View authority record
Marcali hitközség
Identity area
Type of entity
Authorized form of name
Parallel form(s) of name
Standardized form(s) of name according to other rules
Other form(s) of name
Identifiers for corporate bodies
Description area
Dates of existence
History
Az első zsidók a 18. század végén telepedtek le a helyi földesúr, Széchenyi gróf engedélyével. Egy 1727-es oklevél szerint Marcalinak már volt állandó zsidó lakossága, amely a 20. század
elejéig állandóan nőtt. A hitközség 1820 körül, a Chevra Kadisa 1826-ban alakult. A régi zsinagóga 1840 táján, míg az új 1906-ban épült. A régi zsidó népiskola 1850 körül létesült. 1852-ben Morgenstern Mihály lett a rabbi.
Az ő fia volt Marcali Henrik (1856–1941), a neves történész, a budapesti egyetem tanára. A hitközségnek, amely 1869-ben neológnak nyilvánította magát, volt nőegylete, leányegylete és több segélyező egylete is.
1885-ben a marcali hitközséghez csatlakoztak a környező települések (Balatonberény, Balatonkeresztúr, Balatonszentgyörgy, Balatonújlak, Böhönye, Csákány, Csömend, Fönyed, Gadány, Hollád, Horvátkút, Kéthely, Mesztegnyő, Nagyszékácsi, Nemesdéd, Nemesvid, Nikla, Pusztakovácsi, Sámson, Sávoly, Tapsony, Tótszentpál, Varjaskér, Vész) kis zsidó közösségei.
A helyi zsidók főleg kereskedelemmel foglalkoztak: 1929-ben 25 boltost, 20 kisiparost, 11 tisztviselőt, 10 munkást, 5 nagykereskedőt, 3 ügyvédet, 2 orvost, 2 nagyiparost, 1 állatorvost és 1 tanítót találhattunk közöttük. Az egyik nagyiparosnak bőrgyára volt. Az első világháború harcaiban 12-en estek el.
1938-ban az új törvények bevezetésével a zsidók sorsa rosszra fordult. 1941-ben a zsidó temetőt ismeretlenek feldúlták. Ugyanabban az évben a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra: 7-en soha nem tértek vissza közülük.
1944 májusában a kisvárosban gettót állítottak fel. Oda kellett beköltözniük a marcali zsidóknak, és később ugyanoda hurcolták a Marcali járás zsidó polgárait is. A városban 231 zsidó lakott az 1941-es népszámlálási adatok szerint, ami az összlakosság 3,5 százaléka.
A gettósítás a Marcali járás alábbi településeit érintette (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálás adatai szerint):
Balatonberény (4; 1361),
Balatonkeresztúr (4; 1275),
Balatonmáriafürdő (4; 866),
Balatonszentgyörgy (10; 1443),
Balatonújlak (2; 908),
Böhönye (22; 3388),
Csákány (2; 853),
Csömend (2; 476),
Fönyed ( 2; 262),
Gadány (8; 886),
Hollád (9; 743),
- Kéthely (29; 3985),
- Marcali (231; 6649),
Mesztegnyő (3; 1673),
Nagyszakácsi (13; 1824),
- Nemesdéd (37; 1797),
Nemesvid (22; 1626),
Nikla (6; 1464),
Pusztakovácsi (20; 1580),
Sávoly (2; 1068),
Somogyfajsz (3; 958),
Somogyfehéregyház (6; 408),
Somogysámson (5; 971),
Somogyszentpál (14; 1745),
Tapsony (4; 1780),
Tikos (1; 304), és
Vése (4; 1536).
A város és a járás lakosságát Marcaliból Kaposvárra telepítették, majd július 5-én Auschwitzba deportálták őket. A járásban lengyel zsidó menekültek után is kutattak. Ezt bizonyítja a marcali főszolgabírónak a belügyminisztériumba küldött jelentése, amelyben közölte, hogy járása területén külhonos zsidók nincsenek.
A 34 túlélő újjászervezte a hitközséget, és a holokauszt 185 áldozatának a tiszteletére emlékművet állítottak. A helyi keresztény lakosság azonban olyan nyílt ellenszenvvel fogadta őket – ráadásul 1947-ben a zsidó temetőt meggyalázták –, hogy sokan jobbnak látták a kisvárosból elköltözni. A hitközség 1947-ben hivatalosan is megszűnt.
in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp 890-916, Kovács Tamás
Places
https://goo.gl/oJxnDE
