View archival description

Subfonds 117 - Sajószentpéter
Reports

Part of X. Hitközségek iratai

Identity area

Reference code

HU HJA X-117

Title

Sajószentpéter

Date(s)

  • 1784 (Creation)

Level of description

Subfonds

Extent and medium

1 pallium

Context area

Name of creator

Sajószentpéteri hitközség (1780-as évek - 1950-es évek?)

Administrative history

A járásszékhely izraelita hitközsége az 1780-as években alakult meg. A 19. század utolsó harmadában sorra alapította vallási és kulturális intézményeit, amelyek a második világháborúig működtek, 1900-ban pedig új temploma is megépült. Létszáma 1910-ben 604 fő, ami a következő évtizedekben szerényen emelkedett. A településen 1941-ben 636 izraelita élt, akik az össznépesség 8,7 százalékát alkották. Sajószentpéter és a környező bányászfalvak ellátása növekvő számú zsidó kereskedőnek és iparosnak nyújtott megélhetést, a vagyonosabbaknak befektetési lehetőséget is. A Sajószentpéter központú Északmagyarországi Kőszénbánya Rt., amely 1930-ban közel 300 munkást foglalkoztatott, izraelita tulajdonban volt. Emellett helyi vállalkozók más bányákban is részesedést szereztek.

A hitközség rabbija a deportálás előtt Grünfeld Henrik, elnöke Heimlich Jenő volt, akit azonban az alelnökkel együtt munkaszolgálatra köteleztek, így a közösség vezetők nélkül maradt.

Négyesi Szepessy Gyula főszolgabíró gettósítási rendelete után az izraelitákat a következő járásbeli településekről szállították Sajószentpéterre (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma az 1941es népszámlálás szerint):

Alacska (4; 921),
Bánfalva (16; 748),
Bánhorvát (8; 700),
Bántapolcsány (5; 463),
Barcika (34; 1314),
Bélapátfalva (35; 2248),
Berente (13; 1127),
Dédes (26; 1259),
Dubicsány (3; 367),
Kondó (8; 710),
Mályinka (5; 772),
Mónosbél (6; 412),
Nagybarca (7; 842),
Nagyvisnyó (20; 1385),
Parasznya (9; 1005),
Radostyán (10; 709),
Sajóivánka (5; 505),
Sajókápolna (5; 536),
Sajókazinc (70; 2015),
Sajólászlófalva (4; 509),
Sajószentpéter (636; 7321),
Szilvásvárad (20; 1438),
Tardona (6; 986),
Vadna (31; 655) és
Varbó (6; 1139).
A helyiekkel együtt mintegy ezer főt a hitközségi épületekben, valamint a környező utcákban kijelölt lakóházakban helyeztek el, ahol az életkörülmények – az egyéb borsodi településekhez hasonlítva – elviselhetőbbek voltak. A zsidó tanács jelentése szerint a felállított „közös konyha tűrhető, s mindenki, amit tudott, bevihetett magával a gettóba”.

A járás zsidóságát június 5-e után koncentrálták a miskolci gyűjtőtáborba. A főszolgabíró állítólagos gesztusa volt, hogy a nőket, „mivel úrinők”, kocsival akarta bevitetni. A deportálás, illetve az 1946 eleji, a feketézéssel vádolt helyi izraeliták ellen irányuló erőszakos akciók nyomán a hitközség 1949-es létszáma a hozzá tartozó egyetlen helységgel együtt 74 főre zsugorodott. Elnöke ekkor Jungreisz Sámuel, rabbija Krausz Jenő volt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 341-365, Csíki Tamás

Archival history

Immediate source of acquisition or transfer

Content and structure area

Scope and content

Földesúr és zsidók szerzõdése zsinagógáról és temetõrõl 1784 (64.1913)

Appraisal, destruction and scheduling

Accruals

System of arrangement

Conditions of access and use area

Conditions governing access

Conditions governing reproduction

Language of material

Script of material

Physical characteristics and technical requirements

Finding aids

Allied materials area

Existence and location of originals

Existence and location of copies

Related units of description

Notes area

Access points

Subject access points

Place access points

Name access points

Description control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation revision deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Rights area

Accession area

Actions