Az első zsidók a 19. század elején telepedtek le, és többségében Apostagról, Paksról és Hőgyészről származtak. Az első dunapataji zsinagóga 1830-ban épült. Ugyanabban az évben alakult a hitközség, amely később a neológ irányzathoz csatlakozott.

1941-ben 118 (1,9 százalék) izraelita vallású mellett 4 (0,1 százalék) kikeresztelkedett, de zsidónak számító személy élt a településen. 1944 áprilisában a 102 tagot számláló neológ anyahitközség elnöke Schulhof Mór kereskedő volt. A helyi vezetés igen rosszul bánt a zsidókkal. Többször megalázta és pénzbüntetésekkel sújtotta őket. 1944 tavaszán több zsidót letartóztattak és internáltak Dunapatajról. Az 1944. május 13-án készült összesítés szerint a település 114 zsidónak volt lakhelye, de a gettósítás idején közülük 29-en nem tartózkodtak a községben, nagy részük valószínűleg munkaszolgálaton volt. A 85 dunapataji zsidót a kalocsai gettóba szállították. Onnan június közepén kerültek a szegedi gyűjtőtáborba, ahonnan június végén AuschwitzBirkenauba deportálták őket. A vészkorszakot végül mindössze 25 dunapataji zsidó élte túl.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, II. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 807-889, Vági Zoltán Végső István