View authority record

Törökszentmiklós

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Törökszentmiklós

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

c. 1854 - 1960

History

A településen élő zsidóságról legkorábbi adataink az 1820-as évek elejéről valók. A zsidó hitközség alapítására vonatkozólag nincsenek pontos adatok, csak annyit tudunk, hogy 1842. tíz zsidó család lakott T.-on. Ekkor már imahelyiségük is volt Stern Farkas házában és egy reb Jechezkél nevű alkalmazottat tartottak. Az első elöljárók Stern Farkas, Weisz József, Moskovits József és Schwartz Sándor voltak. 1854-ben szentegyletet, a következő évben iskolát alapítottak, ekkor már 50 családra szaporodott a hitközség, rabbit választott Stein Pinkász (1854–1886) személyében. Klasszicista stílusú zsinagógájukat 1857- ben emelték a későbbi Bocskai utca és Batthyány út sarkán. Tagjai ragaszkodtak a hitélet konzervatív előírásaihoz, de szervezetileg a kongresszusi hitközségekhez csatlakoztak. A századfordulón még 821 tagú (3,75 százalék) közösség a vészkorszak idejére közel felére (420 fő) csökkent, vallási vezetője 1925- től Herskovits József rabbi volt.

A Tiszai középjárás zsidóságának túlnyomó része a járási székhelyen élt (520; 30 144), a maradék a következő községekben:


  • Fegyvernek (85; 7717),

Kuncsorba (11; 1422),

  • Tiszabő (18; 2223),

Tiszabura (10; 2831) és

  • Tiszaroff (39; 5530).

Rajtuk kívül a központi járásbeli Szajol zsidói is a törökszentmiklósi gettóba kerültek.

Szarka Gyula főszolgabíró a helyi zsidóság kényszerlakhelyét a község központjában lévő Polgár utcában, a zsinagógában és a környező lakóházakban jelölte ki, míg a kisebb falvakból behozott zsidókat a járványkórház kórtermeiben és egy szomszédos zsidó házban akarta elhelyezni. Az érintett nem zsidó lakosok azonban közvetlenül Endre László államtitkárhoz intézett feljelentésben tiltakoztak a terv ellen.

A helyi református egyház vezetői sem értettek egyet azzal, hogy a gettó templomuk közelében legyen, és ingatlanaikat igénybe vegyék. Nyomásukra az alispán megváltoztatta az eredeti határozatot, és rendeletében a tervbe vett tizenegy helyett hét házat jelölt ki gettónak. Ide közelítőleg 210-230 ember – Szarka rendeletére elsősorban a hitközség tehetősebb, befolyásosabb tagjai, vegyes házasok és hadiérdemesek – került, míg a többieket a külterületi gettóba vitték. A több mint 400 ember számára azonban kevés volt a férőhely, ezért a környékbeli zsidók egy része a szomszédos Klein- fatelepen lévő istállóban és fészerekben, valamint a zsidó temető melléképületeiben húzódott meg. Sokan napokon keresztül a szabad ég alatt töltötték az éjszakát. A zsidóság saját költségén épített barakkokat, ami valamelyest enyhített a helyzeten. A helyi sajtó adatai szerint összesen 636 embert zsúfoltak össze a két gettóban.

A zsidó tanácsot Katona Sándor kereskedő, Scheiner Jenő ügyvéd, Fekete Miklós szabómester, Czeizler Oszkár és Czitter Miksa hitközségi elnök alkották. Utóbbit betegsége miatt később Szigeti Imre helyettesítette. A zsidó vezetők jó viszonyban voltak a főszolgabíróval, aki igyekezett ismerősein segíteni, és kérelmeik nyomán lépéseket tett a külső gettóban a legelemibb közegészségügyi intézmények létrehozására.

A két gettó lakóit június 17- én szállították Szolnokra. Ezt megelőzőleg debreceni csendőrnyomozók jelentek meg a belterületi gettóban, ahol – a Homoki László százados parancsnoksága alatt álló szolnoki különítmény és a Hangódi János vezette helyi csendőrség támogatásával – előre elkészített listák alapján egész napon át tartó válogatott kínzásokkal igyekeztek rábírni a vagyonosabb zsidókat értékeik átadására.

1949- ben a megye harmadik legnagyobb hitközsége működött itt, 174 fővel, Gerő István elnökletével. Az 1960- as évekre elnéptelenedett, jelentős építészeti értéket képviselő zsinagógáját a nyolcvanas évek elején lebontották.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 564-584, Csősz László
in. Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, p. 908.

Places

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes