View authority record

Mezőcsáti Chevra Kadisa

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Mezőcsáti Chevra Kadisa

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

c. 1800 -

History

A Mezőcsáti járás székhelyén 1800 körül alakult meg a hitközség, amely fokozatosan építette ki vallási, kulturális intézményeit. Az 1890es években épült fel új temploma, s hamarosan elemi iskolája is beindult. Ez az időszak tekinthető az izraelita közösség virágkorának. A kedvező fekvésű, különböző tájegységek felé nyitott és az agrártermelést is korszerűsítő településen 1910-ben 522, részben mezőgazdasággal foglalkozó zsidó élt, amely lélekszám a két világháború között sem változott: 1941-ben 521 főre rúgott, ami a népesség 8,4 százalékát jelentette.

A hitközség elnöke a deportálást megelőzően Kolozs Jenő malomtulajdonos, anyakönyvvezető rabbija a többgenerációs rabbi dinasztiából származó Altmann Fábián volt.

Az országos rendelkezéseknek megfelelően 1943-ban a mezőcsáti bornagykereskedők (Róth, Grünberger és Krausz Jenő) felszerelési tárgyait vették zár alá s utalták ki keresztény igénylőknek. 1944. május elején oszlatták fel a Chevra Kadisa szentegyletet, a helyi izraelita nőegyletet, valamint a kereskedők egyesületét. Papp László főszolgabíró május 16-án adta ki a Mezőcsáti járásra vonatkozó gettósítási határozatát.

A gettót a (Munkácsy?) Mohácsi és a Muhi utcában, a hitközségi épületek, továbbá izraelita ingatlanok igénybevételével alakították ki, ahová rendkívül gyors ütemben, május 20-ig költöztették be a járás izraelitáit. Mivel a nagyszámú népességet csupán néhány – gondosan elkerített – belterületi lakóházban, illetve melléképületekben helyezték el, a zsúfoltság borsodi viszonylatban is kimagasló volt. A helyi zsidó tanács élére Kolozs Jenőt állították, az orvosi teendőket Kardos Izidor látta el.

A mezőcsáti gettóban – a megyét tekintve – nemcsak az életkörülmények, hanem a bánásmód is a legkevésbé elviselhetők közé tartozott. Kurucz Jánosné szülésznő például az izraeliták elszállítása előtt a nők megmotozásánál „kegyetlen módon járt el”, miként Sáfrány Sándor nyilas pártszolgálatos is, aki egyik társával a szökést megkísérlők fegyveres őrzését látta el. Utóbb mindnyájukat népbíróság elé állították.

A járás zsidósága június 5-ét követően került a miskolci gyűjtőtáborba. A meghatározott élelmiszer fejadagon kívül 1 kg fehér lisztet, 3,5 kg kenyeret, illetve annak megfelelő kenyérlisztet vagy kenyérjegyet, 2 kg krumplit, 40 dkg szárazfőzeléket és 15 dkg margarint vagy szezámolajat vihettek magukkal.

A deportálás és a túlélők – így a rabbi két lányának – elvándorlása után, 1949re Mezőcsáton és a hitközséghez tartozó 7 helységben összesen 108 izraelita maradt. Az elnöki teendőket Szász Sándor látta el.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 341-365, Csíki Tamás

Places

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes