View authority record

Püspökladányi Hitközség

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Püspökladányi Hitközség

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

1840 - c. 1960

History

A helybéli hitközséget 1840-ben szervezték meg, amikor 15 zsidó lakos élt a helységben. Számuk 1869-ig 265-re növekedett, amikor is a püspökladányi hitközség az ortodox irányt választotta. A püspökladányi zsinagóga 1880 körül épült. A hitközségnek volt Chevra Kadisája, rituális fürdője, nőegylete, fiatal férfiakat tömörítő egylete, segélyező egylete, hédere, jesivája, talmud-tórája és – a 19. század végétől – népiskolája is. 1868-ban választották meg a város első rabbiját Rosenberg József (Josef ) személyében. 1885-ben a püspökladányi hitközséghez csatlakoztak a környező települések zsidó közösségei, közöttük Földes gyülekezete is. Az első világháború harcaiban 87 bevonult helybéli zsidó közül 33 halt hősi halált. Nevük a város világháborús emlékművén olvasható. Ugyanabban az időszakban sok zsidó menekült érkezett – a cári csapatok által lerohant – Máramarosból, főleg mélységesen vallásos haszidok. Anyanyelvük jiddis volt, ruházatuk és kultúrájuk is a magyar zsidókétól eltérő. Külön haszid udvarba tömörültek. A hatóságok állandóan zaklatták és megalázták őket, s többségük soha nem kapta meg a magyar állampolgárságot. A fehérterror idején az itteni zsidókat nem érte bántódás, mert a helyi jegyzőnek sikerült a tiszti különítményeseket rábeszélnie, hogy a városból vonuljanak ki. Azzal érvelt, hogy a püspökladányi zsidók a baloldali megmozdulásban nem vettek részt. Az 1920-as évektől a negyvenes évekig Mendelovics Izsák (Jichak Benjamin Mendelowitz) volt a rabbi, aki nagy jesivát vezetett. A zsidóság lélekszáma 1930-ban tetőzött, amikor elérte az összlakosság 4,4 százalékát kitevő 631 főt. Az 1935-ös tűzvészben teljesen leégett zsinagógát két évvel később újjáépítették. A cionizmus nem vert gyökeret a zsidók között, aktivistáit nem engedték a városban tevékenykedni. A jesiva hallgatói között viszont számos Mizrachi-tag volt, de tagságukat titokban kellett tartaniuk, nehogy kizárják őket az intézményből. 1940-ben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A szolnokiakat is ide irányították, és a vasútállomáson dolgoztatták őket. Az őrség igen kegyetlenül bánt velük, odáig menően, hogy több munkaszolgálatost meg is gyilkoltak. 1941-ben a 15 204 lelket számláló Püspökladányon 552 izraelita élt, ami az összlakosság 3,6 százalékának felelt meg. Ugyanazon év nyarán a rendőrség akciót indított a „tisztázatlan állampolgárságú”, főként Máramarosból menekült zsidók ellen, akiket internáltak, majd átszállították őket Kőrösmezőre, és onnan a német hadsereg felvonulási területére. A németek legtöbbjüket Kamenyec-Podolszkijba vitték, és ott az SS végzett velük.

Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a Püspökladányi járás 44 829 fős összlakosságából 1444 volt az izraelita. Az alábbi települések tartoztak ide:


  • Földes (237; 5761),
  • Hajdúszovát (141; 4101),
  • Kaba (251; 7103),
  • Nádudvar (210; 10 491),
  • Püspökladány (552; 15 204) és
  • Tetétlen (52; 2169).

1942 novemberében a VI. munkaszolgálatos-zászlóalj tábora létesült a városban. A nehéz körülmények ellenére a hitközség kóser étellel látta el a munkaszolgálatosokat. Az emberségesen viselkedő tisztek és altisztek közül meg kell említenünk az 1942– 1944 között a 106/34. századnál szolgáló Inotay Béla főhadnagyot, Girószász János hadnagyot és Bagoly zászlóst, továbbá a 106/5. századhoz beosztott Javorcsik (Javornik?) Pál és Zsilák János hadnagyokat. Ameddig a század sorsát ők rendezték, a keret szigorú volt, de emberséges. 1944 márciusában a Püspökladányba bevonuló németek letartóztatták a hitközség három vezetőjét és további öt jómódú tagját. A Debrecen melletti Szentgyörgy internálótáborába vitték őket. A hitközség feloszlott, helyébe a hatóságok zsidó tanácsot jelöltek ki. Ekkor Püspökladányban 532 zsidó lakost írtak össze. Május második felében a magyar hatóságok a hitközség épületeiből, a zsinagógából és hat házból kialakították a városi gettót. A hat ház keresztény lakóit beköltöztették a belvárosba, ahonnan a zsidókat beparancsolták a gettóba. A több mint 500 püspökladányi zsidón kívül ugyanide hozták a közeli Földes és Tetétlen mintegy 200 zsidó lakosát is. A gettóban nagy zsúfoltság uralkodott, de a körülmények viszonylag elviselhetőek voltak. Az emberek élelmet vihettek be magukkal, és a város jegyzője kenyeret juttatott be nekik. A zsidó tanács tagjai kijárhattak élelmiszert vásárolni. Ezzel szemben mostoha sors jutott osztályrészül ötven asszonynak, akiket a helyi földesúr tanyájára vittek dolgozni, s további kilenc fiatal lányt a német katonák megbecstelenítettek. Június közepén a városi gettót kiürítették, lakóit pedig átvitték a megyei gettóba, Debrecenbe. Néhány nap múlva az egyik csoportot Ausztriába vitték mezőgazdasági és gyári munkára, a többieket pedig Auschwitzba deportálták. A 185 püspökladányi túlélő 1946-ban újjászervezte a hitközséget, rendbe hozta a zsinagógát és a temetőt. A helyi lakosság nem enyhülő ellenségeskedése azonban annyira bántó volt, hogy sokan rövidesen elköltöztek. 1949-ben még 115 zsidó élt Püspökladányban, de az 1956-os forradalom után jelentős volt a létszámcsökkenés. Így a városban 1960-ra egyetlen zsidó lakos sem maradt. Püspökladány a Püspökladányi járás központja volt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 493-520, Halmos Sándor, Lőwy Dániel

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes