View authority record

Kabai zsidó hitközség

Identity area

Type of entity

Corporate body

Authorized form of name

Kabai zsidó hitközség

Parallel form(s) of name

Standardized form(s) of name according to other rules

Other form(s) of name

Identifiers for corporate bodies

Description area

Dates of existence

1862 - 1956

History

A 18. század végén Kohn Ábrahám családja már itt élt, de nagyobb arányú letelepedés csak a 19. század elején indult meg. Sokan költöztek ide Máramarosból vagy más keleti tartományokból, ami a helyi zsidó közösségnek erős ortodox jelleget kölcsönzött. Zsidó anyakönyvet a településen 1835-től vezettek. 1844-től egyszerű, nádfedeles imaházban imádkoztak. A hitközséget 1862-ben alapították, a Chevra Kadisa 1870-ben alakult. Eleinte Nádudvarra temetkeztek, 1865-ben azonban saját temetőt nyitottak. 1869-ben, a kongresszusi felekezeti szakadás során a közösség az ortodox kilépőkhöz csatlakozott. Az 1880. évi lakosság-összeíráskor a faluban 195 zsidó élt, akik főleg kereskedelemmel foglalkoztak. Az új zsinagóga 1886-ban épült. Bejárata fölé a következő értelmű héber nyelvű felirat került: „Én pedig Kegyelmedből lépek e Házadba.” Feliratos mozaikablaka azonban a deportálás idején megsemmisült. Kezdetben a hitközség a nádudvarihoz tartozott, 1887-ben önállósult. Az első rabbi Teitelbaum Hermann (más forrás szerint: Teitelbaum Jakab) volt, aki 1918-ban jesivát indított. Amikor 1900-ban a rituális fürdő számára kutat fúrtak, gáz tört fel a mélyből, amit a rituális fürdő vizének melegítésére és a zsinagóga világítására használtak. A zsidó nőegylet 1903-ban alakult meg, 1906-ban osztatlan vegyes zsidó népiskola létesült, amely két tanítót foglalkoztatott. A tanulók száma néhány év múlva elérte a 70-80-at, de a létszám később csökkent. Az iskola 1944-ig működött.

Az első világháború harcaiban 9 zsidó esett el, ketten közülük a román megszállás idején. Teitelbaum rabbi 1928-ban elhunyt, és helyébe nem választottak mást. 1930-ban 314 zsidó lakost írtak össze. Közöttük 66 kereskedőt, 11 iparost, 5 gazdálkodót és egy-egy földbirtokost, illetve orvost találunk.

1941-ben a kisváros összlakossága 7103 főt számlált, közülük 251-en voltak izraelita vallásúak. Ugyanakkortól a fiatal férfiakat behívták munkaszolgálatra. A keleti frontról szinte senki sem tért vissza.

1944 tavaszán, a német megszállás után Simon Pál községi jegyző begyűjtette a zsidó közösség ágyneműjét, és azt szekereken Debrecenbe szállíttatta a német sebesültek részére. 1944. május 17-én a kabai zsidókat szekereken átvitték a nádudvari gettóba. A szekerek fuvardíját a zsidóságnak kellett állnia. A kabai hatóság túlbuzgalmára jellemző, hogy a kereszténynek született Póskalay családot is bevitték a gettóba, és nem ismerték el Szegi Sándorné - a zsidótörvények hatálya alóli - kormányzói mentesítését sem. Miután Szeginét kiengedték a gettóból, Bártfai Pál csendőrtiszthelyettes visszavitte őt, és az asszony a holokauszt áldozata lett. A csendőrségi összeírás szerint Kabáról 86 család 244 tagját hurcolták el; ugyanakkor mintegy 60-70 férfi munkaszolgálatot teljesített.

Kaba sárgacsillagosait Nádudvaron, az egyik tanyán, egy hónapon át dolgoztatták. A nádudvari gettó zsidó tanácsába beválasztották a kabai Berkovits Sándort és Altmann Mórt. Nemsokára megérkezett a magyar csendőrség, és a zsidókat szekereken átvitte Balmazújvárosba és Szentgyörgypusztára, majd a debreceni téglagyárban felállított megyei gettóba. Onnan kisebb csoportot Ausztriába szállítottak mezőgazdasági és ipari munkára, akik később Bergen-Belsenbe kerültek. A többieket június 12-én Auschwitzba deportálták, ahol legtöbbjüket a rámpán végzett szelekció során egyenesen a gázkamrába irányítottak.

A 25 túlélő - főleg volt munkaszolgálatosok - újjászervezte a hitközséget. Ezáltal a hitközség kifosztott épületei és a zsidók kirabolt házai rövid ideig újra életre keltek. Az eltűnt tóratekercseket is pótolni kellett. A holokauszt áldozatainak 1948-ban emlékművet állítottak. A márványoszlopra az áldozatok nevei családonként csoportosítva kerültek fel. A rendbe hozott zsinagógát újra felszentelték.

Az 1949. évben még 34 zsidó lakos élt Kabán, de apránként mindenki elköltözött. A hitközség 1956-ban megszűnt, a településen ugyanis már a következő évben egyetlen zsidó sem élt.

In. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 493-520, Halmos Sándor, Lőwy Dániel

Places

Legal status

Functions, occupations and activities

Mandates/sources of authority

Internal structures/genealogy

General context

Relationships area

Control area

Description identifier

Institution identifier

Rules and/or conventions used

Status

Level of detail

Dates of creation, revision and deletion

Language(s)

Script(s)

Sources

Maintenance notes