new approved conventionDeclaration detailLevel http://ica-atom.org/doc/RS-2#5.4 created August 23, 2015 6:07:23 PM CEST human revised May 2, 2017 6:39:52 PM CEST human corporateBody Mezőcsáti Chevra Kadisa conventionDeclaration c. 1800 - Mezőcsát https://goo.gl/p7nU1N

A Mezőcsáti járás székhelyén 1800 körül alakult meg a hitközség, amely fokozatosan építette ki vallási, kulturális intézményeit. Az 1890es években épült fel új temploma, s hamarosan elemi iskolája is beindult. Ez az időszak tekinthető az izraelita közösség virágkorának. A kedvező fekvésű, különböző tájegységek felé nyitott és az agrártermelést is korszerűsítő településen 1910-ben 522, részben mezőgazdasággal foglalkozó zsidó élt, amely lélekszám a két világháború között sem változott: 1941-ben 521 főre rúgott, ami a népesség 8,4 százalékát jelentette.

A hitközség elnöke a deportálást megelőzően Kolozs Jenő malomtulajdonos, anyakönyvvezető rabbija a többgenerációs rabbi dinasztiából származó Altmann Fábián volt.

Az országos rendelkezéseknek megfelelően 1943-ban a mezőcsáti bornagykereskedők (Róth, Grünberger és Krausz Jenő) felszerelési tárgyait vették zár alá s utalták ki keresztény igénylőknek. 1944. május elején oszlatták fel a Chevra Kadisa szentegyletet, a helyi izraelita nőegyletet, valamint a kereskedők egyesületét. Papp László főszolgabíró május 16-án adta ki a Mezőcsáti járásra vonatkozó gettósítási határozatát.

A gettót a (Munkácsy?) Mohácsi és a Muhi utcában, a hitközségi épületek, továbbá izraelita ingatlanok igénybevételével alakították ki, ahová rendkívül gyors ütemben, május 20-ig költöztették be a járás izraelitáit. Mivel a nagyszámú népességet csupán néhány – gondosan elkerített – belterületi lakóházban, illetve melléképületekben helyezték el, a zsúfoltság borsodi viszonylatban is kimagasló volt. A helyi zsidó tanács élére Kolozs Jenőt állították, az orvosi teendőket Kardos Izidor látta el.

A mezőcsáti gettóban – a megyét tekintve – nemcsak az életkörülmények, hanem a bánásmód is a legkevésbé elviselhetők közé tartozott. Kurucz Jánosné szülésznő például az izraeliták elszállítása előtt a nők megmotozásánál „kegyetlen módon járt el”, miként Sáfrány Sándor nyilas pártszolgálatos is, aki egyik társával a szökést megkísérlők fegyveres őrzését látta el. Utóbb mindnyájukat népbíróság elé állították.

A járás zsidósága június 5-ét követően került a miskolci gyűjtőtáborba. A meghatározott élelmiszer fejadagon kívül 1 kg fehér lisztet, 3,5 kg kenyeret, illetve annak megfelelő kenyérlisztet vagy kenyérjegyet, 2 kg krumplit, 40 dkg szárazfőzeléket és 15 dkg margarint vagy szezámolajat vihettek magukkal.

A deportálás és a túlélők – így a rabbi két lányának – elvándorlása után, 1949re Mezőcsáton és a hitközséghez tartozó 7 helységben összesen 108 izraelita maradt. Az elnöki teendőket Szász Sándor látta el.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 341-365, Csíki Tamás

Hevra kadisa jegyzőkönyve