77 Szarvas Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu
2015-08-23
Generated by qubit 1.2 2020-09-19 05:42:UTC English
Szarvas HU HJA X-77 1860 - 1931 Szarvasi Zsidó Hitközség 1 pallium; 3 Box Magyar Zsidó Levéltár
Síp u. 12. Budapest Hungary 1075 telephone: +3614135500 email: info@milev.hu www.milev.hu Hungary Email: tzs@milev.hu

A holokauszt idején Békés vármegye második legnagyobb zsidó közösségének (1941-ben 686, 1944 áprilisában 725 főt számlált) története az 1820-as évek végén kezdődött. A Szarvason letelepedett zsidók 1839-ben szentegyletet, 1844-ben hitközséget alapítottak, 1852-ben rabbit választottak, 1856-ban a korábban épített imaház után zsinagógát emeltek. Az 1848. évi összeírás 41 családfőt és 4 nőtlen zsidó férfit tüntetett fel, akik jórészt házalásból, bolti kereskedésből tartották fenn magukat, de volt köztük gazdag nagykereskedő, rőfös, terménykereskedő és több kocsmáros is. A kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező akkori mezőváros kiváló lehetőséget biztosított a 19. század második felének gazdasági fellendülésében aktívan részt vállaló zsidóság számára. 1910-ben Szarvason (25 879 fő) az izraelita vallású lakosok száma 852 volt. Ez a község lakosságának 3,3 százalékát, a vármegye 7444 fős zsidó népességének a 11,4 százalékát adta. Az 1930-as években a szarvasi virilisek mintegy negyede zsidó volt. Éveken keresztül az első tíz adófizető között szerepelt Szemző Imre gyógyszerész és Gerő Oszkár ügyvéd. Az 1868–69. évi egyetemes kongresszus után Szarvason is megtörtént a szakadás, s a hitközség 1872-ben kettévált. Az ortodoxok anyakönyvvezetésre jogosult hitközséget alakítottak, amely 1890-ig állt fenn, majd 1913-ig imaegyletként működött. Ezután ismét önálló hitközséggé vált. A másik irányzat 1903-ig status quo ante, attól kezdve kongresszusi szabályzat alapján folytatta tevékenységét. Mindkét közösség saját iskolát tartott fenn. Az ortodox iskola 1878-ban nyílt meg, és még 1944-ben is 54 tanulója volt. A neológ izraelita iskolába ugyanebben az évben 24 diák járt. A szorgalmukkal vagyont és tekintélyt szerző zsidók közül a 20. század fordulójának időszakában kiemelkedett Grimm Mór, aki 1902– 1904 között Szarvas községi bírája volt, s aki korábban a Szarvasi Kereskedők Egyesületének elnöki posztját töltötte be. A város kereskedelmi életében fontos szerepet betöltő zsidók 66 üzletét vették zár alá 1944-ben. Az Országos Vitézi Szék rendelkezésére bocsátottak három földingatlant, míg a Közjóléti Szövetkezet birtokába kilenc került. 1944 májusában három helyet jelöltek ki a gettó számára: a neológ hitközség épületeit, az ortodoxokét Schwartz kőfaragó házával és a Bolza-kastélyt melléképületeivel együtt. A szarvasi zsidókat május 15én reggel nyolc órától harminc lovas kocsival szállították a gettókba. A betegek számára a zsidó fürdőben alakítottak ki kórházat. Május 17-én érkezett meg a járás idehurcolt zsidó lakossága. Az 1941es népszámlálás szerint a Szarvasi járás – székhelye Szarvas volt – következő községeiben laktak zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma): Békésszentandrás (30; 6396); Csabacsüd (7; 2734); Kondoros (26; 7483); Öcsöd (89; 8189) és Szarvas (686; 25 023). Mivel az épületet egyéb célra hasznosították, május 23án a Bolza-kastélyból 320 főt a másik két gettóban helyeztek el, amelyeket a zsúfoltság miatt 19 környező ház igénybevételével kibővítettek. A gettósítás munkálatait a Szarvasi járás főszolgabírája irányította. A szarvasi zsidók ingóságainak egy részét a zsinagógában helyezték el. A gettó lakóit június 19-én a szolnoki koncentrációs táborba szállították. Szolnokról egy részük az Auschwitzba induló szerelvényre került, mások „szerencsésebbek” voltak, számukra Strasshof volt a végállomás. Megjárták a bergen-belseni vagy a theresienstadti táborokat, mert a szovjet csapatok előrenyomulásának hírére a foglyokat oda gyűjtötték össze. Ausztriából az elhurcoltak mintegy 70 százaléka hazatért, többek között egy elszállításakor állapotos nő is, akinek kinn született gyermeke túlélte a megpróbáltatásokat. Az auschwitzi táborból 1945 januárjában Bergen-belsenbe hajtották a foglyok egy részét, köztük a szarvasiakat is. A deportáltakon kívül az 1944. áprilisi összeírás 34 munkaszolgálatost és öt hadműveleti területen eltűnt zsidót említ. A szarvasi zsidó temetőkben márványtáblán állítottak emléket a holokauszt áldozatainak, összesen 355 nevet örökítve meg. A hazatértek újjászervezték az ortodox és a kongresszusi hitközséget is. 1949-ben az ortodox közösség 141 taggal működött, elnöke Gottlieb Benő, ügyvezetője Licht Mór volt. A kongresszusi közösség 157 főt tett ki, elnöknek Kalmár Jenőt, ügyvezetőnek Guttmann Zsigmondot választották. Az 1950-es években az ortodoxok (1947 nyarán a hitközség rabbija Jakobovics Simon volt) még használták imaházukat. A neológ zsinagóga 1944 októberében – valószínűleg gyújtogatás miatt – teljesen leégett. Újra működtek az izraelita elemi iskolák is, amelyek 1948-ban az államosítás miatt végleg megszűntek. A „fordulat éve” után a megmaradt szarvasi zsidók száma gyorsan fogyatkozni kezdett. Sokan az országot is elhagyták, elsősorban Izraelben és az Egyesült Államokban kerestek maguknak jobb életlehetőséget. in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 221-243, K. Cseh Edit

templomülés nyilvántartás, kapcsolódó iratokkal a lapok között (L1_E2_52); Kácser Vilmos izr. Elemi iskolai tanító iratai (bizonyítványok, munkaszerződések stb.) (L1_E2_41) Iratok, 1940-1950, 1945-1950 Mártírlista

Szarvasi Zsidó Hitközség