View authority record
Sárbogárd
Identity area
Type of entity
Authorized form of name
Parallel form(s) of name
Standardized form(s) of name according to other rules
Other form(s) of name
Identifiers for corporate bodies
Description area
Dates of existence
History
A Sárbogárdi járásban elterülő nagyközség zsidó hitközségének megalakulásáról adatok nem maradtak fent. Annyi azonban bizonyos, hogy a zsidó élet már a 18. században élénk volt. Az első imaszoba 1799-ben épült, s az első rabbi feltehetőleg Bischitz Salamon, jeles talmudtudós volt, aki Prágából menekült magyar földre. A Chevra Kadisa szentegylet működése 1770-től bizonyítható, s azt is tudjuk, hogy a sárbogárdi ortodox hitközség 1865-ben magyar nyelven tanító elemi iskolát alapított.
A településen 1879-ben pompás zsidó templomot építettek. Az 1876-ban létrejött Izraelita Jótékony Nőegylet még 1944-ben is, 68 taggal – karitatív támogatási célokkal – fennállt, az 1911-ben újjáalakult szentegylet pedig 1944-ben 50 taggal rendelkezett. A jesivában több neves rabbi tanult.
1885-ben a sárbogárdihoz csatlakoztak Hercegfalva, Káloz, Nagylók, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza, Szilfamajor kis zsidó közösségei is. A nagyközségnek 1880-ban 376, 1910-ben 419, 1930-ban pedig 404 zsidó lakosa volt. Az első világháború csatáiban 16 helyi zsidó férfi esett el.
Sárbogárdon 1929-ben 66 zsidó kereskedő, 26 iparos, hat tisztviselő, öt gazdálkodó, négy orvos, két tanító, egy-egy munkás, vállalkozó és egy ügyvéd dolgozott. Helyzetük 1938-tól rosszabbodni kezdett. 1941-ben a helyi fiatal zsidó férfiakat munkaszolgálatra kötelezték. Többségük a keleti fronton vesztette életét. Az 1941-es népszámlálás a 7076 lakosú településen 304 izraelitát talált.
A gettósításig a hitközség elnökeként Harmat Imre működött, az anyakönyvvezető rabbi feladatait pedig Róth Sándor látta el. Sárbogárd mellett hozzá tartoztak Alap és Cece ortodox hitközségei is.
1944 áprilisában a sárbogárdi ortodox hitközség 245 zsidót írt össze, közülük 89 adófizető volt. A helyi gettó több csillagos házból állott. Az elszállítás előtti éjszakán dr. Mandl (Merő) Imre és felesége mérgezéses öngyilkosságot követett el.
A Sárbogárdi járás zsidósága 1941-ben az alábbi településeken élt (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):
- Alap (22; 3152),
- Cece (50; 4062),
Hercegfalva (7; 6371),
Igar (3; 2301),
- Kálóz (23; 4590),
- Sárbogárd (304; 7076),
- Sárkeresztúr (52; 2870),
Sárosd (30; 2876),
Sárszentágota (6; 1581),
Sárszentmiklós (20; 3054),
Szolgaegyháza (12; 2177) és
Vajta (4; 1399).
Sárbogárd és környéke lakossága fölött a IV. csendőrkerület (Pécs) rendelkezett. Földrajzi fekvése miatt a zsidótlanítási tervben az V. zónába sorolták. Hatósági intézkedésre június 26-a és 30-a között került sor, amikor Alap, Cece, Hercegfalva, Igar, Kálóz, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmiklós, Szolgaegyháza és Vajta zsidóságát Sárbogárdra szállították. A csendőrök június végén házkutatást tartottak, mindent felforgattak, pénz és értéktárgyak után vadásztak.
A helyileg „tömörített” zsidók július 1-jén vonaton érkeztek Kaposvárra, 4-én onnan deportálták őket AuschwitzBirkenauba. Július 7-én vagononként nyolcvanasával érkeztek a tragikus vég színhelyére.
A deportálást néhány nő, a munkaszolgálatot néhány férfi élte túl. Újjászervezték a hitközséget, amely neológnak nyilvánította magát. A településen 1949-ben 39 zsidó lakott, majd a zsidó élet a kivándorlás és az elköltözések miatt megszűnt. Az 1949-ben emelt sárbogárdi emlékművön a 11 településről elhurcolt 252 áldozat nevét örökítették meg. Az újabb kutatások szerint 235 helyi áldozat neve ismert.
In. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 438-455, Szita Szabolcs
