View authority record

Tabi hitközség

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Tabi hitközség

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

18. század vége - 1951

History

A vármegye egyik legrégibb hitközsége már a 18. század végén működött. Erről az időszakról viszont semmit nem tudunk, mivel az 1866-os tűzvész alkalmával a hitközség levéltára is leégett. Elemi iskolát 1862-ben, talmud-tórát pedig 1886-ban nyitottak. A kongresszus után a tabi zsidóság az ortodox szervezetet választotta. A hitközség zsinagógája 1897-ben épült fel. Anyakönyvi kerületéhez a környékbeli falvak tartoztak.

1941-ben 459 izraelita vallású ember élt Tabon, amelynek lakossága 4251 fő volt. A gettósítás a Tabi járásban az alábbi településeket érintette (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):

Ádánd (23; 1972),
Bábonymegyer (13;1511),
Balatonendréd (11; 1901),
Balatonkiliti (12; 2882),
Balatonszárszó (32; 1954),
Balatonújhely (50; 1053),
Bálványos (12;1309),
Jut (5; 541),
Karád (80; 3818),
Köröshegy (14; 2361),
Kötcse (11; 1999),
Nagyberény (29; 1869),
Nagycsepely (4;973),
Som (6; 808),
Szabadhídvég (27;2253),
Tab (459; 4251),
Zamárdi (9;1990) és
Zics (8; 888).

Ádánd, neológ zsinagóga

A tervek szerint a Tabi járás zsidóságát május 23-ig, a Lengyeltóti járás zsidóságát május 23-a és 27-e között, míg végül a Marcali járásét május 27-e és 31-e között kellett az észak-somogyi járásszékhelyre beköltöztetni.

A közelben élők fogatokon, míg a távolabb lakók vasúton, marhavagonokban, csendőrkísérettel érkeztek a gettóba.

Tab, ortodox zsinagóga

Kovács Endre körjegyző volt az első, aki az üldözöttektől ékszereik leadását követelte. A zsidókat honvédelmi munkaszolgálatra saját megművelendő földbirtokára rendelte ki. A gettó felállításakor a tabi zsinagógában a következőt mondta a helyi zsidó tanács tagjainak: „Maguk az életükkel felelnek mindenért, ami a gettóban történik!” A gettó területén fogdát is fölállíttatott. A férfiakkal földmunkát végeztetett. Ha az - megítélése szerint - túl lassan készült, akkor minden tizedik munkást öt napra fogdába csukatott. Mindezt a tabi zsidó tanáccsal hajtatta végre.

Májusban kezdődtek az úgynevezett kihallgatások, ezek kínzást és verést jelentettek, amelyeket gestapós és magyar nyomozók közösen végeztek.

Somogyban a nagyszámú lengyel menekült között is fel kellett deríteni a zsidókat. A tabi főszolgabírónak gondot okozhatott mind a felderítésük, mind pedig a velük való bánásmód. A menekülttáborok parancsnokai – legalábbis a tabi főszolgabíró távirata ezt sugallja – segítették a táborukban lévő lengyel zsidó menekülteket.

Felsőbb rendelet alapján elrendelték a nők teljes testi motozását. Mindezt a Kaposvárra való szállítás és a bevagonírozás előtt szülésznőkkel végeztették el az evangélikus iskolában. A csendőrök tizenhatos csoportokban hajtották a vizsgálatra a 12 évesnél idősebb kislányokat és asszonyokat. Mielőtt a vizsgálatot lefolytatták volna, felszólították őket, hogy adják át értéktárgyaikat. Maguk a vizsgálatok azonban nem úgy zajlottak le, ahogyan a csendőrök elképzelték. B. E. szülésznő elzárkózott a vizsgálattól. S. P.né szülésznő a harmadik vizsgálat után a további vizsgálatot megtagadta azzal, hogy a nők altestébe értéket elrejteni nem lehet, és a motozó helyiségből eltávozott. A motozás 3-4 napon keresztül tartott, azonban ettől kezdve a szülésznő távolléte miatt csak a ruhákat vizsgálták meg.

A Marcali, a Lengyeltóti és a Tabi járásban élő zsidók közül is sokan követtek el öngyilkosságot. Július 3-án mintegy 1400, gettóba zsúfolt embert elszállítottak Kaposvárra. Előfordult olyan is, hogy valakit ugyan a tabi gettóba költöztettek be, de a hatóság nagyvonalúan hozzájárult ahhoz, hogy egy másikba költözhessen át. A leggyakoribb indok a család együtt maradása volt. A hatóságok sok zsidó ellen indítottak különböző okokból eljárást, amelyek hónapokig elhúzódtak, és csak július elejére fejeződtek volna be. A főszolgabíró ilyen esetben elintézte az ügyet azzal, hogy „nevezett a tabi gettóból ismeretlen helyre lett szállítva”.

A visszamaradt zsidó ingóságok nagy részét ismeretlen tettesek – gyakran csendőri segítséggel – elhordták. Az emberek a csendőrök ellen is csak névtelenül mertek feljelentést tenni. Ezeket az ügyeket is a csendőrség vizsgálta ki, nemegyszer megállapítva, hogy a feljelentés alaptalan volt. A tabi főszolgabíró szerint a tetteseket fel kell deríteni, és példásan meg kell büntetni őket, mert a lopás a csendőrségre rossz fényt vet. A háború után az egyik detektív azzal védekezett, hogy nem magának, hanem Budapesten élő apósának lopott.

Tabon 1949-ben még 84 fős ortodox hitközség működött.

Források:

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 890-916, Kovács Tamás.

Places

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes