View authority record

Szarvasi Zsidó Hitközség

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Szarvasi Zsidó Hitközség

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

1844 - c. 1950

History

A holokauszt idején Békés vármegye második legnagyobb zsidó közösségének (1941-ben 686, 1944 áprilisában 725 főt számlált) története az 1820-as évek végén kezdődött. A Szarvason letelepedett zsidók 1839-ben szentegyletet, 1844-ben hitközséget alapítottak, 1852-ben rabbit választottak, 1856-ban a korábban épített imaház után zsinagógát emeltek. Az 1848. évi összeírás 41 családfőt és 4 nőtlen zsidó férfit tüntetett fel, akik jórészt házalásból, bolti kereskedésből tartották fenn magukat, de volt köztük gazdag nagykereskedő, rőfös, terménykereskedő és több kocsmáros is. A kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező akkori mezőváros kiváló lehetőséget biztosított a 19. század második felének gazdasági fellendülésében aktívan részt vállaló zsidóság számára. 1910-ben Szarvason (25 879 fő) az izraelita vallású lakosok száma 852 volt. Ez a község lakosságának 3,3 százalékát, a vármegye 7444 fős zsidó népességének a 11,4 százalékát adta. Az 1930-as években a szarvasi virilisek mintegy negyede zsidó volt. Éveken keresztül az első tíz adófizető között szerepelt Szemző Imre gyógyszerész és Gerő Oszkár ügyvéd.

Az 1868–69. évi egyetemes kongresszus után Szarvason is megtörtént a szakadás, s a hitközség 1872-ben kettévált. Az ortodoxok anyakönyvvezetésre jogosult hitközséget alakítottak, amely 1890-ig állt fenn, majd 1913-ig imaegyletként működött. Ezután ismét önálló hitközséggé vált. A másik irányzat 1903-ig status quo ante, attól kezdve kongresszusi szabályzat alapján folytatta tevékenységét. Mindkét közösség saját iskolát tartott fenn. Az ortodox iskola 1878-ban nyílt meg, és még 1944-ben is 54 tanulója volt. A neológ izraelita iskolába ugyanebben az évben 24 diák járt.

A szorgalmukkal vagyont és tekintélyt szerző zsidók közül a 20. század fordulójának időszakában kiemelkedett Grimm Mór, aki 1902– 1904 között Szarvas községi bírája volt, s aki korábban a Szarvasi Kereskedők Egyesületének elnöki posztját töltötte be.

A város kereskedelmi életében fontos szerepet betöltő zsidók 66 üzletét vették zár alá 1944-ben. Az Országos Vitézi Szék rendelkezésére bocsátottak három földingatlant, míg a Közjóléti Szövetkezet birtokába kilenc került.

1944 májusában három helyet jelöltek ki a gettó számára: a neológ hitközség épületeit, az ortodoxokét Schwartz kőfaragó házával és a Bolza-kastélyt melléképületeivel együtt. A szarvasi zsidókat május 15én reggel nyolc órától harminc lovas kocsival szállították a gettókba. A betegek számára a zsidó fürdőben alakítottak ki kórházat. Május 17-én érkezett meg a járás idehurcolt zsidó lakossága. Az 1941es népszámlálás szerint a Szarvasi járás – székhelye Szarvas volt – következő községeiben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

Békésszentandrás (30; 6396);
Csabacsüd (7; 2734);
Kondoros (26; 7483);
Öcsöd (89; 8189) és
Szarvas (686; 25 023).
Mivel az épületet egyéb célra hasznosították, május 23án a Bolza-kastélyból 320 főt a másik két gettóban helyeztek el, amelyeket a zsúfoltság miatt 19 környező ház igénybevételével kibővítettek. A gettósítás munkálatait a Szarvasi járás főszolgabírája irányította. A szarvasi zsidók ingóságainak egy részét a zsinagógában helyezték el. A gettó lakóit június 19-én a szolnoki koncentrációs táborba szállították. Szolnokról egy részük az Auschwitzba induló szerelvényre került, mások „szerencsésebbek” voltak, számukra Strasshof volt a végállomás. Megjárták a bergen-belseni vagy a theresienstadti táborokat, mert a szovjet csapatok előrenyomulásának hírére a foglyokat oda gyűjtötték össze. Ausztriából az elhurcoltak mintegy 70 százaléka hazatért, többek között egy elszállításakor állapotos nő is, akinek kinn született gyermeke túlélte a megpróbáltatásokat. Az auschwitzi táborból 1945 januárjában Bergen-belsenbe hajtották a foglyok egy részét, köztük a szarvasiakat is. A deportáltakon kívül az 1944. áprilisi összeírás 34 munkaszolgálatost és öt hadműveleti területen eltűnt zsidót említ. A szarvasi zsidó temetőkben márványtáblán állítottak emléket a holokauszt áldozatainak, összesen 355 nevet örökítve meg.

A hazatértek újjászervezték az ortodox és a kongresszusi hitközséget is. 1949-ben az ortodox közösség 141 taggal működött, elnöke Gottlieb Benő, ügyvezetője Licht Mór volt. A kongresszusi közösség 157 főt tett ki, elnöknek Kalmár Jenőt, ügyvezetőnek Guttmann Zsigmondot választották. Az 1950-es években az ortodoxok (1947 nyarán a hitközség rabbija Jakobovics Simon volt) még használták imaházukat. A neológ zsinagóga 1944 októberében – valószínűleg gyújtogatás miatt – teljesen leégett. Újra működtek az izraelita elemi iskolák is, amelyek 1948-ban az államosítás miatt végleg megszűntek. A „fordulat éve” után a megmaradt szarvasi zsidók száma gyorsan fogyatkozni kezdett. Sokan az országot is elhagyták, elsősorban Izraelben és az Egyesült Államokban kerestek maguknak jobb életlehetőséget.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 221-243, K. Cseh Edit

Places

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Related entity

Drechsler Miksa (1883-?)

Identifier of the related entity

P00342

Category of the relationship

associative

Dates of the relationship

1909-1910

Description of relationship

rabbi

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes