View authority record

Kismartoni hitközség

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Kismartoni hitközség

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

c. 1570 -

History

Kismarton (Eisenstadt, A), rend. tan. város szab. kir. város címével Sopron vm. 3073 lak. Zsigmond király 1388 okt. 4. kiállított privilégiummal megengedte Kanizsai János esztergomi érseknek és fivérének, Miklós tárnokmesternek, hogy K.-ban külföldi zsidókat telepíthessenek. Valószínű, hogy zsidók már előbb is laktak ott és számuk az 1421 után Bécsből, 1496. Steierországból és 1526. Sopronból oda bevándorlókkal csak növekedett. 1569-ben már 81 zsidó lakott K.-ban földesúri telken, a mai hercegi palotától északra a Fő-, Kolostor- és Apáca-utcák közti negyedben. A hitközség végleges szervezkedése ezidőtájt történhetett. Alapítói a Cseh- és Németországból az üldözések elől idemenekült Austerliz, Spitzer Boskovitz, Wilheim, Schlesinger, Pollak, Frankfurter, Wiesbaden, Eidlitz, Elffenteim, Schneider, Edler, Rosenfeld, Bondy, Machlup, Wertheimer, Schönfeld, Gábriel, Hess stb. családok voltak, melyek közül többnek ivadékai még ma is élnek K.-ban. Több egymást felváltó földesúr és viszontagságos évek után a XVII. sz. közepe táján az Eszterházyak jóindulatú védelme alá kerültek és az ő Schutzjude-jai voltak azután. 1670-ben K. Ausztriához tartozott. Mikori. Lipót Ausztriából kiűzette a zsidókat, nekik is el kellett hagyni községüket, de földesuruk közbenjárására 4 hónap múlva már visszatérhettek. A herceg most új lakóterületet adott nekik, a kastélytól délre elterülő hegylejtőn. A három utcára terjedő zsidófertály minden éjjel és minden szombaton gettóként volt elzárva. Az új zsidónegyed keletkezése után ismét sok zsidó vándorolt be Bécsből, Ausztria több részéből és Németországból. A kurucháborúval járó fosztogatások és üldözések, 1704-07 közt, olyan légkört teremtettek, hogy a K.-i zsidók kénytelenek voltak ismét elhagyni lakóhelyüket és a szomszédos jól erősített Bécsújhelyen kerestek menedéket. Az új zsidó község hg. Esterházy Pál nádortól 1690. nagy privilégiumot kapott és hasonló, majdnem azonos szövegű kiváltságos levelet kapott a hercegtől a többi birtokain lévő 6 község is: Nagymarton, Kabold, Lakompak, Németkeresztúr, Boldogasszony,és Köpcsény. Ezek a községek «Seva kehilosz», «Hét község» összefoglaló név alatt ismeretesek. Legfőbb nevezetességük az, hogy 1867-ig saját polgári közigazgatási joguk volt, függetlenül a helység magisztrátusától. A herceg iránti alattvalói kötelességeik rendezése és elintézése a K.-i zsidóközség elöljáróságának feladata volt, valamint a K.-i rabbi a hitközségnek is főrabbija volt. Rabbik: Jákob Margoliot Prágából 1526; Salamon Liebermann 1540; Dávid Wienből 1650 után; Meier b. Izsák (Mram As) 1717 - 44; Benjámin Wolf 1747-68; Aser Lemmel 1768-1789; Jechiel Michel 1789-1818; Mózes Perlesz 1818-40; sed. vac. 1840-51; Izrael Hildesheimer 1851-69; Salamon Kutna 1870. A Mram As, Leml Glogau és Mózes Perlesz alatt nagy jesivák virágzottak itt. Hildesheimer alatt már modernebb rabbiiskola is, melyben a tanulóját világi érettségire is előkészítették. Itt élt az álmessiás hírébe került Mordechaj Móchiách, úgyszintén Meir b. Chaim, aki megjegyzéseket írt Chajim Vitol rabulisztikus munkájához. (Források: Magy. Zs. oklevéltár; Markbreiter, Beiträge z. Gesch. der Juden in Eisenstadt, Wachstein, Eisenstädter Forschungen.). A hitközségnek számos intézménye van és valamennyi évszázados. Két temploma közül az egyik 150 éves, a másikat, amely a Wolff-család, bornagykereskedő cég magántulajdona, Samson Wertheimer rabbi építtette a XVIII. sz. végén. Háromszáz évig állt fenn a hitközség híres, messze földről látogatott jesivája, mely az 1900-as évek elején szűnt meg. Körülbelül ugyanilyen idős a hitközségnek ma is működő elemi iskolája, mely egytanerős és 35 növendék látogatja. Van még a hitközségnek rituális fürdője, szegényháza, nőegylete, Bikur Cholim, Nichum Avelim és Ec Hajim egylete, mely régi intézmények alapítási időpontja nem állapítható meg pontosan. A hitközség, melyben a múltban a világhírű rabbik egész sora működött, újabb időkben is több kiváló egyéniséggel gazdagította a kulturális életet. így többek között K.-ból indult el Benedikt Henrik (l. o.) karrierje, de K.-i származásúak még Hantos Elemér (l. o.) államtitkár és Wolff Sándor (l. o.) a híres történettudós. Még a XVIII. század vége felé alakultuk nagy és ma is virágzó vállalatok, így a Wolff Lipót Fiai bornagykereskedés és a Spitzer bőrgyár, melyek mind nagyszámú munkást foglalkoztatnak. A hitközség múltjáról számos érdekes dokumentum maradt fenn, így Mratn As rabbi kézírásos feljegyzései, az Esterházy hercegi család Schutzbriefei és az Esterházy-irattárban található, sok zsidó történelmi vonatkozású okirat. A hitközség történetével behatóan foglalkozó munkák: Wolff Sándor és Erwin Markbreiter; Geschichte der Juden in Eisenstadt, Fürst Aladár: Sitten und Gebräuche der Juden in Eisenstadt, Wolff S.-Wachstein: Grabinschriften des jüdischen Friedhofes in Eisenstadt és Urkunden zur Geschichte der Juden in Eisenstadt. Wolf Sándor tulajdonában van egy zsidó és helyi vonatkozású régiségekben rendkívül gazdag magánmúzeum és egy hatalmas könyvtár. A hitközség évi 22,000 schillinges költségvetéssel dolgozik, melyből 19,000 schillinget költ szociális és filantropikus célokra. A hitközség anyakönyvi területéhez K. és Rust sz. kir. városokon kívül a K.-i járás összes községei tartoznak. A hitközség lélekszáma 560 családok száma 134,, az adófizetők száma 192. Foglalkozás szerint: 7 nagykereskedő, 3 gazdálkodó, 4 tanító, 60 kereskedő, 4 ügyvéd, 1 köztisztviselő, 15 munkás, 2 nagyiparos, 5 orvos, 1 magántisztviselő, 5 iparos. 1 mérnök, 8 magánzó és 31 egyéb. A hitközségnek 120 tagja vett részt a világháborúban s közülük 17-en estek el. A nyugat-magyarországi felkelésnek a hitközség négy tagja esett áldozatul. A hitközség mai vezetősége: Klein Károly főrabbi, Spitzer Emil bőrgyáros elnök, Schlesinger Mór, Klein József, Warndorfer Zsigmond, Hirschler Juda, Fürst Adolf, Buxbaum Jakab, Sehneider Vilmos elöljárók, Goldstein Izsák kántor és Soltész Lajos titkár."

in. Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, p. 482.

Places

Kismarton, Eisenstadt, Željezno, today in Austria, Burgenland
https://goo.gl/9l8LyU

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

C00067

Institution identifier

HU HJA

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes