áprilisi összeírásában a sárvári kongresszusi anyahitközséghez 146 fő tartozott, 51 adózóval. Az elnöki pozíciót Krausz Sándor téglagyáros töltötte be, rabbival és anyakönyvvezetővel nem rendelkeztek. A hitközség 3 alkalmazottat foglalkoztatott. Winkler Oszkár rabbihelyettes a kántori, hitoktatói, jegyzői feladatokat is ellátta az anyakönyvek vezetése mellett. Iskolát és egyesületet nem tartottak fent. Ugyanezen adatfelvétel szerint az ortodox anyahitközség 901 főből állt, 130 adózóval. Az elnök Fischer Ernő molnár, az anyakönyvvezető Fischer Ignác (Menáchem) főrabbi, a rabbi Schück Lajos volt. A kilenc rendes alkalmazottból két kisegítő tanító az elemi iskolában oktatott, ahová 93 diák járt. Az egyesületek közül csak a Chevra Kadisa működött. Orbán László szombathelyi csendőrkerületi parancsnok 1944. április 22-én értekezletet hívott össze, amelyen megjelentek az érintett települések polgármesterei és csendőrparancsnokai, továbbá azok a főszolgabírók, akiknek járása a határzónába esett, valamint Vas vármegye alispánja. Orbán itt ismertette azt a szigorúan titkos, 14-15 oldalnyi litografált szöveget, amelynek tárgya a zsidók táborba gyűjtése volt. A sárvári járási főszolgabíró 1944. május 9-én véghatározatot adott ki az 1610/1944. M.E. számú rendelet végrehajtására, amelyben hivatkozva a vármegyei alispán május 6-i értekezletén elhangzott szóbeli utasításra, elrendelte a törvény hatálya alá eső zsidók gettóba költöztetését. A gettó kialakítása érdekében a cukorgyártól igénybe vették a báró Hatvany utcában lévő tisztviselői és munkáslakásokat, amelyek a Zrínyi utca elágazásától a gyár felé estek, illetve az utcától keletre eső munkáslakásokat. A kijelölt területhez tartoztak még a Deák Ferenc utcában lévő zsidó lakások, a zsinagóga, az iskola, a zsidó papi és tanítói lakások, a hitközség tanácstermei és imaszobái. Ezeket a helyszíneket kerítéssel kellett körülhatárolni oly módon, hogy az előbbinél csak a Rákóczi utcában, míg az utóbbinál a Deák Ferenc utca északi kijáratánál lehetett olyan kaput hagyni, ahol a gyalogosok és a járművek közlekedhettek. A kerítés felállítása és annak költsége a zsidókat terhelte, amelynek arányos elosztásáról a zsidó tanács rendelkezett. A gettóba vonulás reggel 5 órától este 8-ig tarthatott, befejezésének időpontjául május 12-e volt kitűzve. A tevékenység minden anyagi vonzatát a hitközség viselte. Az átköltözésnél és elhelyezkedésnél nemcsak a sárváriakat, hanem a járás többi községéből érkező zsidókat is figyelembe kellett venni. A kikeresztelkedett zsidókat az utasítás értelmében lehetőleg egy helyen, egyetlen házban szállásolták el. Az elkerített részen szülőotthont, kór és járványszobát rendeztettek be és tartottak fent. A zárt területre az érintettek csak a legszükségesebb berendezési tárgyakat vihették magukkal, s a hátrahagyott ingóságokról leltárt vetettek fel. 1944. május 9-én este 7 órától a zsidók nem hagyhatták el lakásaikat, és megkezdődött a három-három főből álló költöztető bizottságok felállítása. A gettókerítés felállításához szükséges faanyagot is az oda bezárt zsidók voltak kötelesek előteremteni. 1944. május 23-án ezért a főszolgabíró engedélyezte, hogy hét személy eltávozhasson a lakóhelyére – Vasegerszegre, Bejcgyertyánosra, Rábakovácsiba, Nyőgérre, Ikervárra, Porpácra és Sitkére –, és Sárvárra vigyék a még hiányzó kellékeket. Az élelmezés biztosítása érdekében Fischer Ernő, a sárvári zsidó tanács elnöke május folyamán kérvénnyel fordult a vármegyei közélelmezési hivatalhoz, hogy a sárvári gettóban élő 772 fő számára étolajat biztosítsanak. 1944. május 22-én az ortodox templomban körülbelül 24 család lakott. Reggel 7-től este 7-ig kijárhattak, a piacon 9–10-ig, üzletekben pedig 10–11-ig vásárolhattak. 1944 májusának közepén vonultak be a sárvári izraelita férfiak – 45 éves korig – munkaszolgálatra. A sajtóban megjelentek szerint ez nagy megnyugvás volt a keresztény közvélemény számára, mivel a zsidók számára ennyivel kevesebb élelmiszert kellett biztosítani. A május 23-i névjegyzék 199 sárvári családot sorolt fel, a járás területéről további 150 főt szállítottak be a gettóba. A gettó rendjét 1944. június 10-én úgy módosították, hogy a gettóból a zsidók már nem távozhattak. A zárt terület vezetői – Fischer Ernő és Friebert Lajos – zsidó ügyek intézése érdekében reggel 6 és este 8 óra között szabadon mozoghattak. Ezen idő alatt csak hivatalos helyiségekbe térhettek be, kivéve a délutáni órákat, amikor vásárolhattak is. A gettóba telepítettek csakis hatósági engedéllyel hagyhatták el a zárt területet, amelyet indokolt esetben a község elöljárósága, a sárvári csendőrparancsnokság és a pénzügyőri biztosi kerület vezetője adhatott ki. A főszolgabíró rendelkezésében megtiltotta azt is, hogy a gettóba telepített zsidóság részére bármilyen élelmiszert vagy egyéb tárgyat bevigyenek. E szabályokat megszegőkkel szemben szigorúan kívántak eljárni. Június 12-én a munkaképes férfiak – 48 éves korig – munkaszolgálatra vonultak be. A gettót június 29-én ürítették ki, lakóit a selyemgyári gyűjtőtáborba költöztették át, majd feltételezhetően a július 4-i, illetve 6-i transzporttal deportálták őket. Az elszállítás előtti napokban a római katolikus elemi fiúiskolában mindenkit személyi motozásnak vetettek alá. Az 1944. június 30-i motozás során a Celldömölkről, Magyargencsről, Kemenesmagasiból, Nagysimonyiból, Szergényből, Ostffyasszonyfáról Sárvárra került zsidóktól készpénzt, arany ékszereket, gyűrűket, kar és zsebórákat vettek el, több ezer pengő értékben. 1944 augusztusában egy bizottság megállapította, hogy a gettó céljára hatóságilag igénybe vett cukorgyári épületekbe 1944. május 10-én Sárvárról és a járás területéről 650 zsidó személy költözött be, akik bútoraik, ágyneműik, felső és alsó ruházatuk, konyhai felszerelésük nagy részét a gettóba magukkal vitték. 1944. június 29-ig a cukorgyári épületekben hatóságilag megállapított gettószabályok szerint zárt közösségben éltek. Egy-egy szobában általában – azok nagysága szerint – 10-14 személy lakott. 1944. május 10-én Sárvárra szállították Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Baranya, Somogy és Tolna megye településeiről a 16 éven felüli zsidó férfiakat. A 3000 személyes táborban állítólag még 2000 embert tudtak volna fogadni. A volt sárvári Műselyemgyár, amely korábban munkaszolgálatos-, hadifogoly és internálótáborként funkcionált, 1944 májusától a rendőrség kisegítő toloncházaként működött, Gribovszky György rendőrfelügyelő parancsnoksága alatt. A toloncházba összegyűjtött, politikai szempontból veszélyesnek ítéltek – munkásmozgalmi aktivisták, szakszervezeti vezetők – mellett a selyemgyár lakóinak számát gyarapították a faji alapon zsidónak minősült személyek, a magyar kormány rendeleteivel és intézkedéseivel szembehelyezkedő viselkedést tanúsítók (például sárga csillag nem viselése, árurejtegetés, gettóból való szökés stb.) és a munkakerülőként nyilvántartott, Sárvárra szállított férfiak és nők. Az internáltakat barakkokban, az üzemi épületek helyiségeiben, padlásain zsúfolták össze. A férfiakat és a nőket általában elkülönítették. 1944. június elején a sárvári kisegítő toloncházban az őrizetesek lélekszáma 830 fő volt. Ez a szám azonban állandóan változott, a maximális befogadóképesség 2500 fő volt. A teljes őrszemélyzet 39 főből állt. 1944 júniusában a vidéki gettókba tömörített emberek németországi koncentrációs táborba hurcolásának megkezdésével egyidejűleg a sárvári internálótábort átmenő táborrá alakították oly módon, hogy a tábor lakóit bevagonírozták, és a deportálandó szállítmányokhoz csatolták, helyükbe a többi internálótáborból újabb csoportokat helyeztek, majd folyamatosan előkészítették Németországba irányításukat. Július elején a nagyközségben létrehozott bizottságok – a pénzügy-igazgatósággal együttműködve – folytatták a gettóba költöztetett zsidók lakásaiban visszamaradt ingóságok leltározását és hatósági átvételét. Az ingóságokat a pénzügyőrség és a bizottságok zárt helyiségekbe szállították. A lefoglalt tárgyak mozgatásához, szekérre rakásához, azok lerakásához a három bizottság mellé korábban kilenc gettóbeli zsidó fiatalembert osztottak be. A gyűjtőtáborként és berakóállomásként üzemelő táborba kerültek a jánosházi és a sárvári gettó lakói is, ahonnan május 19-én, június 26-án, július 4-én és 6-án, 24-én és augusztus 4-én indított szállítmányokkal több mint 10 000 főt deportáltak a német koncentrációs táborokba. 1944. augusztus 4-én SS katonák fogták körbe a tábort, és mindenkit a nagy barakkba tereltek, majd alapos motozás után a tábor 1500 őrizetesét kihajtották a közeli vasútállomásra, ahol 75-80 embert zsúfolva egy-egy marhavagonba, bevagonírozták őket. A sárvári kisegítő toloncházból indult utolsó útjára Kner Imre, a magyar nyomdászat egyik kiemelkedő személyisége, valamint a Beketow cirkusz világhírű sztárja, Zoli bohóc is. A deportálások után a sárvári internálótábor tovább működött, újabb internáltakat – zsidókat, keresztényeket, politikaiakat – fogadott, majd 1944. október 7-én mintegy 100 főt vittek onnan Parádra. 1945 márciusában Vas vármegye főispánja– hadműveleti kormánybiztos – megvizsgálta, hogy hol állíthatnak fel a nyugati határszélen megfelelő internálótábort. A kiküldött vizsgálóbizottság az egyedüli alkalmas helynek a sárvári volt selyemgyár területét jelölte meg. A táborban akkor 509 dobrovoljác és 123, főleg Zala vármegyéből odaszállított zsidó volt elhelyezve. A dobrovoljácok elszállásolása egy tömegben, egyetlen teremben történt, s a 123 zsidót szintén együtt helyezték el. 1945. március 3-án a sárvári internálótáborban elhelyezett 509 dobrovoljác közül mintegy 150 fő elszállításával számoltak. A 123 fő zsidót Zala vármegye főispánja küldte a táborba, akiknek az elhelyezése nagyobb, de számukhoz nem arányos férőhelyen történt meg. Az internáltak helyzetét nyilván súlyosbította az a körülmény, hogy 1944 decemberének végén Sárvárra és környékére települt a nyilas belügyminisztérium és a hírhedt Orendy különítmény, s itt működött a belügyminisztérium internálási osztálya is. A polgári menekülttábor Sárvár felszabadulásának előestéjéig működött. A front közeledtével a tábor zsidó lakóit 1945. március 26–27-én az osztrák területek felé hajtották. A második világháború befejezése után az elhagyott zsidó vagyonokat rövid ideig a sárvári járási nemzeti bizottság gondozta. A visszatérő 120 főnyi sárvári zsidóság elrabolt javait a későbbiek során felállított Elhagyott Javak Kormánybiztosságától megpróbálta visszaszerezni. 1945. szeptember 4-én Berger Antal, az újjáalakult hitközség elnöke levélben kérte, hogy a rendőrség által lefoglalt ágyneműket, ruhákat, háztartási kellékeket adják ki számukra. A sárvári zsinagógák közül az egyik romba dőlt, a másik berendezését széthordták. Az iskola utolsó évében 103 tanulót írtak össze. A visszaérkezettek között egyetlen gyermek sem volt. 1949-ben a két hitközség közül csak az ortodox működött, Berger Antal elnökletével, s területéhez 14 helység tartozott. A 132 fős lélekszámból 35-en fizettek adót. Az ortodox izraelita hitközség imaházát 1960-ban a Sárvári Cipész Kisipari Termelő Szövetkezet, míg a kongresszusi izraelita hitközség ingatlanait 1969-ben a magyar állam vásárolta meg. Az ortodox hitközség temploma ma is az egykori Vármelléken, a várkert, azaz a mai arborétum szomszédságában, a Deák utca 6. számú telken áll. Sárváron 1996-ban került sor a holokauszt emlékmű felállítására. A több mint fél évszázados eseményekre Gaál Tamás Munkácsy díjas szobrász művének felavatásával emlékeztek. Az elhurcoltak közül 611-en pusztultak el a különböző táborokban. A visszatértek zöme a munkaszolgálatosok közül került ki, akik később elköltöztek Sárvárról. A zsidóság, amelynek a vesztesége oly hatalmas volt, joggal hiányolta a közösség emlékét megőrző emlékmű felállítását. Ennek ellenére az emlékmű nem a város pénzéből, hanem az innen elszármazottak és utódaik adományaiból készült el. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp.1249-1289, Bajzik Zsolt, Mayer László, Végső István.

Házassági szerződés 1871

Sárvár
Látványraktár1 L1_E2_41 Sajószentpéter 117 1784 Sajószentpéteri hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A járásszékhely izraelita hitközsége az 1780-as években alakult meg. A 19. század utolsó harmadában sorra alapította vallási és kulturális intézményeit, amelyek a második világháborúig működtek, 1900-ban pedig új temploma is megépült. Létszáma 1910-ben 604 fő, ami a következő évtizedekben szerényen emelkedett. A településen 1941-ben 636 izraelita élt, akik az össznépesség 8,7 százalékát alkották. Sajószentpéter és a környező bányászfalvak ellátása növekvő számú zsidó kereskedőnek és iparosnak nyújtott megélhetést, a vagyonosabbaknak befektetési lehetőséget is. A Sajószentpéter központú Északmagyarországi Kőszénbánya Rt., amely 1930-ban közel 300 munkást foglalkoztatott, izraelita tulajdonban volt. Emellett helyi vállalkozók más bányákban is részesedést szereztek. A hitközség rabbija a deportálás előtt Grünfeld Henrik, elnöke Heimlich Jenő volt, akit azonban az alelnökkel együtt munkaszolgálatra köteleztek, így a közösség vezetők nélkül maradt. Négyesi Szepessy Gyula főszolgabíró gettósítási rendelete után az izraelitákat a következő járásbeli településekről szállították Sajószentpéterre (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941es népszámlálás szerint): Alacska (4; 921), Bánfalva (16; 748), Bánhorvát (8; 700), Bántapolcsány (5; 463), Barcika (34; 1314), Bélapátfalva (35; 2248), Berente (13; 1127), Dédes (26; 1259), Dubicsány (3; 367), Kondó (8; 710), Mályinka (5; 772), Mónosbél (6; 412), Nagybarca (7; 842), Nagyvisnyó (20; 1385), Parasznya (9; 1005), Radostyán (10; 709), Sajóivánka (5; 505), Sajókápolna (5; 536), Sajókazinc (70; 2015), Sajólászlófalva (4; 509), Sajószentpéter (636; 7321), Szilvásvárad (20; 1438), Tardona (6; 986), Vadna (31; 655) és Varbó (6; 1139). A helyiekkel együtt mintegy ezer főt a hitközségi épületekben, valamint a környező utcákban kijelölt lakóházakban helyeztek el, ahol az életkörülmények – az egyéb borsodi településekhez hasonlítva – elviselhetőbbek voltak. A zsidó tanács jelentése szerint a felállított „közös konyha tűrhető, s mindenki, amit tudott, bevihetett magával a gettóba”. A járás zsidóságát június 5-e után koncentrálták a miskolci gyűjtőtáborba. A főszolgabíró állítólagos gesztusa volt, hogy a nőket, „mivel úrinők”, kocsival akarta bevitetni. A deportálás, illetve az 1946 eleji, a feketézéssel vádolt helyi izraeliták ellen irányuló erőszakos akciók nyomán a hitközség 1949-es létszáma a hozzá tartozó egyetlen helységgel együtt 74 főre zsugorodott. Elnöke ekkor Jungreisz Sámuel, rabbija Krausz Jenő volt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 341-365, Csíki Tamás

Földesúr és zsidók szerzõdése zsinagógáról és temetõrõl 1784 (64.1913)

Sajószentpéteri hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Sümeg 118 1945 Sümeg 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

1711-ből származó okirat szerint Rohoncról érkeztek ide zsidók, akik a kurucok elől menekültek. 1785-ben 2 háztartásban 10 főt számoltak össze. Abban az időben csak 13 zsidó család lakhatott a helységben, átmeneti jelleggel, a kisvárosnak állandó zsidó lakossága csak 1840 után volt. A legtöbb izraelita 1910-ben lakott Sümegen: 340 fő, a lakosság 6,0 százaléka. 1941-ben 226 izraelita (az 5 585 fős népesség 4,0 százaléka) és 19 zsidónak minősített lakost (0,3 százalék) számoltak össze. A zsidó hitközség megalakulásáról és történetéről kevés adat maradt. Az 1866-ban épült első zsinagógát lebontották, az 1913-ban épült templom őrzi eredeti állapotát, világi célokat szolgál. A sümegi hitközség eleinte a csabrendekihez tartozott, de 1885-ben önállóvá vált. Ugyanakkor csatlakoztak hozzá a környező települések kis zsidó közösségei, így anyakönyvi kerület központjává vált. 1912-ban Pfeiffer Izsák lett a rabbi. Az első világháború utáni forradalmakat követő fehérterror idején a sümegi zsidók sok szenvedésen mentek keresztül. A zsidókat kollektíven a kommün támogatásával vádolták meg, még Pfeiffer rabbit is letartóztatták. Kiszabadulása után le is mondott, és átment Pécs-re, majd később Monorra rabbinak. A holokauszt áldozatául esett. 1920-ban Péner Miklós lett a rabbi. 1922-ben átment Bajára, és akkor Sümegen Ellenbogen Izsákot választották meg a közösség vallási vezetőjének. Később ő is a holokauszt áldozatául esett. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának 1944 áprilisában küldött jelentés szerint a kongresszusi szervezetű hitközség taglétszáma 192 fő volt, és 4 alkalmazottal működött; elnöke Böhm Sándor, anyakönyvvezető rabbija Ellenbogen Ignác volt. Önálló felekezeti egyesületei a szentegylet és a nőegylet volt. A hitközség tanácstermét 1943 vége óta kiigényelték román munkaszolgálatosok részére, ezért a közgyűlés később nem tudott összeülni. Az 1941. évi népszámlálás szerint a Sümegi járás területén 14 településen éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az össznépesség lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint): *Csabrendek (57; 3315), Dabronc (4; 1073), Gyepükaján (2; 777), Káptalanfa (13; 1159), Kisgörbő (4; 360), *Mihályfa (20; 700), Nemeshany (7; 678), *Óhíd (2; 899), *Sümeg (226; 5585), Sümegcsehi (1; 876), Szalapa (5; 350), Szentimrefalva (2; 533), Zalaerdőd (1; 752) és Zalagyömörő (6; 1107). A járás főszolgabírója Nagy Béla volt, 1945. áprilisi felfüggesztéséig. Iratok, visszaemlékezések hiányában alig tudunk valamit a sümegi gettó történetéről. A 18 024/ni/1944. számú alispáni rendelet szerint ide kellett koncentrálni a járás zsidó lakosságát, létszámukat 316 főben határozták meg. Nagy Béla 4162/1944. számú rendeletével tett eleget az alispáni utasításnak. Május 8-ra járási tiszti értekezletet hívott össze, amelyen községenként meghatározták az útba indítás rendjét. Nagy ismertette az alispáni rendeletet és annak végrehajtási utasításait. Eszerint a járás községeiben lakó zsidó személyeket a járás székhelyén kellett elhelyezni, az egyes községekre megadott útnak indítási időpontnak megfelelően. A zsidók fejenként 50 kg-os csomagot vihettek magukkal olyan ládában vagy bőröndben, amely az ágy alá elhelyezhető, azonkívül személyenként egy ágyat a szükséges szalmazsákkal, családonként pedig asztalt két támla nélküli székkel és egy tűzhelyet. A községekben visszamaradó romlandó cikkeket értékesíteni kellett, és a befolyt pénzt Zala vármegye „vegyes alap 82 124. számú csekkszámlájára” kellett befizetni A csekklapra piros ceruzával nagy E betűt kellett ráírni. Az értéktárgyakat a csendőrőrsnek kellett átadni leltárral, és az átadást a Magyar Nemzeti Banknak is jelenteni kellett. A cipő- és ruhaneműt a Vármegyei Népjóléti Szövetkezetnek voltak kötelesek bejelenteni. A kiköltözés után a lakásokat le kellett zárni, és a hátrahagyott tárgyakról leltárt kellett készíteni. Sümegen – a többi koncentrálási helyként kijelölt zalai településsel ellentétben – nem alakítottak ki zárt területet. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának iratai között május 31-i dátummal található sümegi jelentés szerint: „A község és a járás zsidóságát az itteni kijelölt házakban helyezték el. Elkülönítés nem történt, panasz nincs.” A zsidók összeköltöztetése érdekében kiürítették a Petőfi utca erre kijelölt házait (a páratlan oldalon a 9. számtól a 47. számig), ahol korábban keresztények laktak, de úgy tűnik, a kijelölt részt nem zárták el. A Zalai Magyar Élet című lap május 10-i számában adott hírt arról, hogy „a sümegi főszolgabíró megalakította a zsidótanácsot, és zsidóvezetővé Böhm Sándor sümegi lakost nevezte ki”. A zalaegerszegi lap május 25-én és 26-án 9 sümegi zsidó tulajdonú vállalat és üzlet élére keresztény vezető kinevezéséről tudósított, megnevezve az érintett tulajdonosokat és az új vezetőket. Július közepén a Zalamegyei Újság 25 zsidó tulajdonú vállalathoz kirendelt vállalatvezetőről adott hírt. A sümegi gettó lakóit, egyik forrás szerint 278 főt, júniusban Zalaegerszegre szállították. Az 5327/1944. számú főszolgabírói rendelet 1944. július 3-án intézkedett a zsinagógák lebontásáról, erre azonban nem került sor. A „Sümeg községben levő volt zsidó üzleteknek bizományi végleges értékesítésre való átadása” tárgyában, Csomay Miklós nyilas főispán által 1944. október 28-án kiadott rendelet alapján 4 zsidó üzletet adtak át új tulajdonosnak – alkalmasint a korábban kinevezett keresztény vállalatvezetőknek. 1949-ben a kongresszusi hitközség lélekszáma 37 fő volt, s 3 helységgel rendelkeztek. A hitközség elnöke Berger Vilmos, ügyvezetője Wirth László, rabbija pedig Krausz Henrik kaposvári rabbi. Sümegen 1958-ban már csak 10 zsidó élt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 1313-1372, Vörös István Károly

Sümegi izr. Hitközség szeretne kefekötéssel foglalkozni, szerszám, anyag, motor iránt érdeklődik. 1945

Sümeg
Látványraktár1 L1_E2_41 Győr 116 1848 - 1971 Győri Izraelita Hitközség 1 pallium

Vázlatok a győri zsidóság történetőből - Kemény József Roth Emil győri főrabbi Dénes Bélához: Az ifjúsági munkáról. Mártír- és gyászistentiszteletek rendje Győrben, Mosonmagyaróváron, Tatán és Szombathelyen. Felszólítás adakozásra. Meghívó gyászünnepségre a temetőben Meghívó az Izr. Hitk. mártírünnepségére. Körlevél: A pataházi zsinagóga újjáépítéséhez kérnek az Óbudai Hitk.??-től támogatást. Aláírás. Német nyelven. Körlvél: Szólítja a híveket a hitközség képviselőtestületének választásán megjelenni. + szavazólapok Választók névjegyzéke hitk. választásokhoz

Győri Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Tótfalu 119 1875 Tótfalui hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az ortodox országos szabályzat megküldését kérik 1875

Tótfalui hitközség
Látványraktár1 L1_E2_42 Tapolca 120 1873 Tapolcai hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Tapolca a 18. század végétől járási székhely volt. A 19. század elején központi funkciót betöltő falusias településként, vásártartó helyként létezett. Területén haladt át a budai postaút, így postahivatallal is rendelkezett. Az első zsidó család 1703-ban érkezett a kisvárosba, a helyi földesúr birtokát bérelték. A 18. század vége felé újabb két zsidó család érkezett, ezúttal Németországból. Azzal a feltétellel telepedhettek le, hogy több gyerekük nem születik. Az állami népszámlálások és Fényes Elek adatai szerint a helybeli izraelita lakosok lélekszáma 1740 és 1870 között kilencszeresére nőtt, majd 1910-re újra megduplázódott. Legtöbben az utóbbi évben éltek itt: 923 fő, a lakosság 13,8 százaléka. 1941-ben 508 izraelita (a 7534 fős népesség 6,7 százaléka) és 40 zsidónak minősített lakost (0,5 százalék) számoltak össze. A tapolcai zsidók sokáig Keszthelyre, majd Kővágóörsre jártak istentiszteletre. A hitközség és az első imaház a közösségi emlékezet szerint 1813-ban jött létre, az utóbbi magánházban működött. 1828-ban már önálló templommal rendelkeztek. A Tapolcai járás területén a zsidók önkormányzatában a bírói tisztséget a tapolcai hitközség tölthette be. A kővágóörsi hitközséggel 1829–1848 között érvényben volt statútum szerint ha a bírói tisztséget tapolcai zsidó viselte, akkor a zsidóság által fizetett türelmi adó szedéséért felelős adószedőnek kővágóörsinek kellett lennie, és fordítva. Az így létrejött tapolcai és kővágóörsi egyesült zsidó hitközség vezetőtestületébe 4-4 esküdtet választottak (a tapolcai küldöttek képviselték a füredieket is). A rabbinak Tapolcán vagy Kővágóörsön kellett laknia. A zsidóság lélekszám gyarapodásának megfelelően akkor már hét imaház volt a hitközség területén: Tapolcán, Kővágóörsön, Diszelben, Gulácson, Kapolcson, Antalfán és Füreden. Az első tapolcai rabbit 1853-ban választották meg Neuhaus Ábrahám személyében, aki Nagyvázsonyból érkezett. Hitszónoklatait eleinte németül, majd magyarul tartotta. 1863-ban saját tulajdonú telken új, neogótikus stílusú zsinagógát emeltek, amelyet freskókkal díszítettek. Az épület megtartotta eredeti karakterét, ma művelődési ház. A zsidó temető az 1800-as évek elején létesült, 1888-ban már bővíteni kellett. Ezután készült el a halottasház, amelynek homlokzatán ez olvasható: „Minden élő gyülekező helye”. 1841-ben alapították a szentegyletet, a nőegyletet 1870-ben, a krajcáregyletet 1880-ban. 1904-ben betegsegélyező egylet (Bikur Cholim), 1928-ban leányegylet alakult. Az iskola 1847-ben létesült, tanítója, Krausz Fülöp – a korban ritka kivételként – képzett pedagógus volt. Három osztályban 15 tanulót oktatott magyarul. Az 1852-ben alapított nyilvános iskola oktatási nyelve eleinte német, 1860-tól magyar volt. Az 1872-ben induló felső népiskola diákjainak több mint a fele és egyik tanára izraelita volt, Feleki Alajos, aki az 1883-tól meginduló Tapolca és Vidéke hetilap főszerkesztője is lett. Az iskola 1878-ban új épületbe költözött, s 1895-től fokozatosan átalakult állami polgárivá, ahová a tapolcai és a környéki zsidó családok gyerekei is jártak. A tapolcai izraelita hitközség 1885-ben anyakönyvi kerület központja volt. 1886-ban Rosenstein Mór lett a rabbi, aki ezután három évig működött a városban. 1894-ben Singer Bernátot választották rabbivá, ő 1902-ben átment Szabadkára. Utóda 1903-ban Schönwald Károly lett. A hitközség több tagja figyelemre méltó gazdasági eredményeket ért el, vállalataikat a kiegyezés utáni konjunktúra idején alapították. Lessner Sámuel a balatonmelléki borkereskedelem egyik felvirágoztatója volt, az ő munkásságához fűződött a külföldi piac megszervezése is. A borkereskedelemből származó hasznot a tapolcai zsidó kereskedők részben visszaforgatták vállalkozásaikba, részben a gazdaság más területeire fektették be. A magyarországi borvidékeket sújtó filoxérajárványt követően, az 1890-es években meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a szőlőterületek újratelepüljenek. A kereskedelemből származó hasznot többen fektették ipari vállalkozásokba (mész- és szeszgyár, fűrésztelep, ecetgyár). Lőw Bernát könyvkereskedő kölcsönkönyvtárat is működtetett, s ő volt az első tapolcai nyomda alapítója, ahol 1895-től a Tapolca és Vidéke című helyi lap is készült. A Tapolcán működő mindhárom bank létrehozásában meghatározó szerepet játszottak a város zsidó kereskedői. Részt vettek a város infrastruktúrájának fejlesztésében is. A 19. század második felében általánossá vált, hogy megvásárolták a város központjában lévő házakat, helyükre új épületeket emeltek, amelyek alá több ezer hektoliter bor raktározására alkalmas pincéket építettek. Lessner Sámuel 1905-ben építtette a Fő utcán azt a házat, amelyben helyet kapott a posta, a járásbíróság, és ide költözött a Tapolcai Takarékpénztár is. Az 1919 szeptemberében a Balaton környékén tomboló terror Tapolcán is áldozatokat követelt, 11 zsidót agyonlőttek vagy agyonvertek, köztük olyant, aki világháborús rokkant volt, vagy éppen csak vendégségben tartózkodott a városban. E fájdalmas közjátéktól eltekintve a város megbecsült polgárai voltak zsidó lakosai, 1941-ig rendre helyet kaptak a képviselőtestületben – nemcsak a virilisták, hanem a választottak között is – és a vezetőtestületekben, s kiemelkedő szerepet játszottak a település kulturális életében. 1921-ben Eisenberger Géza lett a rabbi, aki 1926-ban átment Gödöllőre. A holokauszt áldozata lett. 1927-ben Eisenberger rabbit Halpert Salamon követte. Sokat tett a kultúra és a társadalmi élet fejlesztéséért és a fiatalság cionista szellemben való oktatásáért. Zsidó jótékonysági egyesületek tisztségviselőjeként jótékonysági akciókat szervezett, különösen kiemelkedő az 1935-ös nagy tűzvész idején végzett tevékenysége. Sikerrel fejlesztette a polgári leányiskolát, s újra megnyitotta a korábban bezárt izraelita óvodát. Részt vett a sportéletben, vándordíjat alapított, s a tapolcai sakkkör versenyzőjeként országos eredményeket is elért. Beválasztották a helyi leventeegyesület vezetőségébe is. Később ő is a holokauszt áldozatául esett. A fiatal papot, aki munkaszolgálatosként elkerülhette volna a deportálást, de lelkiismeretét követve híveivel tartott, Terezín mellett, egy halálmenetben – mivel kizuhant a sorból – a kísérő katonák agyonlőtték. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának 1944 áprilisában küldött hitközségi jelentés szerint a kongresszusi szervezetnek 503 tagja és 6 alkalmazottja volt; elnöke Berger Sándor ügyvéd, anyakönyvvezető rabbija Halpert Salamon volt. Elemi iskolájában akkor egy tanító 25 tanulóval foglalkozott. Önálló felekezeti egyesületei a szentegylet (taglétszám 123 fő), a nőegylet (tagsága 129 fő) és a krajcáregylet voltak. Az 1941. évi népszámlálás szerint a Tapolcai járásban 26 településen éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az össznépesség lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint): Badacsonytomaj (40; 2719), Balatonederics (4; 1191), Balatonszepezd (1; 648), Diszel (19; 1498), Gyulakeszi (3; 997), Kapolcs (17; 912), *Káptalantóti (6; 875), Kisapáti (6; 754), *Kővágóörs (51; 1716), Köveskál (10; 915), Lesenceistvánd (3; 1170), Lesencetomaj (6; 1596), Mindszentkálla (2; 889), Monostorapáti (4; 1412), Monoszló (4; 428), Nemesgulács (9; 1049), Nemestördemic (17; 1639), Nemesvita (2; 1022), Révfülöp (17; 804), Salföld (1; 727), Sáska (5; 533), Szigliget (3; 1169), *Taliándörögd (7; 1194), *Tapolca (508; 7 534), Vigántpetend (1; 520) és Zalahaláp (8; 1456). A járás főszolgabírója 1944. december 1jéig Fehér János volt, őt Krasznay István váltotta fel. A zsidókérdés helyi megoldásának feladatai kapcsán 1944 májusától Fehér János főszolgabíró külön iktatót nyitott, a „zs” jelzést használva ilyen tárgyú rendeleteihez. 1944. május 6-án kibocsátott 1/zs/1944. számú rendelete a Tapolcai járásbeli zsidók összetelepítése Tapolca községbe tárgyában a következők azonnali végrehajtását határozta meg: a sárga csillag viselésére kötelezett zsidóknak a tapolcai gettóba kellett menniük, a gettósítás végső időpontja: május 16-a, a beköltözés csendőrségi karhatalommal történik, mindegyik zsidó 50 kg-os csomagot vihet magával, de fuvarról maga köteles gondoskodni, Halpert Salamon főrabbit kinevezte a zsidó tanács vezetőjének, a zsidó lakásokban maradt vagyon a magyar állam tulajdonába kerül, azt őrizni kötelesek, és leltárba kell venniük, az állatok gondozásra kiadhatók, a zsidók fejenként egy ágyat is hozhatnak magukkal. A főszolgabíró felhívta a csendőrőrsök figyelmét arra, hogy a zsidók kitelepítéséhez és az ott maradt ingó vagyon megőrzéséhez nyújtsanak karhatalmi segítséget, s a zsidóktól azonnal vegyék őrizetbe a kerékpárokat, a rádiókat, a fényképezőgépeket, az írógépeket és a látcsöveket. Ezen tárgyakat jegyzőkönyv kíséretében adják át a községbírának, illetve a jegyzőnek. A főszolgabíró 134/zs/1944. számú június 6-i rendeletében előírta a jegyzőknek, hogy készítsenek kimutatásokat a zsidó lakásokról, tegyenek javaslatot ezekről, valamint az „őrizetbe vett zsidó írógépekről és kerékpárokról” további felhasználásukra vonatkozóan. A zsidó ingatlanoknak községek részére való megszerzése tárgyában kiadott 23 583/ni számú június 12-i alispáni rendeletre a Tapolcai járás főszolgabírója június 15-én reagált. Illetékességi területén 174/zs/1944. számú június 15-i rendelkezésével tovább részletezte az utasítást a körjegyzők számára. A körjegyzőségek igényeiket esetenként a kimutatásban szereplő kérelmek indoklásával juttatták vissza a főszolgabírónak. A zsidók kényszerlakhelyre költöztetésével és tulajdonuk felhasználásával kapcsolatban kiadott rendeletdömpinget jól mutatja, hogy egyetlen magyarországi járás területén mintegy 5 hét alatt 174 utasítást fogalmazott meg az illetékes közhivatalnok, a járási főszolgabíró. A Tapolca és Vidéke már a helyi gettórendelet megjelenésének napján hírt közölt a tapolcai gettó megalakításáról. Információkat a főszolgabíró adott: a nagyközségben a Tapolcai és a Balatonfüredi járásból 830 személy „nyer elkülönítést”. A zárt terület a Csányi László (később Ady Endre) és az Iskola utcában volt, az utcákat 320 cm-es deszkafallal zárták el, valószínűleg egymástól is, tulajdonképpen két gettót kialakítva. A Tapolca és Vidéke írása szerint a deszkafalra annak érdekében volt szükség, hogy „a zsidóság ne vegyülhessen többé a keresztény népek közé, és ne hinthesse el az elégedetlenség magvait”. Tapolca nagyközség és járása zsidó lakosainak gettóba zárása május 15-ig befejeződött. Balatonfüredről a nagyközség és az ottani járás zsidó lakosai május 16-án este 11 órakor vonattal érkeztek Tapolcára. Külön helyezték el az ortodox, a neológ, a nem vallásos és a kikeresztelkedett családokat. Egy-egy szobába 46 személy került. A zsidó tanács elnöke Halpert Salamon volt. A helyi lap május 20-i száma beszámolt a főszolgabíró által a gettóba zárt zsidók számára meghatározott szabályokról. Minden személy számára fekvőhely, ülőhely („nem fotőj”) és családonként egy asztal használatát engedélyezte. Dr. Mosonyi Dezső fogorvos rendelőjét egyelőre megtarthatta, mert „az egész járásban nincs fogorvos”. A gettót a csendőrség és a rendőrség ellenőrizte, minden ott lakót kapukulcs átadására kötelezték. A Zalai Magyar Élet arról is tudósított, hogy a zsidók címére érkező postát a főszolgabíró veszi át, s cenzúrázás után adja tovább a zsidó bizottságnak. 1944. május 17-én, a zsidók gettóba költözése másnapján a járási főszolgabíró összehívta a község vezetőit, és kijelöltek egy 3 tagú bizottságot, akik a tapolcai zsidóság által hátrahagyott ingóságokat leltározták és zárolták „a nemzet számára”. Akkor még nem tették lehetővé az igényléseket az elrabolt tulajdonokra, ezt az összeírás utánra halasztották. Tapolca nagyközség jegyzője június folyamán kérelemmel fordult a főispánhoz, hogy a leltározások során talált „zsidó könyvtárakat”, legalább a számba vett kötetekből egy-egy példányt kapjon meg a község könyvtára bővítésére – „természetesen” a „zsidó származású művek” megsemmisítésével. Teleki türelemre intette a tapolcai elöljáróságot a pénzügyminisztériumnak a zsidó vagyon kezelése tárgyában eligazító rendelete megjelenéséig. 1944. május 19-én Fehér János főszolgabíró vezetésével megtörtént a zsidók számára kijelölt kényszerlakhely hivatalos felülvizsgálata. Erről készült jelentéséből megtudható, hogy „az első számú gettóban 205, míg a másodikban 539, összesen 744 fő volt”. Ez 326 családot tett ki. A gettó bejárásáról a Tapolca és Vidéke május 27-én számolt be, a körülmények apologetikus leírásával. 1944. június 19-én, hétfő délelőtt történt a Tapolcán fogva tartott 744 zsidó elszállítása. (Más forrás szerint 912 embert vittek el.) A Tapolca és Vidéke június 24-i számában A zsidók második egyiptomi kivonulása címmel jelent meg írás az elhurcoltatásról: „Hétfőn a reggeli órákban elvitték Tapolcáról a két járás ghettóban összesűrített zsidóit. Megtisztult a levegő, fellélegzett a közönség, mert a zsidókérdés százszázalékos megoldása csak ezen a módon következhetett be…” Erős csendőri kísérettel hajtották végig a fogvatartottakat a település főutcáján, az állomásig. Az éppen ott tartózkodó zsidó munkaszolgálatos század parancsnoka engedélyezte, hogy végignézzék a bevagonírozást. Innen Zalaegerszegre indult a vonat, a tapolcai zsidók az ottani téglagyárba kerültek. A munkaszolgálatos tábor Tapolcán ezt követően is működött. Júniusban Sztójay Döme miniszterelnök lett Tapolca országgyűlési képviselője. A 60 visszatérő túlélő a Joint segítségével újjászervezte a hitközséget, rendbe hozták a zsinagógát és a temetőt. Az 1947-ben állított temetői emlékoszlop – amelyet a 112 életben maradt emelt – fekete márványtáblájára vésett szöveg emlékeztet a 800 elpusztítottra. A szertartásteremben, négy nagyméretű márványtáblán 610 áldozat neve szerepel. 1949-ben az akkor már status quo ante hitközség lélekszáma 118 fő volt, 9 helység tartozott hozzá. Elnöke Szűcs István, ügyvezetője Spitzer Simon volt. Az istentiszteleteket Krausz Henrik kaposvári rabbi vezette. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 1313-1372, Vörös István Károly

A hitközség imaházának keletkezése 1873-ban írta Neuhaus Ábrahám

Tapolcai hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Tarpa 121 1890 - 1936 Tarpai hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Hitközségi jegyzőkönyv a 3. oldaltól. Vallási és anyagi vonatkozások. Részben jiddis nyelven. 1890-1923 Jiddis levél, amelyben Schwartz Ignác hitközségi segélyt kér. Mellékelve Bagosy Imre kísérőlevele 1936

Tarpai hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Trencsén 122 1848 Trencséni hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A római korban is lakott, a 11. században már fontos erődítménynek számító Trencsénben először 1300-ban említi írott forrás a zsidó közösséget. A 1600-as évek második felében jelentős számban érkeznek zsidó vallású bevándorlók, akik hosszú távon megalapozzák közösségüket. 1860-ban a zsidó hitközség 989 főt számlál – ez az időközben eljelentéktelenedett városka lakosságának csaknem egynegyede. Az első, fából készült zsinagóga 1781-ben már biztosan állt; az 1790-es tűzvészt követően a város segítségével a hitközség újat építtet, amelyet majd száz év múlva, 1873-ban bővítenek. A 20. század elejére az ismét fejlődésnek indult város kétezresre gyarapodott zsidó közössége ezt az épületet is kinövi. A helyére kerülő új épület tervezésével a trencséni születésű, Berlinben élő építészt, Richard Scheibnert bízzák meg, aki a budapesti Pál Hugó segítségével készíti el a terveket, az építkezést pedig 1909-1912 között a Niegreisz és Fusch építőipari vállalat viszi végbe. Az igen előkelő helyszínen, a Belvárosban álló épületet 1913 szeptemberében veszik használatba. Az 1940-ben a városban élő 1619 zsidó polgárból 326-an élték túl a holokausztot. Ők hazatérve 1945-48 között saját költségükön helyreállították a zsinagógát, 1951-ben azonban a csehszlovák állam saját tulajdonának nyilvánította. 1974-től tíz éven át tartó, nagyszabású felújítás kezdődik meg, ennek köszönhetően az épület ma is áll, viszont számos értékét, elsősorban a belső dekorációt elvesztve. 1993-ban a zsinagóga visszakerült a Szlovák Zsidó Hitközségek Uniójának tulajdonába. Ma a városi képtár kiállításának ad otthont, illetve alkalomadtán rendezvénycsarnokként működik. A zsidó közösség meglévő tagjai ma egy kis oldalsó termet használtak zsinagógaként. In: HG.hu, Kovács Dániel, 2013. március 6. Drétoma (Drjetoma, Cs.-Szl.), kisk. Trencsén vm. 1533 lak. A D.-i (status quo) hitközség 1843 ápr. 5. alakult meg. Alapítói Pollák Kálmán és Weil Sámuel kereskedők voltak. A hitközség első rabbija Stern Mózes volt, aki 1867. bekövetkezett haláláig működött. Rajta kívül csak egy rabbija volt még a hitközségnek, Deutsch Dávid. Az ő halála után a hitközség nem töltötte be a rabbiszéket. Egyidőben a hitközségnek 85 adófizetője volt, akiknek száma az utolsó évtizedekben nagyon megcsappant, ami a hitközség elszegényedését vonta maga után. A 70-es években épült a hitközség temploma a tagok önkéntes adományaiból. Egyetlen intézménye: a Chevra Kadisa. A hitközség területén született Fuchs Sámuel Luxemburg főrabbija. A tagok közül Schlesinger Sándor vezet nagyobb mintagazdaságot. A hitközség 1200 ?K-s évi költségvetéssel dolgozik. Anyakönyvi területéhez 12 község tartozik. Lélekszáma 50, családok száma 8, adót 25-en fizetnek. Foglalkozás szerint: 1 nagykereskedő, 6 gazdálkodó, 5 kereskedő és 13 egyéb. A hitközség mai vezetősége: Feitl Sámuel elnök, Weil Sámuel pénztárnok, Weil Dávid templomi elöljáró és Langfelder Miksa, a Chevra Kadisa elnöke. In: Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, 206. o.

Karl Meisel a zsidóság képviseletéhez, helyi rendszabályok elleni fellépés szükségességéről. 1848

Trencséni hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Tótkomlós 123 1930 Tótkomlósi hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Tótkomlóson 1848 előtt zsidók nem lakhattak, azonban a szabadságharc után megkezdődött a letelepedésük. Az első tótkomlósi zsidók 1850-ben telepedtek le a faluban. Az ezt követően letelepedő családok többsége (Leipnik Ábrahám, Iritz Bernát, Ujhelly Izrael, Grosz Bernát, Grosz József, Weber Ferenc, Stern Mór, Fischer József, Hauser Mór) Makóról érkezett, később jöttek Békéscsabáról, Aradról, Lippáról, Szarvasról és Kárpátaljáról is. 1854-ben már megalapították a hitközségüket. Ugyanebben az évben a falu északi határában temető céljára területet kaptak a községtől. A zsidó hitközség 1860-ban a mai Diófa és a Fő út sarkán felépítette az imaház és iskola céljára szolgáló helyiséget és a tanító lakását. 1880-ban megalakult a Chevra Khadisa, a Szent-Egylet. 1884-ben felépült az új zsinagóga. Ezt követően felépítették a mikvét, a rituális fürdőt, vágófészert, valamint 1887-ben létrehozták az új iskolát, amelynek tanítója Nádor Adolf lett. Létrehozták az Izraelita Nőegyletet is. A hitközség létszáma 1896-ban 180 fő, 32 családban. A község leghíresebb zsidó kereskedői Leipnik József és Ujhelly János fakereskedők, Herzog Károly gabonakereskedő, Ujhelly Ferencné és Herzog Izsák rőföskereskedők és Iczkovits Lipót gépkereskedő voltak. Iczkovits Lipót még vegyeskereskedőként települt le 1885-ben Tótkomlóson, de a század első éveiben kereskedését gépkereskedéssé alakította át. Nagy üzletet, műhelyt és raktárat épített a főtéren, ahol varrógépekkel, cséplőgépekkel, kerékpárokkal, traktorokkal kereskedett, valamint benzinkutat működtetett. A család kereskedéseket hozott létre Békéscsabán, Szegeden és Orosházán is. Az első világháború végső szakaszában, az őszirózsás forradalom alatt, Tótkomlóson zajlott le Békés megye legnagyobb zsidóellenes megmozdulása. 1925-ben az izraelita iskola bezárt. Az 1920-as években érkezett meg az új kántor, Rosenberg Gáspár, aki majd két évtizeden át látta el a kántor, sakter, előimádkozó funkciókat. A komlósi férfiakat 1942 februárja és 1943 októbere között hívták be munkaszolgálatra. 1944 áprilisában Tótkomlóson is kötelezővé tették a sárga csillag viselését, majd megkezdődött a gettózás. Május 13-án a családok elhagyták lakásaikat, és a főtéri Iczkovits-géplerakat bekerített udvarára, az üzlethelyiségekbe, és az Iczkovits-ház lakásaiba költöztek. A gettót helyi és vidéki csendőrök őrizték. 1944. június 20-án a vasútállomásra hajtották, bevagonírozták, majd a békéscsabai gyűjtőtáborba szállították a komlósi zsidókat, ahonnan Herzog Margit és a szülés előtt álló Grósz Miklósné Leichter Rózsi és családja kivételével mindenkit továbbvittek Debrecenbe. A 122 komlósiból 83 került a strasshofi, 39 az auschwitzi szerelvényre. Tótkomlósra az Auschwitzba deportáltak közül senki sem tért vissza. A Strasshofba került komlósiak egy részét bécsi és környékbeli táborokba szállították. 1945-ben szovjet és az amerikai csapatok szabadították fel a túlélőket. 1944–1945-ben 86-an tértek vissza Tótkomlósra, akik közül hamarosan többen elköltöztek vagy kivándoroltak. Az 1980-as években már csak öt zsidó élt a községben. Azok, akik maradtak, az évek során meghaltak, ma már csak két családnak vannak zsidó gyökerei Tótkomlóson, de a világban és Budapesten még sokan élnek leszármazottak és olyanok is, akik közvetlenül Tótkomlósról költöztek el.

A Chevra Kadisa vázlatos története. Összeáll.: Nádor Adolf, 1930

Tótkomlósi hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Tard 124 1814 Tardi hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Tanúkkal reprodukált eset a kántor és az árendás között. Jelentés. Magyar és latin nyelven. 1814

Tardi hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Zilah 125 1908 Zilahi hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Jegyzőkönyv a választási ülésről 1908

Zilahi hitközség Zilah
Látványraktár1 L1_E2_41 Zsámbék 126 1787 - 1895 Zsámbéki hitközség 2 pallium + könyvek dobozban (GU2/1, GP3/1, GP3/2, GP3/3, GP3/4, GM5) Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Zsámbékon a 18. században telepedtek le az első zsidó családok. Mivel a falu a 19. század első éveiben császári tulajdonba ment át, és a zsidók erős korlátokkal ugyan, de védelmet élveztek, a század első felében Zsámbékon élt a szűkebb régió legnépesebb zsidó közössége: az 1840-es cenzus 494 izraelitát mutatott ki. 1810-ben felépült a zsinagóga, 1878-ban zsidó iskola, 1887-ben nőegylet, 1890-ben pedig Cheva Kadisa kezdte meg a működését. 1840 után a városok is megnyíltak a zsidók előtt, ezért számuk a településen fokozatosan csökkent. 1941-ben mindössze 34 (0,8 százalék) izraelita vallású helyi lakosra vonatkoztak a zsidótörvények. A vármegyei rendeletnek megfelelően a zsámbékiakat a Budakörnyéki járásban élő sorstársaikkal együtt Budafokon gettósították, majd onnan június végén, július elején a budakalászi gyűjtőtáborba vitték őket. A téglagyárban sínylődő zsidókat július 6-a és 8-a között deportálták Auschwitzba. A holokausztot két zsámbéki zsidó élte túl; a hitközség megszűnt. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán, Végső István

Edat Jesurun egylet naplója 1835-1867 D GP3/1 Adónyilvántartás (személyenként) 1803-1804 D GP3/2 Pénztárkönyv Adólista név szerint (héber) 1805-1868 D GP3/2 Tag és tagdíjnyilvántartás 1802 D GP3/2 Pészachi nyilvántartások 1811, 1817 GP3/1 71.157 Tag és tagdíjnyilvántartás 1820 D GP3/2 Gabella és adókönyv 1819-1865 D GP3/2 Összeírás 1787-1790 D GP3/1 Adókönyv 1805-1806 D GP3/1 Adókönyv 1810-1835 D GP3/4 Adókönyv 1818-1819 D GP3/4 Adókönyv 1824-25 D GP3/4 Adókönyv 1826 D GP3 Adókönyv 1835-36 GU2/1 Adókönyv 1832 D GP3/3 Nyilvántartás a katonai adókról 1837 D GP3 Adókönyv 1839 D GP3/4 Adókönyv 1840 D GP3/4 Adóösszeírás 1838 D GP3/1 Adónyilvántartás 1841 D GP3/3 Adónyilvántartás 1845 GU2/1 Adónyilvántartás 1848 D GP3 Adónyilvántartás 1849 D GP3 Jegyzőkönyv 1828 D GP3/3 Adónyilvántartás 1842-1853 GM5 - dobozolva Jegyzőkönyv 1834 GU 2/1 Izraelita jótékony egyesületek főkönyve 1846 GU2/1 Névlista adóösszeggel 1860 Chevra Kadisa alapszabályai 1895 3 példány 3 db kicsi adókönyv 1848-as katonai

Zsámbéki hitközség

Chevra KAdisa alapszabályai: https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_zsambek_x_126_chevra_kadischa_alapszabalya/?pg=8&layout=s

Látványraktár1 L1_E2_41 Veszprém 127 1825 - 1888 Veszprémi hitközség 2 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Veszprém városában a zsidók megtelepedéséről a legkorábbi adatok 1716-ból valók. A városi jegyzőkönyv bejegyzése szerint 1716-ban Salamon és Jakab Leb Veszprémben élő zsidó kereskedőket 10 forint fizetésére kötelezték. 1736-ban a városban 3 zsidó családban 16 személyt említenek a források név szerint is. Nagyobb arányú bevándorlás a 18. század első felében az osztrák örökös tartományok, majd Nyugat-Dunántúl felől történt. A zsidók letelepedése szempontjából az elsőrangú gabonapiacnak volt jelentősége. A veszprémi zsidóság lélekszáma 1840-ben 754 (7 százalék), 1851-ben 1008, 1880-ban pedig 1685 fő (13,5 százalék) volt. A veszprémi zsidóság életében ez az időszak volt a társadalmi-gazdasági megerősödésnek az időszaka, de a közösség intézményeinek, kulturális életének is a leglendületesebb korszaka. 1880-tól kezdve a zsidóság lélekszáma a városban fokozatosan csökkent. Veszprémben 1941-ben 887 zsidó élt, a 21 557 fős összlakosság 4,1 százaléka, amelyhez a zsidótörvények értelmében 27 zsidónak minősített, de más felekezethez tartozó személyt számítottak. A veszprémi zsidóság 1790-től a város földesurának, a veszprémi püspöknek a védnöksége alatt állt. A szerződés értelmében jogvédelmet, lakhatási engedélyt, iparengedélyt kértek és kaptak a püspöktől a türelmi adó és a védelmi pénz (Schutzgeld) lefizetése mellett. Később a jogviszonyt többször megújították, módosították. 1799. április 14-én Rothauser Ábrahám hitközségi bíró és gróf Zichy Ferenc közt a Fejér vármegyei Kálozon szerződés jött létre. A gróf kötelezte magát egy templom és egy rabbilakás építésére, a hitközség 200 forint árendát vállalt, amelyet 1839-ig fizetett. 1800-ban már felépült a zsinagóga, valamint a paplak és a tárgyalóterem is. (A veszprémi zsidóságnak már ezt meg előzően is volt imaháza, de a népesség növekedésével azt kinőtte.) Az 1800-ban felavatott zsinagóga nemsokára szintén szűknek és elavultnak bizonyult, és új zsinagógát építettek, amelynek avatására 1865-ben került sor. A közösségnek a környék zsidóságával együtt 1799-ben 117 tagja volt. A Chevra Kadisa 1802-ben új tórát íratott, s foglalkozott a temető bővítésével, a halottasház építésével, majd felújításával is. A nyelvi asszimiláció előrehaladott fokát jelzi az egylet azon 1850. évi határozata, miszerint tilos olyan sírkövet állítani, amelyen nincs héber nyelvű szöveg. A veszprémi hitközségnek 1823-ban alakult a komaegylete (Szándékosz Chevra), a szegényebb gyermekágyas anyák támogatására. 1886-ig önállóan működött, majd beolvadt a szegényeket segélyező egyletbe. 1852-ben megalakult a közösség nőegylete, 1865-ben pedig a krajcáregylete. A zsidó elemi iskola 1805-ben nyílt meg. A magyarországi ilyen iskolák közül az egyik legkorábban létrehozott, később zsidó mintaiskolává fejlesztett intézmény volt. A városban 1904-től négy évig zsidó középiskola is működött. 1929-ben ifjúsági kör alakult. A zsidó középiskolások 1931-ben megalakították a Bánóczi József Kört, amely minden héten előadásokat tartott a zsidó kultúra köréből. A veszprémi hitközség anyakönyveit 1833-ben kezdték el vezetni német nyelven. 1839– 1851-ig magyarul, majd ezt követően 1870-ig ismét németül jegyezték fel az adatokat. Az anyakönyvezés 1870 után folyamatosan magyarul folyt. A veszprémi hitközség az ortodox–neológ vitában az utóbbihoz csatlakozott. A neológ (kongresszusi) anyahitközséghez az 1885. évi anyakönyvi kerületi beosztás szerint az alábbi települések zsidósága tartozott: Balatonalmádi, Faisz (Veszprémfajsz), Hajmáskér, Herend, Kádárta, Letér, Márkó, Papkeszi, Gyulafirátót, Sóly, Szentistván, Szabadja, Szentkirály (e két település egyesülése után Szentkirályszabadja), Nemesvámos, Vilonya és Vörösberény. 1932-ben a zsidó népesség lélekszáma a Veszprémi járásban is annyira lecsökkent, hogy a legtöbb, valaha népes hitközségekben, így Herenden, Városlődön, Szentkirályszabadján is, már csak 23 zsidó család élt. A népesség csökkenése, a szórványosodás tovább tartott: 1930-ban a Veszprémi járásban – Veszprém adatai nélkül – 530 (1,2 százalék), 1941-ben pedig mindössze 458 (0,1 százalék) izraelitát tartottak nyilván. Az első világháborúban hősi halált halt veszprémi zsidók emléktábláját a templomban és a ravatalozó falán is elhelyezték. A zsinagóga tábláján 22 név, a temetőén 28 név szerepel. A hitközség lélekszáma 1929-ben 1200, a családok száma 301, az adózók száma 304 volt. Veszprém iparosításában a zsidóság jelentős szerepet vállalt. A zsidóság jogfosztása, gazdasági ellehetetlenítése az 1938:XV. törvénycikkel kezdődött, és az 1939:IV. törvénycikkel folytatódott, amely már faji alapon állt. Az 1939:IV. tc. végrehajtása során Veszprémben is ellenőrizték, és központilag egységes bejelentőlapokon tartották nyilván a zsidó családok származását, magyarországi tartózkodásának a kezdetét, az iparengedélyesek számát, az egyedárusítási joggal rendelkezők körét és fajtáit stb. A politikai választójog korlátozásával kapcsolatos bejelentési kötelezettség határideje országosan 1940. január 30-a volt. Veszprémben is ennek maradéktalan végrehajtásáról tanúskodnak a választási jogosultsággal kapcsolatos iratok. A veszprémi zsidóság sorsát is a németek magyarországi bevonulása pecsételte meg. A Veszprémbe bevonuló német csapatokat a várban lévő piarista gimnáziumban szállásolták el. Másnap, március 20-án a veszprémi diákok nemzetiszínű szalagot tűztek a sapkájukra. Ezt az akciót tanáraik – a megváltozott politikai viszonyokra való tekintettel – nem pártfogolták. 1944. március 21én a német katonák és a város katonai és polgári vezetésének a tudtával „Zsidó–Jude” feliratokat ragasztottak a zsidó kereskedők üzleteire, ugyanakkor hatóságilag zárolták azokat. Március 22-én a német katonai parancsnokság – országos gyakorlatuknak megfelelően – a veszprémi hitközségtől napi 3000 pengőt követelt. Biztosítékul a hitközség pénztárosát, Korein Józsefet letartóztattak, de másnap szabadon bocsátották. A magyarországi hitközségekről 1944 áprilisában készült összeírása szerint a deportálás előtt a veszprémi anyahitközségnek 650 tagja, köztük 210 adófizetője volt. Az anyakönyvvezetői feladatokat Kun Lajos, a XI. községkerület és Veszprém főrabbija látta el. A 7 alkalmazottal működő hitközség Chevra Kadisájának 150 tagja, nőegyletének 124, szegényegyletének 146, Hochmuth Ábrahámné krajcáregyletének 110, ifjúsági egyletének 78 tagja volt, valamint működött még Talmud-tóra Egylete is. A közösség adófizetőinek száma az 1942. évihez képest 39 személlyel csökkent, de ez valószínűleg a munkaszolgálatos behívásokkal és elenyésző számban a természetes halálozássokkal függhet össze. Veszprém a Magyarország zsidótlanítására kidolgozott terv szerint az V. zónába tartozott, a végrehajtás szempontjából pedig a III. szombathelyi és a IV. pécsi rendőrkerületbe. A június 22-én Siófokon tartott értekezlet az V. zónába tartozó zsidóság koncentrálásának és deportálásának tervét véglegesítette. Veszprém vármegyében a gettókat május 17-től jelölték ki, és május 23–31-e között hozták létre. Ez az akció a zsidóság tömörítésének első fázisát jelentette. A Veszprém Vármegye című hetilap május 14-i száma közölte, hogy zsidók este 21 órától reggel 6 óráig nem hagyhatják el a lakásaikat, nyilvános helyeken nem tartózkodhatnak, és 11 óra előtt a piacokon nem vásárolhatnak be. A nyilvános szórakozóhelyek látogatását tiltó 510/1944. B.M. számú rendelet május 25-én jelent meg. A bevásárlási idő bizonyos napszakra korlátozásának 1900/1944. számú rendelete június 4-én lépett hatályba. A helyi rendőrség, csendőrség, közigazgatási apparátus saját hatáskörében maradéktalan végrehajtója, sőt túlteljesítője volt a német és a magyar hatóságok elvárásainak, parancsainak. Közben folytak az internálások állambiztonsági okokból. A veszprémi rendőrkapitányság 22, a pápai 14 személyt tartóztatott le. Buda István – akit 1944. május elején iktattak be főispáni tisztébe – megszemlélte a zsidók elkülönítésére kijelölt gettót. A veszprémi zsidóság gettóba költözését június 1-jén rendelte el Tóth Ernő csendőr alezredes. A zsinagóga, a zsidó iskola környékén, a Horthy Miklós utca 11–13. számú házban jelölték ki a „telepet”, ahova a veszprémi zsidóknak kegyetlen csendőri brutalitások közepette kellett beköltözniük. A hitközség vezetését a német bevonulás után megalakult zsidó tanácsra bízták. A Horthy Miklós utca 13. számú házban működő zsidó tanács 1944. június 16-i keltezésű gépiratos jegyzéke szerint 577, Veszprémben lakó zsidót lajstromoztak. A lista a nevet, a születési helyet, az apa és az anya nevét és a lakhelyet tünteti fel. A komakúti régi kaszárnya területén kialakított másik gettóba tömörítették a Veszprémi és az Enyingi járás zsidóságát. A komakúti gettóról fennmaradt névjegyzék igen értékes forrás, ugyanis a név, születési év, szülők nevei mellett feltünteti az egykori lakóhelyet és a foglalkozást is. E gettónévsor tartalmazza a zsidó, illetve a faji törvények alapján zsidónak minősített, de a római katolikus, illetve a református vallásra áttérteket is, összesen 437 nevet. Ezenkívül a jegyzékbe 11 munkaszolgálatos adatait is felvették, akik június 4-én vonultak be a komakúti táborból. A Veszprém Vármegye 1944. június 18-i száma közölte Simon István veszprémi rendőrtanácsos 972/21944. számú rendeletét, amely a gettó belső rendjét szabályozta. „A zsidó lakótelepek területén azok belső rendjéről a zsidó tanács (vezetője Kun Lajos főrabbi) köteles az általa kijelölt biztonsági közegek útján gondoskodni, akik felelnek a belső rendért, s ebből a célból éjjel-nappal állandó szolgálatot kötelesek tartani. A zsidó tanács elnöke a tanács tagjainak névjegyzékét köteles a rendőrkapitányságnak és a polgármesteri hivatalnak haladéktalanul beterjeszteni” – hangzott a rendelet. Továbbá megszabta, hogy a gettólakók ügyeit a zsidó tanács tagjai intézhetik a városban délelőtt 9–11 óra között. Engedély nélkül tilos volt a gettót vasárnap és ünnepnapokon elhagyni, hétköznap pedig este 21 órától reggel 6 óráig. A gettólakók számára a bevásárlásokat egy külön 10 tagból álló választott csoport végezhette délelőtt 11–13 óráig. A gettót csak orvosok hagyhatták el külön engedéllyel – illetve a rendőrkapitányság által kibocsátott igazolványok birtokában –, valamint a hadiüzemekben dolgozók. Keresztény lakásokba tilos volt a zsidók belépése, az orvosok kivételével. A keresztények gettóba való belépését is megtiltották, kivéve a keresztény egyházak papjait, az orvosokat és a szülésznőket. A közbiztonsági és közüzemi alkalmazottak, a pénzbeszedők és a kéményseprők csak különleges engedély birtokában léphettek a gettó területére. Kun Lajos főrabbi hetente egyszer külön engedéllyel meglátogathatta a komakúti gettóban összezsúfolt híveit, hogy lelki vigaszt nyújtson nekik. A rendelet 9. pontja szerint az ablakokat zárva kellett tartani, a szellőztetés módját úgy szabályozták, hogy se be, se ki ne lehessen látni. Továbbá előírták, hogy „a zsidó lakótelepek utcára nyíló ablakait le kell meszelni, azokon keresztül az utcára kinézni, vagy a külvilággal érintkezni szigorúan tilos”. A veszprémi gettókat 1944. június 19-én ürítették ki. A Veszprémi Hírlap 1944. június 21-i, szerdai száma – El a gettóból című írásában – tudósított e tényről. A gettóban szemlét tartó újságíró az alábbiak szerint mutatta be az ott tapasztaltakat: „Az ágyak rendetlenek, sok ruha kiszórva a földre. Bőröndök, ruhák gátolják a továbbjutást. A női kézitáskák igen nagy tömege hever szépítőszerekkel telítve. Míg a gettóban voltak a zsidók, nem lehetett panaszuk az élelmezésre sem, mert külön kóser, diétás és tréfli konyha gondoskodott róluk. De amint láttuk, a hétfői ebéd már nem készült el, félig kész állapotban maradt a nagy zománcos fazekakban.” A főként idősekből, betegekből, gyerekekből álló, elgyötört embereket durva bántalmazások kíséretében, a csendőrség gyalázkodása közepette vagonírozták be. A töredékesen megmaradt gettónévsorok alapján a több mint ezer emberből álló A több, mint ezer emberből álló veszprémi csoportot a sárvári gyűjtőtáborba, a Cukorgyár és a volt Selyemgyár területére szállították. Innen indították el őket leplombált marhavagonokban július 4-én és 6-án az auschwitzi megsemmisítő táborba. Veszprémben a zsidók eltávolítása alkalmából a ferences templomban hálaadó istentiszteletet rendeztek. A helyi nyilas vezető, Schiberna Ferenc a veszprémi ferences rend főnökéhez fordult ezzel a németek szemében is furcsa visszhangot kiváltó, minősíthetetlen szándékával. A zsúfolásig megtelt templomban a nyilas keresztesek egyenruhájukban jelentek meg, miközben a misét celebráló pap a szertartást zöld miseruhában végezte. A zsidó ingóságok és ingatlanok igénylése már a rendeletek végrehajtásával egy időben megkezdődött. A zsidóság gettósítása még folyt, amikor lakás és üzlet-kiigénylések nagy számban érkeztek a polgármesteri hivatalhoz. A zsidó üzleteket, műhelyeket, azok árukészletét elsősorban a Baross Szövetségbe tömörült iparosok és kereskedők igényelték. A Veszprém Vármegye július 24-i közlése szerint a gazdátlanná vált üzletek kiutalásánál és a lakások odaítélésében a harctéri szolgálatnak és a szélsőjobboldali meggyőződésnek fontos szerepe volt. A háború után, 1945-ben a haláltáborokból és a munkaszolgálatból hazatért veszprémi túlélők a hitközséget ismét megalakították. 1946-ban a hajdan virágzó veszprémi hitközség lélekszáma 106 volt. 1949-ig a hitközségi tagok száma tovább fogyott, s 84 személyre csökkent. A Veszprém vármegye egész területén élő izraeliták száma akkor összesen 885 volt, a lakosság 0,3 százaléka. A veszprémi hitközség, mint a háború előtt is, a székesfehérvári községkerülethez tartozott. Székesfehérvárott 1947-ben Komlós Ottót választották meg főrabbinak, s ő látta el a szórványok és a fiókhitközségek lelki gondozását is. A veszprémi hitközség elnöke, Steiner Andor 1947. március 2-án új imaházat avatott.

Újévi üdvözlet, Anton Heský: Izr. Deutscher Normallehrer c. verse 1825 (64.1330) Hochmuth Ábrahám rabbi levele rabbikollégájához 1888 A Veszprémi Izr. Krajczár Egylet díszoklevele Bánóczy Józsefnek, 1906

Veszprémi hitközség Veszprém

A Veszprémi Izr. Krajczár Egylet díszoklevele: http://collections.milev.hu/items/show/33951

Látványraktár1 L1_E2_51 Hódmezővásárhely 128 1932 1 pallium

Sírfeliratok a temetőben: Weisz Sámuel és Wodianer Fáni

Látványraktár1 L1_E2_51 Újkécske 129 1893 Újkécskei hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Az első zsidók a 19. században érkeztek ide. 1816-ban alapították meg a hitközséget, és 1869-ben neológnak nyilvánították. 1910-ben épült fel a helyi zsinagóga. 1941-ben 159 (0,6 százalék) izraelita és 13 (0,1 százalék) keresztény vallású, de zsidó származású személy élt Újkécskén. A zsidók a település központi részein és a zsinagóga környékén laktak. 1944 áprilisában a neológ anyahitközség lélekszáma 91 fő volt. Elnöke Hirsch Miklós fakereskedő, anyakönyvvezetője Beuertelet Jenő volt. 1944 májusában a főszolgabíró utasítására az újkécskei jegyző tervet készített a helyi gettó lehetséges helyszínéről. E szerint a mintegy 84 helyi zsidó lakhelye hét házban lett volna megoldható. Ezek a házak vagy lakások a Sugár és az Andrássy utcában, illetve a Templom és a Piac téren voltak. 1944-ben valamennyi zsidó tulajdonban volt. Ha a gettó szűknek bizonyult volna, „tartalékként” a zsinagóga és a rabbilakás épületei volt kijelölve. 1944. május 20-a és 23-a között többségében felmérték a helyi zsidók ingó és ingatlan vagyonát. Ezek után azonnal megindult a keresztény lakosság kiigénylési hulláma. A visszaemlékezések fényében úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok sem Újkécskén, sem Ókécskén nem állítottak fel a zsidók számára gettót, illetve legfeljebb néhány napig tartották őket összezsúfolva. A két település zsidóságát 1944. május 26-án vagonírozták be, majd a Kiskunmajsa-Kömpöcpusztán levő gettóba szállították őket. Onnan a szegedi gyűjtőtáborba kerültek át. Többségüket 1944 végén Auschwitzba deportálták, míg egy kisebb részük ausztriai munkatáborokba került. A deportálásban az ó és újkécskei zsidók közül 142 ember halt meg, köztük 10 gyermek. A veszteséglistára rajtuk kívül 15 ó- és újkécskei születésű munkaszolgálatos került fel. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Kivonat arról, hogy Löbl Jakab haláláról megemlékeznek 1893

Újkécskei hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Vámosmikola 130 1909 - 1921 Vámosmikolai hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

másolatok a helyi levéltárból 1909, 1921

Vámosmikolai hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Ercsi 131 1933 Ercsi Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Hitközség igazolása arról, hogy a megnevezettek egyházi házasságának akadálya nincs.

Ercsi Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_41 Dunaföldvár 132 1851 - 1852 Dunaföldvári Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Fischer Énoch rabbi alkalmazási iratai – rabbiszerződés

Dunaföldvári Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Csurgó 133 1936 1 pallium

Előadás a zsinagóga történetéről

Látványraktár1 L1_E2_41 Arad 134 1792 - 1867 1 pallium

Haynau hadisarcot vet ki Arad és Lugos hitközségeire a szabadságharcban való részvételük miatt.

Látványraktár1 L1_E2_41 Adony 135 1835 - 1850 1 pallium

Adonyi és környéki zsidók jegyzéke - foglalkozás feltüntetésével

Látványraktár1 L1_E2_51 Abony 136 1886 - 1896 Abonyi Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Rosenzweig Lipót kántor bizonyítványa arról, hogy körülmetélést végezhet.

Abonyi Izraelita Hitközség
Látványraktár1 L1_E2_51 Apostag 137 1946 1 pallium

Hetényi Lajos levele Apostag község helyzetéről, 1946

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_apostag_x_137_iratok/?pg=0&layout=s

Látványraktár1 L1_E2_41 Alba 138 1850 - 1868 1 pallium

Hermann Hofmann segélykérő levele Albai bizottmányi elnök levele: Közli, hogy az adófizetői listáról ketten kimaradtak.

Látványraktár1 L1_E2_41 Baracska 139 1868 1868 1 pallium

Adózók névjegyzéke

Látványraktár1 L1_E2_41 Baranyamágocs 140 1860 - 1861 1 pallium

Feljegyzés részlet a baranyamágocsi első zsidó telepesre vonatkozóan

Látványraktár1 L1_E2_51 Bezdán 141 1880 1 pallium

Goldschmidt rabbi igazolása Neumann Lázár mohelnek

Látványraktár1 L1_E1_31 Soproni hitközség iratai 5 1848 - 1955 2 Box (D 6/7; G 7/5; G 7/6) Sopron L1_E1_11 Látványraktár1 L1_H1_42 Baja 1 1750 - 1990 Bajai Izraelita Hitközség szálas iratok és kötetek, lásd a részletes nyilvántartásban Magyar Zsidó Levéltár Bajai Izraelita Hitközség Baja Jegyzőkönyvek 1 1871-1915 Bajai Izraelita Hitközség 5 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Bajai Izraelita Hitközség Sitzungsprotokoll 1 1871-1884 Bajai Izraelita Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Bajai Izraelita Hitközség

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1871_1884_jegyzokonyv/?pg=0&layout=s

Gyűlésjegyzőkönyv 2 1885-1893 Bajai Izraelita Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Bajai Izraelita Hitközség

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1885_1893_jegyzokonyv/?pg=0&layout=s

Gyűlés-jegyzőkönyv 3 1894-1903 1 kötet

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1894_1903_jegyzokonyv/?pg=0&layout=s

Gyűlésjegyzőkönyv 4 1904-1911 Bajai Izraelita Hitközség 1 kötet Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Bajai Izraelita Hitközség

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1904_1911_jegyzokonyv/?pg=0&layout=s

Elöljárósági jegyzőkönyv 5 1912-1915 1 kötet

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1912_1915_eloljarosagi_jegyzokonyv/?pg=0&layout=s

Pénzügyi nyilvántartások 2 1860-1937 21 kötet

digitalizált változataikat lásd: https://library.hungaricana.hu/hu/collection/mioi_hitkozsegek_szerint_baja/

L1_E1_11 Iratok, iktatókönyvek 5 1900-1910 Bajai Izraelita Hitközség 1 kötet + 1 pallium irat Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

1 palliumnyi irat: L1_E1_11

Bajai Izraelita Hitközség Iktatókönyv névmutatója 1 1900-1910 1 kötet

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1900_1910_iktatokonyv/?pg=0&layout=s

Bajai Chevra Kadisa iratai 6 1789-1990 Chevra Kadisa alapítványai - Legaten Buch 2 1862-1924 1 kötet

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1862_1924_chevra_kadisa_alapitvanyai/?pg=2&layout=s

Sírhelynyilvántartás 3 1928-1990 1 kötet

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1928_1990_sirhelynyilvantartas/?pg=0&layout=s

Látványraktár1 L1_H1_42 Chevra Kadisa könyv 1 1846 1 kötet, ezüst veretekkel

http://collections.milev.hu/items/show/30703

Látványraktár1 L1_A2_42 Sírhelynyilvántartás 4 1789-1914 Bajai Chevra Kadisa Bajai Izraelita Hitközség 1 kötet, 90 oldal Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

1 kötet, 90 oldal: regiszter + sírhelynyilvántartás az elhalálozás időrendje szerint

Bajai Chevra Kadisa Bajai Izraelita Hitközség

helyben fennmaradt

Aggok Háza 7 Aggok háza pénztárkönyv 1 1936-1940 1 kötet

https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_hitkozsegek_szerint_baja_x_001_1936_1940_aggok_haza_penztarkonyv/?pg=0&layout=s

L1_A1_32 Bajai tűzvész emlékkönyve 1 1845 Bajai Izraelita Hitközség 1 kötet belekötött rézmetszettel Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

1 kötet jegyzőkönyv a bajai tűzvész leírásával és a város helyreállítására gyűjtött adományok jegyzékével

Bajai Izraelita Hitközség

levéltárban fennmaradt irat (2018.35)

L1_E1_33 Szügy 142 1864 1 pallium

Születési igazolás

L1_E1_33 Szombathely 143 1859 - 1959 Szombathelyi Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Adomány-gyűjtés a bözödújfalui község Tóra-tekercse számára. Bernstein Béla levele: előadásra kér fel egy rabbit.

Szombathelyi Izraelita Hitközség
L1_E1_33 Szilvásvárad 144 1867 1 pallium

Házassági engedély

L1_E1_33 Szentkereszt 145 1785 1 pallium

Kiegyezési okirat két perlekedő zsidó között. LATIN

L1_E1_33 Szenice 146 1745 - 1857 1 pallium

J. Wolff ügye elszökött lánya ügyében, melyben kikeresztelkedésről és hozományról van szó. Wolf Machte?? Kikeresztelkedési ügye korszerinti?? lefolyással. Születési bizonyítvány Fischof Bernard születéséről,

L1_E1_33 Szenc 147 1900 - 1930 1 pallium

A szenicei hitk. története - ism. szerző

L1_E1_33 Székelyhíd 148 1880 1 pallium

Zsidó iskolai évvégi bizonyítvány

L1_E1_33 Szigetvár 149 1884 Szigetvári Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Magyar Zsidó Szemle: Szigetvár és Sarkad története kútfők alapján (gépelt irat)

Szigetvári Izraelita Hitközség
C5 XXXIII-5-b 4 L1_E1_33 Szekszárd 150 1823 - 1945 Szekszárdi Izraelita Hitközség 2 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Tolna megye 4 kerületének türelmi adó-elszámolása. Német és héber nyelven. Sorsjegy az imaház és iskola javára tartandó sorsjátékhoz Leopold Sándor fia emlékiratához segítséget kér + egyéb levelek Levél a szekszárdi Zsidó Tanácstól a Hitközség elnökének. -1945 (külön palliumban - C5 XXXIII-5-b 4)

Szekszárdi Izraelita Hitközség
C5 XXXIII-5-b 4 Budai Izraelita Hitközség 151 1945 - 1950 Budai Izraelita Hitközség 1 pallium iratanyag Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

The Memorandum of 800 Years Old Community of Buda /Budapest/ -1945 Levél a Budai Izr. Aggok és Árvák Menház-Egyesületétől Stöckler Lajosnak 1947 A Budai Izraelita Szentegylet levele Stöckler Lajosnak -1949 Jegyzőkönyv -1950 Pro Memória. Tárgy: A Budai Hitközség közgyűlése -1945

Budai Izraelita Hitközség
L1_E1_33 Ócsa 152 1859 - 1861 1 pallium

Házassági szerződés Kötelezvény 10.000 Ft-ról, amellyel a Löwy-testvérek szüleiknek tartoznak az átvett gazdaság fejében. Részletekben fizetik vissza. A dabasi szolgabírói hivatal végrehajtást elrendelő végzése egy ócsai zsidó házbértartozásának behajtására.

L1_E1_33 Ómoravica 153 1852 - 1857 1 pallium

Születési és halálozási anyakönyv. Augenfeld Adolph adókönyve.

L1_E1_33 Putnok 154 1854 - 1960 1 pallium

Weinberger József vázlatos története a putnoki hitközségről, főleg a rabbikról.

C5 XXXIII-5-b 4 Kisvárda 155 1952 Kisvárda 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Felső-Szabolcs központjában, a Kisvárdai járás székhelyén az első zsidók 1730 körül telepedtek le, az itt is birtokos Esterházyak engedélyével. Ezt követően is mindig feltűntek az adózási összeírásokban, például 1753-ban 3 család, 1764-ben 10 haszonbérlő, 1770-ben 49, 1784-ben 118, 1814-ben 264, 1836-ban 500, 1840-ben 560, 1848-ban 725 zsidó élt a mezővárosban, vagyis az akkori lakosság 23 százaléka. A modern népszámlálások pontosabb képet adtak a zsidóság számának növekedéséről (zárójelben az összlakosság lélekszáma, illetve a zsidóság számaránya, százalékban): a településen 1869-ben 1328 (4703; 28,2), 1881-ben 1483 (5006; 29,6), 1890-ben 2091 (6458; 32,4), 1900-ban 2614 (8257; 31,6), 1910-ben 3036 (10 019; 30,3), 1920-ban 3454 (11 435; 30,2), 1930-ban 3658 (14 133; 25,8), 1941-ben pedig 3770 (14 755; 25,5) zsidó lakott. 1796-ban jött létre a Chevra Kadisa, a 19. század elején már zsinagógájuk volt, 1818-ból rabbijukat ismerjük. A közösség 1840-ben kiszakadt a nagykállói rabbi fennhatósága alól. 1851-től elkezdődött az anyakönyv vezetése, akkoriban már bet hamidrast és jesivát is találunk a településen. 1868 után a település az ortodox irányzathoz csatlakozott, s mindvégig ennél is maradt, noha más irányzatok is jelen voltak. 1885-ben a hitközséghez csatlakoztak a környező települések kis hitközségei is. A dualista korban fellendült az egyesületi élet, egyre-másra szerveződtek a különböző egyesületek: Izraelita Nőegylet, Chevra Mezonot, Malbis Arumim, Gemilut Chaszadim, Osze Cheszed Weemesz, Bikur Cholim, népkonyha, Izraelita Leányegylet. 1902-ben új zsinagógát építettek. Temetőjük először bérelt, majd saját tulajdonú földön működött. Fenntartottak rituális fürdőt, több kóser mészárszéket, 1889-ben elemi iskolát nyitottak. Az 1920-as évek végén kezdett működni a Pro Palesztina Szövetség, majd a Hásomér Hácáir és az Aviva ifjúsági szervezet. A gazdasági életben is teret nyertek, zsidók lettek a bérlői, majd tulajdonosai az egykori dzsentri birtokoknak. 1893-ban zsidó tulajdonban volt a 100 kat. holdnál nagyobb területek 72,5 százaléka. Kisvárda a terménykereskedelem egyik központja lett. A kisvárdai zsidók voltak a megalapítói a helyi pénzintézeteknek s a 20. század elején megszervezői az első kisvárdai gyáraknak. Túlsúlyba jutottak a helyi képviselőtestületben. Az egyik kisvárdai ügyvéd, Vadász Lipót a Tisza kormányban igazságügyi államtitkár lett. Az ún. első zsidótörvény kiadásával megkezdődött a zsidóság egyéni és kollektív jogfosztása, kisemmizése. 1941-től a férfiakat munkaszolgálatra vitték, s a településen 1942-ben munkaszolgálatos tábor létesült. 1944. április 5-én megjelent az 1240. M.E. számú rendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről. A zsidóság Kisvárdán való elhelyezkedésére utal az, hogy ennek helybeli kihirdetéséhez hozzáfűzték: „Dobolni minden utcában, különösen a Szent László és a Deák Ferenc utcában.” Április 7-én Baky államtitkár már azt is bejelentette, hogy a kassai csendőrkerület területéről a zsidók a közeljövőben ki lesznek telepítve. Kisvárda a kassai csendőrkerületbe tartozott, tehát ezen a vidéken az elsők között történt meg a „végső megoldáshoz” vezető út első elemének foganatosítása. A zsidók összeszedését a területileg illetékes rendőrség és csendőrség végezte, a német biztonsági rendőrség tanácsadóként volt jelen. Április 10-én a község főjegyzője utasította Kain Józsefet, a hitközség elnökét, hogy a belügyminiszter 6163/1944. VII. Res. számú rendelete értelmében gondoskodjék a zsidók összeírásáról, s a jegyzéket legkésőbb április 14-én (péntek) este 6 óráig négy példányban adja be. A főjegyző április 15-én jelentette a belügyminiszternek, hogy a folyó hó 10. és 13. napjain Kisvárdában tartózkodó zsidók összeírási névjegyzékének egy példányát beterjeszti. Az összeírás 3494 nevet tartalmazott, de azokat is beszámították, akiket nem találtak Kisvárdán, mert munkaszolgálaton voltak, vagy elszöktek, eltűntek a hatóság elől. Ezek száma mintegy kétszáz volt. A csendőrségnek küldött jegyzék alapján folyt le a zsidók kijelölt területre (gettóba) való beszállítása. Ez április 15-én, más adat szerint 16-án kezdődött: „...a fehérvasárnap hangulatát szokatlan esemény zavarta meg városunkban. Megkezdődött a zsidóknak gettóba való gyűjtése… Vidékről szállították be először a családokat.” A gettóba tömörítés a hónap végén fejeződött be. A zsidó értelmiségiek közül a bizonytalan vagy inkább a nagyon is bizonyos jövő miatt többen öngyilkosok lettek. A helyieket nem utcánként, hanem a zsidók ellenőrzésének sor-rendjében vonultatták be a megadott településrészre. A gettósítást idegenből érkezett rendőrök végezték, egy tiszt által vezetett csoportot közülük a gettó területén szállásoltak el. A gettó a Horthy Miklós út bal oldalán kezdődött, s kiterjedt a Deák Ferenc és a Petőfi utcára, a Mátyás király út bal oldalára, valamint a Szent László utca egyes részeire. A gettó területe magában foglalta a zsinagógát is. Ahol lehetett, a házak közti kerítéseket lebontották, s így közös udvara lett a begettósított zsidóságnak. Ez a községrész volt korábban is a helybeli zsidóság élettere, lakhelye, centruma. Az úttesteket és településrészeket korláttal lezárták. A zsidók közül választott, fehér karszalagot viselő „segédrendőrök” is vigyázták, hogy engedély nélkül a gettó területére senki ne lépjen be. A munkaszolgálatosoknak a rendőrség harminc percet engedélyezett, hogy rokonaikat meglátogassák. Április 16-án megalakult a zsidó tanács, tagjai voltak: Burger Samu, Friedman Bernát, Katona Sándor, Kun Samu, Lefkovics Miksa, Lukács Ignác, Prerau Ignác, Steiner Mihály, Szőke Sándor és Szilágyi Lajos, majd 19-én a tanács Grósz Jenővel, Guttmann Bertalannal, Stark Dezsővel, Fischer Miklóssal, Ellenbogen Edével és Unger Sándorral bővült. Április 24-én a főjegyző jelentette a Magyar Kir. Pénzügy-igazgatóságnak Nyíregyházára, hogy: „Kisvárda községben az összeírás szerint 3680 zsidó él. A zsidóvagyonok bejelentéséhez nyomtatványt 1750 személyre kérek, mert ennyire tehető a családdal, illetve önálló keresettel bíróknak a száma.” A vármegyei alispán május 11-én közölte a közigazgatási bizottsággal, hogy a zsidók létszáma 6932 fő. Ezzel szemben a Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága június 22-én Sztójay miniszterelnöknek küldött levelében 12 000 főt említett, mint akik a kisvárdai gettóban vannak. Ez a szám nyilvánvalóan túlzás. Miközben erőteljesen folyt az előkészület a magyarországi zsidóság likvidálására, április 21-én több kisvárdai zsidó vonult be munkaszolgálatra Kassára, s ez sokuknak az életben maradását jelentette. A gettóban a belső rendre a zsidók által saját soraikból választott őrök ügyeltek, a táborlakókra kollektív felelősség hárult, s minden háznak saját felelőse volt, akinél ott volt a lakók névsora. A zsidó elemi iskola épületét jelölték ki gettókórháznak. Május 3-án a Magyar Zsidók Központi Tanácsa az Eichmannhoz intézett beadványában beszámolt a kisvárdai gettó helyzetéről is: „Itt főleg a környéki zsidóság elhelyezése és ellátása nehéz. Ezeket a zsidó templom udvarába terelték össze. Élelmiszerük kifogyott, és az egészségügyi helyzet is kétségbeejtő.” A vidéki zsidók hamarabb kerültek a gettóba, így hamarabb is fogytak ki az ennivalóból. A gettóbeli életet a csendőrnyomozók által végzett vallatások is nehezítették. Eközben folytatódott a zsidóság gazdasági tönkretétele is, s a zsidóellenes intézkedéseknek a keresztények is megérezték a következményeit. Május 24-én a főszolgabíró azt jelentette, hogy a járás területére kirendelt honvédelmi munkaszolgálatos 5 zsidó orvost és 2 gyógyszerészt az ő előzetes értesítése nélkül családjukkal együtt a gettóba szállították, így a járás 55 ezer lakosára egyetlen körorvos maradt, s a védőoltások is mindenhol félbeszakadtak. Más alkalommal a főszolgabíró a településen 12 szakmában bekövetkezett iparoshiányra panaszkodott. Azokat is elérte a végzet, akik a gettósítás alól mentesültek. Május 13-án reggel Kundler József bankigazgatót lakásáról vitte el Zöldi Márton hírhedt SS százados és több SS katona. Ők 40 000 pengő készpénzt, valamint ékszereket és iratokat is magukkal vittek. Aznap Zöldi még 7 másik zsidót rakatott teherautóra, s vitt ismeretlen helyre. Június 4-én hajnali 4 órakor a Gestapo teherautója jött Práger Jenő „kivételezett” gimnáziumi tanárért. Május 27-én, szombaton, kihirdették, hogy két napra való ételt készítsen el mindenki. Ez jelezte, hogy a gettót hamarosan felszámolják. Közvetlenül a savuot ünnepe előtt egy SS egység érkezett Kisvárdára. A gettóba siettek, idomított német juhászkutyákat vezetve betörtek a házakba, és ütötték még az öregeket, nőket és gyerekeket is. Május 29-én megtörtént az emberek bevagonírozása, a szerelvények egy nappal előbb érkeztek Németországból. A gettó kiürítését a magyar csendőrök intézték. Először a Csillag, a Petőfi és a Posta utcát, illetve az ezek közötti részt számolták fel. Gyalogmenetben mentek a Kisállomás felé, és ott beterelték őket Schwarz fakereskedő udvarába, mivel a vasúti sínek egész az ő raktáráig vezettek. Az udvarban már bent álltak a vagonok, minden vagon előtt tábori csendőr állt gépfegyverrel. A 3500 emberre körülbelül 40 csendőr vigyázott. Az első szállítmány elvitele után a hátrahagyottak közül több zsidót a csendőrök kivittek a fatelepre, hogy rendet csináljanak. Ők megtudták, hogy a vonatok nem Hortobágy felé indultak, mint azt remélték, hanem Csap irányába, vagyis kivitték a zsidókat az országból. Ez a hír is öngyilkosságokat váltott ki. Május 30-án próbát tartottak, felsorakoztatták a gettóban lévőket a zsidó iskolánál, 31-én pedig a második szállítmány is útnak indult. Néhány embernek sikerült elbújnia a gettó kiürítésekor, ők pár nap múlva Pestre szöktek. A vagonok Kassán keresztül futottak Auschwitz-Birkenauba. A kassai vasútállomáson a németek vették át a szerelvényeket. A kassai vasútállomáson készült feljegyzés szerint Kisvárdáról május 30-án futott be az első szerelvény, benne 3475 fővel, június 2-án pedig a második, amelyen 3421-en utaztak. A holokausztot túlélő kisvárdaiak nem mindegyike tért vissza lakóhelyére. 1946-ban 804, 1948-ban 650 zsidó élt a településen. Ez évben a gettó egyik utcájának nevét Mártírok útja névre változtatták. 1949-ben márványtáblába vésték a kisvárdai és a vidéki áldozatok nevét. Akkor Kisvárdán 446 izraelita élt. A következő évtizedekben a zsidók száma folyamatosan csökkent, 1975-ben a zsinagógát is eladták a helyi tanácsnak. 2001-ben még 11 fő vallotta magát zsidónak. Az 1941-es népszámlálás szerint a Kisvárdai járás területén a következő községekben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): *Ajak (56; 3044), *Anarcs (63; 2153), *Dombrád (193; 6688), *Döge (15; 2056), *Fényeslitke (43; 2398), *Gyulaháza (65; 1973), Jéke (6; 673), *Kékcse (20; 1566), *Kisvárda (3770; 14 782), Komoró (8; 1082), *Nyírkarász (170; 2744), *Nyírtass (186; 2836), *Pap (41; 1456), *Pátroha (107; 3180), *Rétközberencs (16; 1451), *Szabolcsbáka (74; 1570), *Szabolcsveres-mart (16; 1948) és *Tiszakanyár (16; 1700). in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 933-996, Néző István

Levél a kisvárdai Orthodox Izraelita Hitközség elnökétől, Stöckler Lajosnak (a MIOI elnökének). -1952

Kisvárda
L1_E1_33 Orosháza 156 1944 - 1991 Orosházi Izraelita Hitközség 2 pallium Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A 231400/1944 BM rendelet alapján a zsidó tulajdonok felett gondnokságot vállalók listája Kimutatás az orosházi zsidók deportálásáról Anyakönyv 1951. november 15-től

Orosházi Izraelita Hitközség
L1_E1_33 Paks 157 1793 - 1917 2 pallium

Egy, a zsidó iskola részére történt befizetésről szóló nyugta. A földvári sóhivatal nyugtája egy paksi zsidó adótartozásának megfizetéséről. A paksi zsidó vezetők a különböző hitközségek elöljáróságainak: Menekülő román zsidók számára adakozásra szólít fel. A Paksi Orthodox Hitközség alapszabálya, miniszteri jóváhagyással. Paksi Talmud Tora új tanintézetre kiadott kisorsolandó részletjegye

L1_E1_33 Pécel 158 1847 - 1942 1 pallium

Másolat az 1847-es összeírásról

L1_E1_33 Pétervására 159 1939 1 pallium

Házassági anyakönyvi kivonat (Kraus Moses, Wertheimer Hanka)

L1_E1_33 Puckó 160 1876 1 pallium

A puckói hitközség Deák Ferenc halálakor tartott istentiszteletének programja.

Látványraktár1 L1_E2_51 Pöstyén 161 1908 1 pallum

Izraelita Népkonyha Egylet évi jelentése. Az ebédelosztás módja, az adományok felsorolása.

C5 XXXIII-5-b 4 Látványraktár1 L1_E1_42 Óbuda 162 1948 - 1949 Óbudai Izraelita Hitközség 1 pallium Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

Levél az Óbudai Izraelita Hitközség elöljáróságától Dr. Ortutay Gyula Vallás éd Közoktatásügyi Miniszternek támogatás ügyében -1948 Levél az Óbudai Izraelita Hitközség elöljáróságától Stöckler Lajosnak, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája elnökének -1949

Óbudai Izraelita Hitközség
Látványraktár2 L2_A3_66 Kisújszállás 163 1936-1950 Kisújszállási hitközség 1 doboznyi iratanyag Magyar Zsidó Levéltár

A Nagykunság első olyan települése, ahol a zsidóság letelepedési jogot nyert. 1850-ben már hat izraelita lakost regisztráltak. Gyarapodásnak azonban csak a hatvanas évek második felétől indult. A hitközség a neológ irányzathoz csatlakozott, és a karcagi rabbiságtól elszakadva önállósodott (1867), két év múlva pedig felépítette első imaházát. A századforduló idején virágkorát élő hitközség (1900-ban 525 fő, 4 százalék) új zsinagógáját 1902-ben emelték. Az 1920-as évek végétől rohamos hanyatlás következett be, a német megszállás idején már kevesebb mint kétszázan éltek itt. 1944. május 12-én Gaál János polgármester és Barna Gyula rendőrkapitány személyesen jelölték ki a gettót a város nagyrészt zsidók által lakott belterületi részén, a Mózes utca 1–12. és 14. sz. házaiban, a Király utca 21. alatt, valamint a zsinagógában. Az ügyek közvetlen intézésével a polgármester Csíky Ferenc közigazgatási tanácsnokot bízta meg. Breznay Mihály főszolgabíró rendelete nyomán május 16-án ide szállították a szomszédos Kenderes község 13 zsidó lakóját és az ottani Horthy- majorban idénymunkásként dolgozó négy munkaszolgálatost, valamint a gettó orvosi teendőinek ellátására dr. Lakos Manó abádszalóki orvost és családját. A gettó összlétszáma 208 fő volt. A zsidó tanács funkcióját két hatósági megbízott, Schwarcz Béla és Strasser Sándor kereskedők látták el.

Kisújszállási hitközség

helyben fennmaradt iratanyag

Látványraktár1 L1_E2_53 Hajdúböszörmény 164 1906-1914 Hajdúböszörményi hitközség 8 pallium (könyv) Magyar Zsidó Levéltár

Hajdúböszörményi Izraelita Hitközség képviselőtestületének jegyzőkönyvei (1906-1914) Pénztárkönyvek (3 db): 1931-1935, 1935-1939, 1939-1943 Adófőkönyvek (3 db): 1930-1932, 1934-1938, 1938-1943 Postakönyv 1938-1945

Hajdúböszörményi hitközség

helyben fennmaradt iratanyag

Látványraktár1 L1_E2_52 Belényes 165 1860-1911 Belényesi Chevra Kadisa Chevra kadisa tagnyilvántartása, 1860-1911. Kézzel kitöltött nyomtatvány Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
Hungarian

Másik kötete a Jewish Heritage Museum (New York) gyűjteményében, az állandó kiállításban szerepel.

Chevra Kadisa tagnyilvántartása, 1860-1911

Belényesi Chevra Kadisa

Aukciós vásárlás, 2008.

Látványraktár1 L1_E1_61 Hevesi hitközség 166 1761-1950 1 box

Mázkir-táblák: Adler Illés, 5684/1924 Adler Zsigmond, 5765/1905 Amster Károlyné, szül.: Fábián Szeréna, 5680/192 Blau Henrik dr., 5666/1906 Blau Salamon, 5667/1907 Blau Salamonné, 5648/1888 Blumenthal Sándorné, 5666/1906 Butterman Henrik, 5671/1911 Butterman Jakab, 5667/1907 Butterman Jakabné, 5668/1908 Ecker Hermanné, 5670/1910 Meister Sámuel, 5631/1871 Morvai Mór, 5669/1909 Rosenfeld Jakab, 5623/1863 Schwarcz Lajos, 5696/1936 Steiner Péterné, Paneth Jolán, 5663/1903 Szántó Adolfné, 5684/1924 Szántó Fülöp, 5691/1931 Szántó György, 5701/1941 Trencsiner Mózes, 5677/1917 Ungleider Ferenc, 5677/1917 Weisz Lajos, 5667/1907 Weisz Sándorné, Friedman Aranka, 5762/1912 Tanulmányok Hevesről, 2001., (291-332 pp.) Hevesi Önkormányzati Hirek, 1993. október. Benne: A hevesi mártíremlékműről, az áldozatokról Keren Kayemet Lejiszrael emléklap, Filipovits Miksáné emlékére Kataszteri birtokívek Kitöltetlen Ketuba (nyomtatott) Gondnokság alá helyező határozat (hiányos, töredék) Pászka igénylő lista, 1917. (fénymásolat) Adó-nyugta könyv, 1944 2002-es károk a vihar után a Hevesi Gimnáziumban nyomtatott F-F képek Ismeretlen családi fotó (fénymásolat) Héber és német nyelvű mahzor, Jom Kippurra Héber és magyar nyelvű mahzor, Jom Kippurra Tájékoztató kiadvány a temetkezési és kegyeleti ügyekről. (Hiányos, 82-241 pp.) Rosh Hasanai és Jom Kippuri héber nyelvű imakönyv, évszám nélkül, részben restaurált Héber nyelvű Jom Kippuri mahzor, 1811 Talmud (részlet) 1935

Kertész Imre ajándéka, 2017

Látványraktár1 L1_E2_42 Rohonc, Rechnitz 167 1676-1732 Rohonc 1 jegyzőkönyv, iratok Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A Batthyany uradalom számvetése a rohonci hitközséggel, 1676 (másolat) (64.1331) Batthyany Adam szabadásglevele Mautner Sámuel Józsefnek, 1688 (másolat), (64.1332) Forgách Simon védlevele a rohonci és szalónaki zsidók részére, 1704 (64.1896) A rohonci zsidók kérelme Batthyány Eleonórához, 1720 (64.1898) A rohonci zsidó község nyugtája, 1721 (64.1897) Judenpolizey, 1732 (64.1342) http://collections.milev.hu/items/show/33608

Rohonc Rohonc

Bernstein Béla ajándéka, 1943

A másolatok a MNL Batthyany családi levéltárából

Látványraktár1 L1_A1_43 Jánosháza 168 1848 Jánosházi Chevra Kadisa 1 kötet Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

1 kötet gazdagon illusztrált jegyzőkönyv (takkanot, hesbonot, regiszter)

Jánosházi Chevra Kadisa

64.1088

http://collections.milev.hu/items/show/30418

L1_A1_44 Hodász 169 1853 Hodászi Chevra Kadisa 1 kötet Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Hodászi Chevra Kadisa

64.1084

http://collections.milev.hu/items/show/32316

Komádi 170 1880 Komádi Zsidó Hitközség 1 papírlap, névjegyzék Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

1 névjegyzék: a zsinagógát felépítő építési bizottság, és a hitközség tagjainak névjegyzéke

Komádi Zsidó Hitközség

irkából kitépett lapon, tintás kézírás

ajándék, 2018.