A környék egyik legrégebbi hitközsége volt a tassi, hiszen már a 16. században éltek itt zsidók. Utolsó zsinagógájuk 1834-ben épült. 1941-ben 27 (0,9 százalék) izraelita és 3 (0,1 százalék) nem izraelita vallású zsidó lakott a településen. 1944 májusában a tassi zsidóságot a kiskőrösi gettóba, majd a kecskeméti gyűjtőtáborba szállították. Végül ez utóbbiból 1944. június végén deportálták őket, az úti cél ez alkalommal is Auschwitz-Birkenau volt. A zsidók „kitelepítése” után a helyi leventemozgalom kiigényelt egy elhagyott zsidó házat leventeotthon részére.

1945-ben a településre csak néhány zsidó tért vissza.
in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István

Tass, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. 3310 lak. A tassi (status quo) hitközség alapításának időpontja ismeretlen, miután a hitközség egyetlen, múltjára vonatkozó okiratot sem őriz. A kis hitközségnek van Chevra Kadisája és egy imaháza. Költségvetése évi 750 pengő. A hitközség anyakönyvi területéhez Dab, Dömsöd és Szalkszentmárton községek tartoznak. Lélekszáma 35, a családok száma 10, adót 13-an fizetnek. Foglalkozás szerint: 2 gazdálkodó, 1 szabad pályán levő, 9 kereskedő. A világháborúban 8 tagja vett részt és 1 esett el. Iskolája vagy Talmud Tórája nincs a hitközségnek. A hitközség vezetősége: Justh Dénes állatorvos, elnök és Eisler Szilárd jegyző, ki egyúttal a pénztárosi teendőket is végzi.
in. Ujvári Péter szerkesztésében, MAGYAR ZSIDÓ LEXIKON, 1929, p. 884