View authority record

Várpalotai hitközség

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Várpalotai hitközség

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

1750 - 1944

History

A várpalotai hitközség megalakulása az 1750-es évekre tehető. A település zsidó temetőjében a legkorábbi sírkövet 1740-ben Juda ben Eliezer tanítónak állították. A Veszprém járási községben 1785-ben 228 zsidó lakott. A környező falvakból történt beköltözések és a természetes népességnövekedés következtében Várpalotán 1880-ban 599 (11, 2 százalék) izraelita felekezetű személy élt. Az ezt követő időszakban a várpalotai zsidóság lélekszáma fokozatosan csökkent. Különösen az 1880–1910 közötti időszakra jellemző ez a demográfiai jelenség (1910-ben 394 fő, 7,2 százalék).

A hitközség régi zsinagógáját a 18. század közepén építették. Abban az időben nyílt meg a zsidó népiskola is, amelynek 1786-ban önálló épülete volt. 1782-ben Löw Izraelt választották meg rabbinak, aki – a prágai Chevra alapszabályokat használva fel mintának – a várpalotai hitközség Chevra Kadisájának alapító okiratát is elkészítette.

1839-ben épült fel a hitközség új, klasszicista stílusú zsinagógája, amelynek avatásán megjelentek a keresztény egyházak papjai, a városi és a vármegyei hatóságok képviselői is. 1848-ban a zsidók letelepedési engedélyének kiadási joga a földesúrtól a városi tanácsra szállt. A városi hatóság 1862-ben ezt a jogot a hitközségi elöljáróságnak adta át véleményezésre. Várpalota főrabbija 1849-ben a neves Singer rabbicsaládból származó Singer Ábrahám lett. A tudós rabbi talmud-tórát és jesivát alapított, és jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. A várpalotai hitközség 1869-ben status quo ante maradt, később azonban az ortodox irányzathoz csatlakozott. Az 1885. évi anyakönyvi kerületi beosztás szerint a Veszprémi járásból Berhida, Kiskovácsi (1925-ben egyesítették Berhidával), Ősi, Öskü, Peremarton (1938-ban Berhidához csatolták) és a Zirci járás falvai taroztak a 187. számú várpalotai anyakönyvi kerülethez.

Az 1941. évi népszámlálási adatok szerint Várpalotán 211 (2,4 százalék) zsidónak minősített és 23 (0,3 százalék) más vallásra áttért, de a faji törvények értelmében zsidónak számító személy lakott.

Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én, Várpalotán bezárták a zsidó üzleteket, és a zsidóságot a zsinagógába terelték. A szükségletek elvégzésére egy üres és egy vízzel töltött vödröt helyeztek el a zsinagógában, megalázva az embereket, meggyalázva a helyet. Élelmet nem adtak. A nőket és a gyerekeket a német katonák egy nap után kiengedték, a férfiakat két nap után engedték szabadon.

Veszprém vármegye területén a gettók kijelölésére 1944. május 23–31e között került sor. Várpalotán a zsinagóga környékét jelölték ki a zsidók számára elkülönített területnek, amelyet a külvilágtól deszkapalánkkal zártak el. Várpalota utolsó főrabbiját, Singer Leót és feleségét, továbbá Adler Sámuelt, a hitközség kántorát – aki egyben a metszői feladatokat is ellátta –, illetve ennek fiát és leányát a többi zsidóval együtt deportálták.

A várpalotai gettóban mintegy 260 zsidót zártak össze. A városi zsidókon kívül a gettóba szállították még Balatonalmádi, Berhida, Ősi és Vilonya zsidóságát is. A várpalotai gettó kiürítését a székesfehérvári II. csendőrkerület egyik szakasza és a palotai csendőrség végezte. A gettó lakóinak a 103/11. munkaszolgálatos zászlóalj segített összecsomagolni, majd a csendőrök durva bántalmazások közepette a Kossuth utcán át a vasúthoz terelték őket. 1944. június 19én a várpalotai zsidókat a sárvári gyűjtőtáborba szállították. Sárváron a műselyemgyár területén kialakított gyűjtőtáborban vallatásokkal, kínzásokkal próbálták a halálra szánt emberektől a megmaradt értékeket elvenni. A várpalotaiakat június végén átvitték a láger középső részén lévő, szögesdrótokkal elkerített, elkülönített helyre, ahol újabb motozások, értékek utáni kutatások folytak. A várpalotai zsidóságot 1944. július 4-én marhavagonokba zárva, Kassán keresztül szállították Auschwitzba.

A Várpalotára visszatért zsidók lélekszáma az 1945. október 4-én kelt jelentés szerint 18 fő volt: 10 munkaszolgálatos és 4 politikai okokból internált fogoly volt köztük, 4 személy pedig a haláltáborokból tért haza szülővárosába. Más források szerint a holokausztnak 21 várpalotai túlélője volt, akik a háború után a hitközséget nem alakították újjá.

Várpalotán 1949-ben 20 zsidó élt.

A várpalotai klasszicista stílusban épült zsinagógát a város felújíttatta, s az Nagy Gyula Galéria néven, kulturális intézményként működik.

A temetőben 1997. június 29én mártírmegemlékezést tartottak, és a zsinagóga falán emléktáblát helyeztek el. A Várpalotáról elhurcolt és megölt zsidók emlékére 1999. június 29-én a temetőben emlékművet állítottak, a megmaradt imakönyveket és imaszíjakat megáldották, és egy deszkaládában elásták. Ugyanakkor újabb emléktáblát helyeztek az egykori zsinagóga falára, amely a várpalotai zsidók deportálását, a mártírhalált halt Singer Leó és a Várpalotán született Bernstein Béla főrabbi emlékét örökíti meg.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 1290-1312, Gergely Anna

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes