new approved conventionDeclaration detailLevel http://ica-atom.org/doc/RS-2#5.4 created June 30, 2016 5:07:34 PM CEST human revised August 4, 2016 10:29:35 AM CEST human corporateBody Csongrádi hitközség conventionDeclaration 1800 - ?

Csongrádra a 18. század végén érkeztek az első zsidók. Hitközségüket 1800-ban alapították, a helyi Chevra Kadisát pedig 1806-ban. A településen 1809-ben 3, míg 1828-ban 25 zsidót írtak össze. A helységben 1840-ben már 40 (0,2 százalék) izraelitát számoltak össze. Nagy anyagi áldozatok árán emelték zsinagógájukat, 1852 és 1854 között. 1860 előtt zsidó elemi iskolát hoztak létre, amelybe a dualizmus idején csak izraelita vallásúak járhattak. Ez talán jól mutatja, hogy az itteni zsidó diaszpóra akkoriban nagyon zárt közösség volt. Nőegyletüket 1876-ban alakították. A hitközség kongresszusi jellegűvé nyilvánította magát, és hozzá tartozott Csanytelek és Tömörkény is. A zsinagóga épületét 1902-ben renoválták. A településen 1910-ben már 415 izraelita lakott, akik a népesség 1,6 százalékát adták, s akik 1912-ben bibliakört indítottak.

Az első világháborúban 107 csongrádi izraelita harcolt, és közülük 12 hősi halált halt. Az 1918–1919-es forradalmak idején különösebb politikai aktivitást nem mutattak. Az antiszemitizmus nem volt elterjedt, de 1923 karácsonyán a zsidó közösséget durva támadás érte. A nőegylet bálján egy zsidó és két nem zsidó halt meg, negyven személy pedig megsebesült.

A helyi zsidók a két világháború között jelentős számban vettek részt a gabona- és borfelvásárlásban, illetve kereskedésben. A Kereskedők Egyesületében döntő befolyásuk volt. A pénzügyi életben is nagyon fontos szerepet játszottak, így például a Takarékpénztár és a Hitelbank alapításában is részt vettek. Mindezeken túlmenően az értelmiségi pályákon is megtalálhatók voltak. Így az évek során jegyzőt, városi mérnököt, állami pénztárost, állatorvost, járásbírót, orvost, ügyvédet és gyógyszerészt is adtak a városnak.

A zsidótörvények rendkívül hátrányosan érintették őket. A helyi képviselőtestületből 1939-ben 6 zsidóvá nyilvánított személyt zártak ki. A 219 választójogú zsidó polgár közül pedig 214 főt fosztottak meg politikai joga gyakorlásától. A megyei városban az 1941-es népszámlálás idején 286 (1,1 százalék) izraelitát és 19 (0,1 százalék) kikeresztelkedett zsidót számoltak össze.

A Csongrádi járás területén fekvő községekben élő izraelita lakosság lélekszáma 1941-ben a következő volt (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma):

Csanytelek (9; 5029), Kistelek (178; 8916), Sövényháza (4; 5655) és Tömörkény (4; 3809). A német megszállás idejétől megindult a település zsidóinak zaklatása. A Csongrád környéki Mentett-réten 1944. március végén a szentesi és a helyi csendőrök bujkáló zsidók után razziáztak. Az 1944. áprilisi hitközségi összeírásból kiderült, hogy a neológ közösség akkor a településen 270 tagot tartott nyilván. Elnöke Faragó István kereskedő, anyakönyvvezető rabbijuk Kalmár György főrabbi volt. Korlátozták a zsidók strandhasználatát, és csak bizonyos napokon engedték meg, hogy a helyi, sárga csillag viselésére kötelezettek a fürdőhelyeket használhassák. Többek ellen indult eljárás áprilisban és májusban, mivel nem használták a megkülönböztető jelzést. Április legvégén emiatt 6 zsidó nőt internáltak. Ugyanebben az időszakban a rendőrség sok zsidóvagyon-rejtegetőt állított elő. A postaigazgatóság 19 zsidó telefonját leszerelte, 1944. április végére pedig 28 zsidó származású ember üzletét bezárták.

1944 áprilisának végén a polgármester és a rendőrkapitányság rendelkezésére megalakították a helyi zsidó tanácsot. A testület létrejöttét hivatalosan április 28-án jelentették be. A zsidó tanács Faragó István hitközségi elnök vezetésével, Fehér István hitközségi alelnök, Reichlinger Jenő kereskedő, a Chevra Kadisa elnöke, Vida Sándor ügyvéd, Ság Lajos ügyvéd, Strasser Jenő rőfös és Váradi Artúr kereskedő tagságával kezdte meg működését.

A vármegyei rendelkezéseknek megfelelően itt kellett volna kialakítani a járás gettóját is, de ezt nem tudták megoldani. Ezért csak a városi zsidó lakosságot különítették el. A járásban a többi zsidónak minősített személyt Kistelekre vitték. A helyi zsidó lakosság gettósítását május elején kezdték meg. Eleinte a zsidókat a Heringel-telep 73 házába akarták összeköltöztetni, de ezt a keresztény lakosság tiltakozására elvetették. Helyette a zsinagóga körüli épületekbe, a Csemegi Károly és az Úri utcákba kellett gettóba menniük. Az 1944. május 12-én véget ért összetömörítés közvetlenül közel 220 zsidó embert érintett. Herke László 1944. május 16-án a csongrádi képviselőtestületi közgyűlésnek a gettósítás befejezéséről tudott beszámolni. Egyben kilátásba helyezte, hogy megindul majd azoknak az utcaneveknek a megváltoztatása, amelyek zsidó származású személyekről vannak elnevezve, vagy hozzájuk kötődnek. Május közepén két zsidó nőt és gyermekeiket internálták innen, mivel külföldi állampolgárok voltak. A településen kialakított gettóban 1944. június elején 228 fő lakott. Június közepén azonban már csupán 204 zsidót szállították tovább Szegedre, ahonnan őket Auschwitzba vagy munkatáborokban deportálták.

1944. július végén a Csemegi Károly utcai, gettóvá nyilvánított épületet feltörték. Közben 1944 nyarán nagyban folyt a zsidó vagyon kiigénylése. Műkincsekben és értéktárgyakban sem volt hiány. Csongrádon a hatóságok 44 festményt, 28 porcelánt, 20 ólomkristálykészletet, 7 gobelint írtak és gyűjtöttek össze. 1944 őszén a helyi ipartestület és a Kereskedők Egyesülete a hatóságtól a lezárt zsidó üzletek kiosztását kérte.

A hitközség 1945 után újjáéledt. A világháborút 64 csongrádi izraelita élte túl. A több mint kétszáz mártír között 102 férfin és 104 nőn kívül 20 gyermek is volt. 1949-ben még 52 fővel működött a status quo ante közösség, amelynek élén Régner Ferenc elnök és Weisz Károly ügyvezető állt.

in. Randolph L. Braham, A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 409-430,Végső István

Kalmár György 1936 1944 Bánde Zoltán 1908 1908 Guttmann Mihály 1903 1907 Rubinstein Mátyás 1896 1902 Csongrád