A korábban kiváltságos státusú Jászkun kerület központjába 1850- ben költözhetett be az első zsidó kereskedő, Buck Gábor személyében. A cionizmus egyik előfutáraként számon tartott első rabbi, Natonek József (1854–1857) erőfeszítései ellenére a közösség többsége hamar a vallási újítások útjára lépett, és a neológ irányzathoz csatlakozott. A többiek 1871- ben status quo ante hitközséget alapítottak, és ezzel a közösség kettészakadt. A telepesek második generációja által kezdeményezett újraegyesülést (1880) új zsinagóga építésével pecsételték meg, amelyet 1890- ben avattak fel. A helyi anyahitközséghez több kisebb jászsági fiókhitközség tartozott.

Jászberény – 1876- tól megyei város, egyben a Jászsági felső járás központja – zsidóságának száma végig messze az országos átlag alatt maradt, maximumát 1910- ben érte el (1017 fő, 3,4 százalék). A folyamatos elvándorlás és az általános demográfiai csökkenés következtében a közösség 1941- ben már csak 574 főt (1,8 százalék), a gettósítás küszöbén pedig mintegy ötszáz főt számlált.