View authority record

Sümeg

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Sümeg

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

1885 - c. 1958

History

1711-ből származó okirat szerint Rohoncról érkeztek ide zsidók, akik a kurucok elől menekültek. 1785-ben 2 háztartásban 10 főt számoltak össze. Abban az időben csak 13 zsidó család lakhatott a helységben, átmeneti jelleggel, a kisvárosnak állandó zsidó lakossága csak 1840 után volt. A legtöbb izraelita 1910-ben lakott Sümegen: 340 fő, a lakosság 6,0 százaléka. 1941-ben 226 izraelita (az 5 585 fős népesség 4,0 százaléka) és 19 zsidónak minősített lakost (0,3 százalék) számoltak össze.

A zsidó hitközség megalakulásáról és történetéről kevés adat maradt. Az 1866-ban épült első zsinagógát lebontották, az 1913-ban épült templom őrzi eredeti állapotát, világi célokat szolgál. A sümegi hitközség eleinte a csabrendekihez tartozott, de 1885-ben önállóvá vált. Ugyanakkor csatlakoztak hozzá a környező települések kis zsidó közösségei, így anyakönyvi kerület központjává vált. 1912-ban Pfeiffer Izsák lett a rabbi. Az első világháború utáni forradalmakat követő fehérterror idején a sümegi zsidók sok szenvedésen mentek keresztül. A zsidókat kollektíven a kommün támogatásával vádolták meg, még Pfeiffer rabbit is letartóztatták. Kiszabadulása után le is mondott, és átment Pécs-re, majd később Monorra rabbinak. A holokauszt áldozatául esett. 1920-ban Péner Miklós lett a rabbi. 1922-ben átment Bajára, és akkor Sümegen Ellenbogen Izsákot választották meg a közösség vallási vezetőjének. Később ő is a holokauszt áldozatául esett.

A Magyar Zsidók Központi Tanácsának 1944 áprilisában küldött jelentés szerint a kongresszusi szervezetű hitközség taglétszáma 192 fő volt, és 4 alkalmazottal működött; elnöke Böhm Sándor, anyakönyvvezető rabbija Ellenbogen Ignác volt. Önálló felekezeti egyesületei a szentegylet és a nőegylet volt. A hitközség tanácstermét 1943 vége óta kiigényelték román munkaszolgálatosok részére, ezért a közgyűlés később nem tudott összeülni.

Az 1941. évi népszámlálás szerint a Sümegi járás területén 14 településen éltek zsidók (zárójelben az izraeliták, illetve az össznépesség lélekszáma az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):


  • Csabrendek (57; 3315),

Dabronc (4; 1073),
Gyepükaján (2; 777),
Káptalanfa (13; 1159),
Kisgörbő (4; 360),

  • Mihályfa (20; 700),

Nemeshany (7; 678),

  • Óhíd (2; 899),
  • Sümeg (226; 5585),

Sümegcsehi (1; 876),
Szalapa (5; 350),
Szentimrefalva (2; 533),
Zalaerdőd (1; 752) és
Zalagyömörő (6; 1107).
A járás főszolgabírója Nagy Béla volt, 1945. áprilisi felfüggesztéséig. Iratok, visszaemlékezések hiányában alig tudunk valamit a sümegi gettó történetéről. A 18 024/ni/1944. számú alispáni rendelet szerint ide kellett koncentrálni a járás zsidó lakosságát, létszámukat 316 főben határozták meg. Nagy Béla 4162/1944. számú rendeletével tett eleget az alispáni utasításnak. Május 8-ra járási tiszti értekezletet hívott össze, amelyen községenként meghatározták az útba indítás rendjét. Nagy ismertette az alispáni rendeletet és annak végrehajtási utasításait. Eszerint a járás községeiben lakó zsidó személyeket a járás székhelyén kellett elhelyezni, az egyes községekre megadott útnak indítási időpontnak megfelelően. A zsidók fejenként 50 kg-os csomagot vihettek magukkal olyan ládában vagy bőröndben, amely az ágy alá elhelyezhető, azonkívül személyenként egy ágyat a szükséges szalmazsákkal, családonként pedig asztalt két támla nélküli székkel és egy tűzhelyet. A községekben visszamaradó romlandó cikkeket értékesíteni kellett, és a befolyt pénzt Zala vármegye „vegyes alap 82 124. számú csekkszámlájára” kellett befizetni A csekklapra piros ceruzával nagy E betűt kellett ráírni. Az értéktárgyakat a csendőrőrsnek kellett átadni leltárral, és az átadást a Magyar Nemzeti Banknak is jelenteni kellett. A cipő- és ruhaneműt a Vármegyei Népjóléti Szövetkezetnek voltak kötelesek bejelenteni. A kiköltözés után a lakásokat le kellett zárni, és a hátrahagyott tárgyakról leltárt kellett készíteni.

Sümegen – a többi koncentrálási helyként kijelölt zalai településsel ellentétben – nem alakítottak ki zárt területet. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának iratai között május 31-i dátummal található sümegi jelentés szerint:

„A község és a járás zsidóságát az itteni kijelölt házakban helyezték el. Elkülönítés nem történt, panasz nincs.” A zsidók összeköltöztetése érdekében kiürítették a Petőfi utca erre kijelölt házait (a páratlan oldalon a 9. számtól a 47. számig), ahol korábban keresztények laktak, de úgy tűnik, a kijelölt részt nem zárták el.

A Zalai Magyar Élet című lap május 10-i számában adott hírt arról, hogy „a sümegi főszolgabíró megalakította a zsidótanácsot, és zsidóvezetővé Böhm Sándor sümegi lakost nevezte ki”. A zalaegerszegi lap május 25-én és 26-án 9 sümegi zsidó tulajdonú vállalat és üzlet élére keresztény vezető kinevezéséről tudósított, megnevezve az érintett tulajdonosokat és az új vezetőket. Július közepén a Zalamegyei Újság 25 zsidó tulajdonú vállalathoz kirendelt vállalatvezetőről adott hírt.

A sümegi gettó lakóit, egyik forrás szerint 278 főt, júniusban Zalaegerszegre szállították. Az 5327/1944. számú főszolgabírói rendelet 1944. július 3-án intézkedett a zsinagógák lebontásáról, erre azonban nem került sor. A „Sümeg községben levő volt zsidó üzleteknek bizományi végleges értékesítésre való átadása” tárgyában, Csomay Miklós nyilas főispán által 1944. október 28-án kiadott rendelet alapján 4 zsidó üzletet adtak át új tulajdonosnak – alkalmasint a korábban kinevezett keresztény vállalatvezetőknek.

1949-ben a kongresszusi hitközség lélekszáma 37 fő volt, s 3 helységgel rendelkeztek. A hitközség elnöke Berger Vilmos, ügyvezetője Wirth László, rabbija pedig Krausz Henrik kaposvári rabbi. Sümegen 1958-ban már csak 10 zsidó élt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 1313-1372, Vörös István Károly

Places

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes